"Olvastam Süti kutyáról a nagyon aranyos történetet. Én is szeretném megosztani veletek a mi kedvencünk esetét a cicákkal.

A mi kutyánk egy kedves, bolondos, örök kamasz. Viselkedésében már soha nem nő fel, de a termete, az tekintélyt parancsoló. Hát igen, a gének ezt egy az egyben meghatározták: a németjuhász anyuka és a dog apuka eldöntött mindent. Az apjára hasonlít, az anyai vérvonal csak a házőrzői tulajdonságokban funkcionál, de ez így szerencsés. Neve ellenére egyáltalán nem vérszomjas, hála Istennek, nem a rettegett uralkodó utódja. Nérónak hívják ugyanis. Hosszú, esetlen lábaival, hatalmas mancsaival a család bohóca. Akkora a tériszonya, hogy képtelen bármire felmászni, felugrani, még a számára hasig érő kerítést sem lépi át, csak bámul a nagy szemeivel a túloldalra. Imádja a macskáinkat, főleg a kicsi cicákat. Állandó kéretlen segítője az éppen gyerekágyas anyamacskának, s minden fizetség nélkül, gyakran a nagy cica rosszallása ellenére folyamatos felügyelet alatt tartja a kicsiket. Amíg a macskacsalád a szülés után padláson tartózkodik, addig nincs nézeteltérés, de azért a padláslépcső alján hallgatózva, felfelé szagolgatva Néró biztos jelét adja, hogy tisztában vele, mi történik odafent. Az anyacica az apróságokkal minden alkalommal két-három hét után leköltözik a teraszon található papírdobozba, aminek az oldalán lévő lyuk ajtóként funkcionál.

A gondok itt kezdődnek, mert Néró a kiscicák megérkezésének pillanatától kezdve odatelepszik a doboz mellé, s rendszeres időközönként bedugja a fejét a nyíláson, ellenőrzése alatt tartva a benti eseményeket. Szigorú elvei vannak, amiket következetesen be is tartat a macskacsaláddal. Például egy szoptatós anyuka semmilyen körülmények között nem hagyhatja magára az apróságokat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha az anya egy kicsit kibújna kinyújtóztatni az elgémberedett lábait, esetleg körülsétálna az udvaron, Néró már akcióba is lendül, s az orrával lökdösi vissza a szökevény anyukát. Később pedig, amikor a cicák már a saját lábukon tudnak közlekedni, s indulnának a dobozon kívüli élet felfedezésére, bizony ők is komoly akadályba ütköznek a termetes bébiszitter személyében. Esélyük a dobozon kívül már csak akkor van, ha akkorára nőnek, hogy egyszerre mindőjüket nem tudja figyelni a kutya, s így egy idő után elfogadja, hogy a dobozon kívül is kergetőzhetnek egy kicsit a cicák. Természetesen figyelme ilyenkor is lankadatlan, s ha valamelyik a játék hevében lepottyan néhány lépcsőfokot, az orrával készséggel böködi egy kicsit segítség gyanánt."