A Zöld Kakas Líceumot már messziről észre lehet venni: ez az egyetlen színes épület a szürke lakótelepi házak között. Az udvaron pingpongoznak a diákok, a tanáriban hangos és vidám társalgás fogad. Látszólag semmiben sem különbözik egy „hagyományos” iskolától, pedig a Zöld Kakas, vagy ahogy a gyerekek nevezik, a „ZK” úgynevezett második esély iskola. „A második esély iskola kifejezést nem egészen szeretem – mondja Kerényi Mari, az intézmény egyik létrehozója. – Azt jelenti, hogy akinek nem sikerült beleszoknia a közoktatásba, az kap egy második esélyt egy más típusú iskolára. A mi diákjaink többségének ez nem a második, hanem a sokadik iskolája. Jobban szeretjük az új esély kifejezést.”

A zűrös gyerek
„Ha egy gyereket beállítok középre és körbeveszi mindenféle pedagógiai szakma képviselője, akkor mindenki tud róla mondani valamit. A pedagógus kijelenti, hogy ennek a gyereknek tanulási nehézségei vannak, a vak is látja. A gyógypedagógus a fel nem ismert diszfunkciókról kezd el beszélni, a pszichológus személyiségi problémákat vél felfedezni, a szociális munkás előbb-utóbb észreveszi, hogy valami baj van a családban.” A sort folytathatnánk, de a Zöld Kakasban másfajta szemlélet van érvényben. „Másképp kéne megközelíteni a gyereket: hogy mi ő maga? Ezért találtuk ki a zűrös gyerek kifejezést. Bár mindenféle szaktudás közelít a lényeghez, de a gyerek teljes egésze más, több.” A zűrös gyerekre jellemző, hogy tényleg mindig zűr van vele vagy körülötte. „Valahogy mindig bajba kerül. Ami neki evidens, az a körülötte lévő világnak láthatatlan, és ez fordítva is igaz – magyarázza a tanárnő. – Attól, hogy valaki az iskola igazgatója, még nem fogja tisztelni egy zűrös fiatal, akinek pedig volna igénye arra, hogy felnézzen valakire, hogy legyen eligazodás az életében. Csak olyasvalakire tud felnézni, aki hiteles ember, aki tisztán vállalni tudja önmagát, aki képes és mer egyenrangú kapcsolatot kialakítani akár egy tizennégy éves gyerekkel. Az a különbség a zűrös és a nem zűrös gyerek között, hogy a nem zűrös gyerek e nélkül is kibírja. A zűrös gyerek viszont nagyon vágyik rá, hogy megismerjék megértsék, és elfogadják. Persze, ki ne vágyna rá, de a zűrös gyerek e nélkül nem tud működni. Ha nem tapasztal teljes figyelmet és elfogadást, akkor nem fogja megtanulni a szorzótáblát. A nem zűrös gyerek is szeretné, ha elfogadnák, s nem biztos, hogy boldog, de e nélkül is elsajátítja a tananyagot, fejlődik. Ez a lényeges különbség.”

Partnerség, mentorok, szerződés
A ZK közegében a kapcsolatok alapvetően partneriek, az iskola munkatársai – tehát nem csak tanárok – olyan atmoszférát és viszonyt alakítanak ki a gyerekkel, ami jó hatással van a fejlődésére. „A tanár–diák viszony nagyon jó itt – mondja Dani. – Műszaki szakközépbe jártam, tizenegyedikes voltam, amikor átjöttem a Kakasba. Az előző iskolámban a tanárok nem tudtak azonosulni a problémáinkkal. Itt a légkör sokkal szabadabb.” A Kakasban lehetőség van a nulladik évfolyamtól eljutni az érettségiig. Érettségi után mozgóképgyártó-szakasszisztens, ifjúságsegítő és vállalkozási ügyintéző szakképzések között lehet választani. A gyerekeket mentorok segítik, és kölcsönös szerződésben vállalják, hogy ki mit teljesít. A partneri viszony kétoldalú: mindenkinek ugyanannyit kell beletennie a kapcsolatba, és sokat kell dolgoznia önmagán. Mind a siker, mind a kudarc közös. „Próbaidőket adunk egymásnak, és ezt szó szerint kell érteni, ő is nekem és én is neki”– mondja Kerényi Mari. Szerződéses viszony van a húszéves Belvárosi Tanodában is. A Tanoda első látásra egyáltalán nem emlékeztet iskolára: a tanáriban több a diák, mint a tanár, valaki teát melegít a mikróban, tanárok és diákok együtt ücsörögnek és beszélgetnek, nincs becsengetés, nem szólnak rá senkire. „Olyan tanulókat veszünk föl, akik más középiskolában kezdtek, de valamilyen ok miatt kikerültek onnan. Ez az ok bármi lehet, mi nem válogatunk – mondja Gulyás Péter, a Tanoda vezetője. – A személyiségfejlődésükben támogatjuk őket. A tanulás vagy az érettségi sokszor már nem is ördöngösség, ha a személyiségükben, a körülményeikben rendeződnek.” Az idejáró fiataloknak lehetnek diagnosztizálható bajai: tanulási nehézségek, pszichés problémák, de az intézményvezető hangsúlyozza, hogy náluk „nincsenek kategóriák”. Egyesek szenvedélybetegségekkel küzdenek, őket a Tanodának a Megálló Alapítvánnyal közös programja segíti. De az intézmény bűnelkövetőknek is sok mindent kínál az önismereti csoporttól a drámacsoporton át a jógáig. Az iskola diákjai nagyon vegyes összetételűek az életkorukat, képességeiket és szociális hátterüket tekintve is. „Tanulnak itt állami gondozottak, nagyon szegény családban élő fiatalok, de volt olyan diákunk is, aki az utcán élt, onnan járt iskolába. Mások jómódú családból jönnek, mégis van valami olyan problémájuk, amihez mi kellünk. Van, akinél pezsgőt bontunk, ha megvan a kettes a középszintű érettségin, de van diákunk, aki orvosi egyetemre készül.”

Szabadság
A Tanoda legfontosabb pedagógiai módszere a tanulásszervezésben mutatkozik meg: nincsenek osztályok, évfolyamok. Mindenkinek saját órarendje van. A diákok kreditrendszerben vehetik fel óráikat, és három éven keresztül 12 hetes periódusokban, kiscsoportokban látogathatják őket. 5-6 fiatal és egy tanár ül körbe egy asztalt, beszélgetnek, nyoma sincs a poroszos fegyelemnek. A számtech terem ajtaját flopik díszítik, egy másik teremben hard rock szól. A matematikatanár szerint a kemény zene serkenti a matektanulást. A Tanodában nincs agresszió, nincs rongálás, de még csak egy falfirka sem. Az otthonát senki nem rongálja. A fiataloknak itt lehetősége van a lassúbb vagy a gyorsabb haladásra. A tananyag elvégzését vizsgák zárják le. „Év közben nagy a szabadság, de a vizsgaidőszak szigorú” – mondja az intézményvezető. A szabadságnak azonban ára van: mindent kétoldalú szerződés formájában rögzítenek. „Amikor bejön hozzánk egy fiatal, kötünk vele egy alapszerződést, hogy milyen tárgyakból fog érettségizni, hány évet fog itt tölteni, ki a választott mentora.” Van persze, akinek itt sem sikerül. „Nem létezik mindenkinek való iskola – mondja Gulyás Péter. – Kell egyfajta érettség ahhoz, hogy valaki meghozzon bizonyos döntéseket, sőt ahhoz is, hogy el tudja mondani a problémáját. A nagy szabadsággal nem feltétlenül tud élni egy még nagyon fiatal, éretlen kamasz. Ezért hozzánk 16 éves kortól lehet jelentkezni.” Mindkét iskola a bizalmi alap megteremtésére és az elfogadásra helyezi a hangsúlyt. Az elsődleges cél, hogy sikerélménye legyen a fiataloknak. „Azt szeretnénk, hogy a diákjaink itt annyi önbizalmat kapjanak, annyira megerősödjenek személyiségükben, hogy képesek legyenek másféle közegben is boldogulni – mondja Kerényi Mari. Az ember szabad. De nagyon nehéz szabadnak lenni. Egyre többen élik meg a szabadságot, egyre kevesebb a bármire rákényszerítő determináció, és a szabadsággal kezdeni kell valamit. Ami iszonyú nehéz. Nem lehet nem szabadnak lenni. Lehet ugyan másként élni, de nem érdemes.”
Szerző: Biczó Gabriella
A cikk az Éva 2010. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.