Atársadalom sokáig mint kijavítandó anomáliára tekintett a balkezességre: a középkorban akár máglyahalál, a huszadik században szigorú tanári tekintet járt a „rossz kézben” tartott ceruzáért. A jobb végtagra való átszoktatás sokáig dívott és rengeteg kárt okozott. A „rejtett balkezes" gyerekek egy részénél pszichológiai zavarok alakultak ki, agresszívvá vagy visszahúzódóvá váltak, olvasási és írási nehézségekkel küszködtek.

Pedig nem ők a „bűnösök”, hanem az agyféltekék: a balkezeseknek a jobb agyféltekéje a domináns, ezért tartják ellenkező kezükben a használati tárgyakat. Az előítélet csak fokozatosan csökken: néha még hallani csökött tanárokról, akik az ezredforduló után is missziónak tekintik a balkezes tanulók erőszakos átszoktatását a többségbe. (Balkezes az első bében – kattints ide korábbi cikkünkhöz!)

Szöveg: Hegedüs Barbara, fotó: Europress, Red Dot.