Zero Waste Konyha - Interjú Kocsis Dórival

Borítókép: Zero Waste Konyha - Interjú Kocsis Dórival Forrás: Mohácsi Nusi
A fenntarthatóság sok mindenre kiterjed, a hulladékmentes fürdőszobától, az öltözködésen át egészen a konyháig beszélhetünk (és kell is) fenntartható megoldásokról. Kocsis Dóri az utóbbi szegmensét karolta a fel a frissen megjelenő könyvében és volt szerencsénk feltenni neki néhány kérdést.

Mint interjúztató előnyben vagyok, mert Dórit és férjét is ismerem személyesen a Simplicity Fesztivál kapcsán, no meg valljuk be, azért egyenlőre még elég kicsi a köre azoknak, akik ezzel a témával hivatásszerűen foglalkoznak nap mint nap. Így egy idő után mindenkit megismersz!

Először is, arra vagyok a leginkább kíváncsi, hogy mi adta az inspirációt, hogy megírd a könyvet, hiszen Te/Ti főleg utazó bloggerként vagytok ismertek.

Edvárddal a férjemmel nagyon sok előadást tartottunk felelős, hulladékmentes utazás és életmód témában, aminek mindig sarkalatos pontja volt, hogy mit és hogyan eszünk, hogyan szerezzük be csomagolásmentesen az ételeket, és hogy ezt hogyan lehet megoldani akkor, amikor egy másik országban vagy ismeretlen helyeken járunk. Fontos része az táplálkozásunknak, hogy évek óta csak helyi és idény alapanyagokból főzünk. Az említett előadásokon pedig rendszeresen felmerülő kérdés volt, hogy mi került a tányérunkra télen, ha sem narancsot, sem banánt, sem messzi tájakról érkező alapanyagokat nem eszünk. Ezért 3 éve kitaláltuk teszünk egy kísérletet, hogy kiválasztunk 5 szezonális alapanyagot, és egy héten keresztül minden nap közzétesszük, hogy ezekből milyen változatosan lehet étkezni. A kihívás nagyon sikeres lett és sokan találták nagyon inspirálónak.

Igen, emlékszem rá! Én is sokat főzök, és az inspiráció mindig jól jön. Neked miért esett a választásod a konyhára?

Nagyon szoros összefüggés van a táplálkozási szokásaink és a környezetre gyakorolt egyéni hatásunk között. Pusztán azzal, hogy megváltoztatjuk és megválogatjuk, mit és hogyan eszünk jelentősen befolyásolhatjuk pozitív irányba ezt a hatást. Megdöbbentő volt számomra, amikor megtudtam, hogy a jóléti társadalmakban az étel közel 40%-át kidobjuk és ennek jelentős része a háztartásokban történik. Mindezeken túl az egyéni hulladéktermelésünk nagy része is élelmiszereink csomagolásához kapcsolódik. (Érdemes egy pár napig „kuka vizitet” tartanunk és meglátjuk, vajon mihez kapcsolódik a mindennapi hulladékaink nagy része. Rájöttem, hogy számomra ez az a terület, ahol egyéni, mindennapi döntéseink egészen biztosan számítanak!

Választásom másik oka az volt, hogy az étkezés, az ízletes receptek az a terület, ahol élvezettel, örömmel és kreatívan lehet átadni fontos környezeti üzeneteket.

Ebben teljesen igazad van. Az étel és az étkezés egy nemzetközi nyelv, amivel sokakra lehet hatni. Egy jó vacsora kitűnő alkalom egy-egy beszélgetésre.

Hogyan kezdted el? Emlékszel a pillanatra amikor elhatároztad, hogy belevágsz?

Két évig motoszkált bennem a könyv ötlete, illetve az is, hogy vajon melyik az a személyes terület számomra, amin keresztül a legjobban tudom átadni azt az értékszemléletet, amit az előadásokkal, a Messzelátó Egyesületben való munkával, a Simplicity Fesztivállal és a férjemmel közös blogunkkal, a Talpalatnyi történetekkel képviseltem. Aztán ezek az utak lassan egy szakácskönyv gondolatában keresztezték egymás. Először elmondtam egy-két nagyon közeli barátomnak, majd egyre tágabb körben meséltem az ötletről és olyan sok támogatást és bíztatást kaptam, mint még előtte semmi másra. Amint kimondtam, hogy most tényleg belevágok, egyszerűen megtaláltak azok emberek akikre az egyes fázisoknál szükségem volt és nagyon gyorsan állt össze a tökéletes csapat; Gózon Eszter és Mohácsi Nusi személyében.

A jó csapat tényleg elengedhetetlen egy álom megvalósításához. Ha megtalálod a megfelelő embereket nem szabad elengedni őket!

Mi a célod a könnyvel?

Erősen hiszek abban, hogy a környezettudatos táplálkozás ízletes és változatos, a konyhai hulladékcsökkentés pedig egy olyan örömteli alkotómunka, ami a bolygónak és magunknak is jó. Szerettem volna egy olyan könyvet alkotni, ami a környezettudatos életmódnak egyáltalán nem a lemondásokkal teli oldalát hangsúlyozza, amivel nagyon sokszor találkozunk, és talán sok cselekvésnek gátja, hanem minden részében az örömteliséget, az esztétikumot, annak szépségét. Elképzeltem magam előtt egy könyvet, ami segít eligazodni abban, hogy éppen minek van szezonja, hogy hogyan lehet felhasználni a retek vagy a cékla levelét, a zöldségek héját, vagy mit lehet kezdeni a félresikerült süteménnyel. Az általam ismert három nyelven elkezdtem kutakodni, hogy vajon létezik-e olyan húsmentes szakácskönyv, ami kizárólag helyi és szezonális alapanyagok felhasználásával készült recepteket tartalmaz, és a fenti - gyakran kidobásra ítélt alapanyagok - felhasználására is ad tippeket. Nem találtam ilyet.

Jogos, ha nincs akkor meg kell csinálni. Tényleg hiánypótló a könyv tematikája!

Kiknek szól? Kiket akarsz elérni?

Egyaránt szól azoknak, akik szeretnének kevesebb húst fogyasztani vagy kedveskedni vegetáriánus családtagjaiknak, barátaiknak. Például egy nagymamának, aki nem tudja, hogy mit főzzön az unokájának. Viszont olyan módon szeretnék ezt tenni, hogy nem csomagolt, távolról érkező, egzotikus alapanyagokra támaszkodnak, hanem arra, ami éppen elérhető hazánkban.

Szól azoknak is, akik az étkezésükkel járó csomagolási hulladékukat szeretnék csökkenteni vagy akiket zavar, hogy ételt dobnak ki, akár azért mert megromlanak, mert túl sok marad, bizonyos zöldségrészeket automatikusan kidobnak és ezzel még spórolni is szeretnének.

De szól azoknak is, akik csak szeretnének visszatérni a természet ciklusának követéséhez, mert már nagyon nehéz eligazodni a boltok kínálatában a tekintetben, hogy minek is van szezonja, mi terem meg hazánkban (nagyon érdekes konklúziókra jutottam egyes gabonákkal, hüvelyesekkel kapcsolatban). Ma már szinte minden elérhető az év bármely szakaszában a boltok polcain, és ezáltal is egyre távolabb kerülünk a természet ritmusától, az ételeinkről és persze azoktól is, akik ezt számunkra megtermelik.

Használható nem csak szakácskönyvként, hanem a táplálkozásunk a környezetre gyakorolt hatásunk összefoglalójaként, ugyanis a receptekben arra is kitérek, hogy miért választok bizonyos alapanyagokat pl. rozst, rizs helyett vagy diót fenyőmag helyett.

Ha valaki belelapoz majd a könyvbe, biztos észreveszi mennyi más, érdekes infó van még benne. 432 oldal teljes betekintés egy fenntarthatóbb életszemléletbe. Hogyan kezdtél neki?

Ami nagyon fontos volt számomra - mivel tudtam, hogy ez egy hosszú projekt lesz (21 hónapig tartott végül), mivel minden ételt, ételfotót és alapanyag fotót akkor fotóztunk, amikor annak szezonja volt -, hogy olyan emberekkel akartam dolgozni, akik hasonló értékrendűek. Ezt Gózon Eszter (zerowastehungary blog szezője és less waste stylist) személyében - akinek mellesleg a szerkesztő az eredeti szakmája -, illetve Mohácsi Nusi fotós, a Shamo bags hulladékmentes hétköznapokat segítő márka megalkotója, a környezettudatosabb, egyszerűbb élet népszerűsítője személyében megtaláltam. Ezután már „csak” a recepteket kellett magamban kiválogatni és leírni.

Mi volt a kedvenced az alkotási folyamatból?

Hihetetlen, de az elővásárlás utáni excel és rendelés összefésülés kivételével minden részét élveztem. Különösen az alapanyagok fotózását, mert egyszerűen imádok a zöldségekben, gyümölcsökben gyönyörködni, de azt is, ahogy egy-egy étel köré csodás atmoszférát varázsoltunk Nusival. A legnehezebb része viszont a receptek leírása volt, mert én mindig érzésre főzök, most viszont elengedhetetlen volt papírt és tollat fogni, méregetni és minden főzésnél leírni a pontos arányokat. Illetve a közben érkezett kislányunkkal való várandósságom első két hónapja, amikor kénytelen voltam felfüggeszteni a könyvírást, ugyanis nem hogy enni vagy főzni nem tudtam, de még ételfotókat sem tudtam nézni.

Szerencsére nem egyedül dolgoztál rajta, megosztod kikkel alkottátok meg a könyvet?

Gózon Eszter a Zero waste Hungary oldal alapítójaként nemcsak a hulladékcsökkentés nagykövete és fenntartható divatra specializálódott szín- és stílustanácsadó. Ő az, aki felelős szerkesztőként a néhol kacifántos mondatokból egységes szöveggé formálja a könyvet, és layout designerként neki köszönhetitek a könyv vizuális megjelenését is.

Mohácsi Nusi amellett, hogy a könyvben szereplő ételek az ő kamerája előtt válnak igazán ínycsiklandozóvá, nem csak fotós, hanem a Shamo bags hulladékmentes hétköznapokat segítő márka megalkotója, a környezettudatosabb, egyszerűbb élet népszerűsítője.

Hihetetlenül csodálatos és igazi flow élményben volt mindhármunknak együtt dolgozni. Egy életre összeszövődött barátság alakult ki köztünk, hiszen különösen a vírushelyzet alatt gyakorlatilag ezzel a csapattal tartottuk rendszeresen a kapcsolatot. Sokszor lelkileg is támogattuk egymást, és már rég nem csak a könyv alkotás fűz minket össze.

Ezen kívül egy csodálatos korrektor segítette a munkánkat és számos szakmai tanácsot is kaptam különösen a könyve első részével kapcsolatban. A receptek egy részét egy az ismerőseimből és barátaimból álló Facebook csoportban teszteltem.

A csapat részének tartom azt a 14 általam nagyra tartott vendégszakácsot is, akik mind igent mondtak a felkérésemre, hogy szezonális receptjeikkel színesítsék a szakácskönyvet.

Fontosnak tartom, hogy tanuljunk egymástól és támogassuk, inspiráljuk egymást, mert abban hiszen, hogy közösen tudunk változtatni a világ menetén.

Ezért volt számomra fontos, hogy a könyvvel bemutassak azokat a szakácsokat, bloggereket, művészeket, akik engem is inspirálnak, és akiknek a munkásságát tisztelem és bemutassam hány féle képen lehet ízletes vegetáriánus ételeket főzni.

Azt tudom és mások számára is biztos kiderült, hogy számodra a fenntarthatóság nagyon fontos. Mikre figyeltél a könyvkészítés során a fenntarthatósági szempontok közül?

Nagyon fontos volt számomra, hogy a könyvnek ne csak a témája legyen a hulladékmentesség, környezettudatosság, hanem hogy mindenben, ami felett kontrollom lehet arra a teljes készítés és majd a postázás során is figyeljek. Bármilyen programnál, amit szerveztem a könyv előtt legen az workshop, fesztivál vagy akár egy tréning, aminek nem is a fenntarthatóság a témája megjelenjenek ezek a szempontok. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy fejet ugrok és magánkiadásban készítem el a könyvet. Pár példa azok közül, amikre figyeltem:

  • a nyomdai kötegelés nem műanyag fóliában történt,
  • kitartottam az FSC minősített papír mellett a könyv készítése közbeni nagymértékű áremelkedés ellenére is,
  • hazai, a közelünkben lévő nyomdát választottam,
  • pontosan annyi oldalra tördelte a könyvet Eszter és olyan könyvméretet választottunk, aminek a gyártása során a lehető legminimálisabb gyártásból származó papírmaradék keletkezik.
  • Nem szerveztem ki a csomagolást, szállítást, logisztikát, mert ez az egyetlen mód, amivel biztosítani tudom, hogy ne műanyag buborékfóliás borítékban érkezzen a vásárlókhoz a könyvek, úgyhogy minden egyes darabot személyesen a férjemmel csomagolunk. A csomagoláshoz és a szállításhoz pedig felhasználjuk azt a csomagolást is, amit a nyomdai szállításnál érkezett hozzánk.
  • A fotózásokhoz csak természetes fényt használtunk.
  • A tányérok hazai kerámia művészek munkái vagy régi családi darabok, adományboltból beszerzett étkészletek.
  • A képeken szereplő ételekhez az alapanyagokat csomagolásmentesen vásároltam,
  • minden a saját kis konyhámban készült, és nem keletkezett hulladék a könyv készítése során.

Amire nagyon kíváncsi vagyok: milyen volt a kezedben tartani a könyvet?

Hihetetlen. Nagyon izgultam - főleg azért mert nagyon sok példány már elővételben elkelt -, hogy vajon tényleg olyan lesz-e a minőség, a képek, színek, a formátum, amilyennek elképzeltük a lányokkal. De talán a legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor olyan sok éjszakázás után (hogy biztosan megérkezzen még a kisbabánk érkezése előtt, mert közben a 8. hónapba léptem) megnyomtuk azt a bizonyos küldés gombot a nyomda számára.

A könyvbe a Ligeti Csomagolásmentes boltban lehet belelapozni és a zerowastekonyha oldalon megvásárolni.