Semmi pánik!

Borítókép: Semmi pánik!
Még mindig széles körben tartja magát a tévhit, hogy aki pszichológushoz jár, annak valami baja van. Sorozatunkban azt mutatjuk meg, mi mindenre és ki mindenkinek lehet hasznos a pszichoterápia.
Pán, az isten
A görög mitológiában a nyájak, erdők és mezők istene. Kecskelábai, szarvai voltak, testét szőr borította. Úgy tartották: a természet elemi erőinek birtokában oktalan rémületet, úgynevezett páni félelmet kelt az emberekben, de ténylegesen nem bánt senkit.

Dóri és a pánikbetegség
Dóri, 24 éves, már három hónapja csak párja kíséretében meri elhagyni a lakást. Közlekedési eszközökön nem utazik, a fiú fuvarozza autóval. Nagy bevásárlóközpontokba még vele sem lép be, csak kisebb boltokban vásárol, de az is jelentős stresszt okoz neki. Munkahelyéről is táppénzre ment.
Dóri diagnózisa: pánikzavar agorafóbiával.
Egy forgalmas bevásárlóközpont közepén tört rá az első pánikroham. Így meséli el: „Néhány másodperc alatt olyan lettem, mint aki megőrült, vagy mint akinek elment az esze. Elsötétült körülöttem a világ, kivert a víz, kiszaladt belőlem minden erő, nem tudtam a végtagjaimnak parancsolni. Az emberek bámultak rám, a halántékom dübörgött, azt hittem, mindjárt kiugrik a szívem, felrobbanok, szívinfarktust kapok. A hangok távolinak tűntek, csak arra tudtam gondolni, hogy menekülnöm kell, ki kell futnom a szabadba, a friss levegőre. Azóta rettegek, hogy visszatér a roham, és sajnos nem alaptalanul, mert mint derült égből villámcsapás, bárhol lecsaphat rám, és le is csap. Inkább nem megyek sehova, a bevásárlást a párom intézi.”
A pánikbeteg környezetében élőknek gyakran fogalmuk sincs róla, hogy mi is ez az állapot, és hogy valódi betegségről van szó. Ezért képesek a legnagyobb jóindulattal is ilyesmit mondani: „Nincs neked semmi bajod. Miket hord össze ez az orvos? Pánikzavar? Ugyan már, hülyeség. Egyszerűen ki kéne végre mozdulnod otthonról. Szedd össze magad, jó dolgodban nem tudsz mit kezdeni magaddal. Penészvirág lett belőled, az a te bajod. Divathisztéria, nem más.” Ezt Dóri is megkapta.
Pedig az elmondott panaszok nagyon gyakran hangzanak el a rendelőben. A pánikzavar – jellemzően a fiatal felnőttkor betegsége – intenzív félelemmel, szorongással jár. A fizikai tünetek változatosak: szapora szívverés, szúrás a mellkasban, remegés, izzadás, szédülés, bizonytalan mozgás, zsibbadás, hányinger, viszketés a testen, elpirulás, álomszerű érzés vagy érzékelési zavarok. A betegnek úgy tűnik: nincs kapcsolatban tulajdon testével, a térrel vagy az idővel, elveszti a kontrollt, megőrül, szívrohamot kap, megfullad és meghal. A roham hirtelen jön, úgy tíz perc alatt el is éri a csúcspontot, és mintegy fél óra után magától elmúlik.

Terápia lépésről lépésre
Részletesen kikérdezem Dórit a tünetekről: mikor, milyen helyzetben, kiknek a jelenlétében, milyen előzmények után jönnek elő rosszullétei. Az derült ki, hogy a megelőző időben sokat kellett túlóráznia a munkahelyén, a főiskolán vizsgaidőszak volt, és ott is próbált helytállni. Keveset aludt, sokat stresszelt, mindkét fronton igyekezett megfelelni, literszámra itta a kávét. Egy ilyen napon fordult elő az első pánikroham, melyet újabb és újabb követett. Ennél a pontnál beszéltük meg Dórival, hogy mi is történhet ilyenkor a testében.
A nagyobb mennyiségű kávé hevesebb szívdobogást okozhatott túlhajszolt, kialvatlan állapotában. Ezt a szívdobogást, a kimerültség többi jelével együtt, valamilyen komoly probléma, például szívinfarktusnak értelmezte. Megijedt, ami tovább fokozta szorongását, izgatottságát, ez pedig tovább fokozta a szívdobogást. Amikor szelektív módon figyelünk egy adott testi tünetre, az felerősödik. Kérdés, hogy a fellépő heves szívdobogást a túlzott kávéfogyasztás, a kimerültség számlájára írjuk-e vagy egy induló szívinfarktusnak véljük. Ha ez utóbbinak, akkor beindul a pánikrohamkör. Ha az előbbinek, akkor nem történik semmi. A különbség tehát leegyszerűsítve az adott helyzet értelmezésében áll. A szorongás amúgy az evolúció eredménye, ezek a tünetek régen valódi fenyegetettségre adott válaszok voltak, és az életben maradást szolgálták. A ma emberét ma már nem ezek a veszélyek fenyegetik.
Dóri házi feladatot is kap. A következő foglalkozásig felbukkanó pánikrohamokat táblázatban kell összefoglalnia megadott szempontok szerint, illetve egyedül kell megpróbálnia a kiváltó tényezőket azonosítani.
Legközelebb felszabadultabban érkezik, összesen egy rohamot kellett a táblázatba beírnia, és annak is sikerült az okát meglelnie.
Néhány alkalmat arra szánunk, hogy Dóri megtanulja, miképpen uralja az intenzív szorongás- vagy pánikrohamot, elsajátítsa, miként kell helyesen lélegezni, ellazítani izmait. Amikor ezeket a készségeket magáévá tette, belevágunk egy izgalmas kalandba. Képzeletben megjelenítjük a szorongást keltő helyzeteket, szép sorjában a „legkevésbé veszélyesektől” (párjával elmenni a boltba) a „legveszélyesebbekig” (egyedül elmenni hipermarketbe).
„Most egy pillanatra feszítsd meg a válladat, a karizmaidat, a nyakizmaidat, a hasizmaidat, a lábizmaidat, lassan engedd távozni a feszültséget, és hagyd, hogy légzésed felvegye a tanult, megnyugtató ritmust. Egy-kettő-három belégzés, egy-kettő kilégzés. Érezd, ahogy szétárad a nyugalom egész testedben. Ebben a nyugodt állapotban figyelmed egészen apró dolgokra is kiterjedhet. Érzed, ahogy kezed alá simul a fotel szövete, ahogyan ujjaid belenyomódnak az érdes karfába. Talán nem is a karfa az, amit érintenek ujjaid, hanem egy bevásárlókosár érdes fülét fogod, talpad alatt a sarki kisbolt padlója… Megnyugtató ritmusban lélegzel, egy-kettő-három belégzés, egy-kettő kilégzés.”
Dóri szeme előtt megjelenik a kisbolt, képzeletben bejárja a boltot, válogat az áruk közül, mindezt kellemes, nyugodt hangulatban.
Dóri összesen 22 pszichológiai foglalkozáson vett részt. Jelenleg önállóan közlekedik tömegközlekedési eszközökön, szívesen vásárol plázákban és hipermarketekben, és nem fordul meg a gondolat a fejében, hogy, mi lesz, ha...

A sorozatunkban közölt történetek valós helyzeteket mutatnak a pszichológus rendelőjéből, de nem egyeznek meg egyetlen konkrét esettel sem.