Egy kisiskolás fiú csoszog be a kávéházba morcos ábrázattal. Kibújik az iskolatáskájából, leül a frissen letörölt asztalhoz. Előveszi a matematika házi feladatát, fejét csóválva hozzálát. Felborzolja lesimított haját. Vicsorít, nyelvet ölt a füzetlapnak, idegesen rányomja a grafitceruzát, azonnal kitörik a hegye. Indulatosan hegyez, a forgácsot szalvétán gyűjti, a szalvétát harcias mozdulattal gombócba gyúrja. Int, hogy most már rendelne lassan. Habos kakaó lesz és kalács. Amennyiben tényleg csak szilvalekvár van – ahogy azt az étlap hirdeti –, akkor köszöni, de csak vajat kér rá. Vagy mellé. Nem probléma, ha külön jön a vaj, megoldja.
Miután az utólag rendelt extra tejszínhabot is kihozza, a felszolgáló félénken megkérdezi: – A szüleid nem jönnek?
– Még csak az kéne!