Minden szülőnek muszáj legalább egy-két napnyi szabadság egy évben, amikor nem kell a gyerekekre koncentrálniuk, amikor kettesben lehetnek... De hogyan kezdjünk neki? Először is az alapos tervezés nem ér véget ott, hogy lefoglaljuk a panziót és kiszemeljüka lelkes felvigyázó(ka)t. A gyerekeket is fel kell készíteni arra, hogy két napot ki kell bírniuk nélkülünk. Néhány tanács:

1. Ha először hagyjuk ott a gyerekeket, legfeljebb egy éjszakát legyünk távol. Sokkal könnyebb lesz minden érintettnek.

2. Menjünk hétköznap. A gyerekek már hozzászoktak ahhoz, hogy a munkanapokon – ellentétben a hétvégékkel – nem vagyunk mindig velük. Így tulajdonképpen csak egy közös vacsora és reggeli marad ki. Ráadásul olcsóbb is hét közben szobát foglalni.

3. Ne utazzunk egy-másfél órányi távolságnál messzebbre, így szükség esetén hamar hazaérhetünk. Mielőtt nekiindulunk, vegyük ki a gyereküléseket az autóból, hogy ne emlékeztessenek egész úton a hiányzó utasokra.

4. Olyan szállodát keressünk, ahová nem kisgyerekes családok járnak. Egyrészt ha más gyerekének a hisztijét hallgatjuk, kár is volt eljönnünk otthonról, másrészt előbb-utóbb lelkiismeret-furdalásunk lesz.

5. Ne telefonálgassunk félóránként haza, és a gyerekek se hívjanak minket. Csak vészhelyzetben hívjon anagymama. Az nem számít vészhelyzetnek, ha a kölykök nem eszi meg a brokkolit.

6. Vigaszdíjnak kapjanak a gyerekek kisebb ajándékot, például egy DVD-t, amire már régóta vágytak. Talán legközelebb már ők szervezik meg nekünk, hogy leléphessünk.

Szöveg: Lovas Zoltán, fotó: Pinterest