Mi az, amit megtanultam a vidéki hétvégék során? Minden kertes ház egy-egy jól működő gazdaság volt, sajátos ökoszisztémával, a körkorgásban nemcsak a természet vette ki a részét, hiszen minden dolog valahogy újrahasznosult. A disznó például maga a négylábon járó újrahasznosítás, hiszen megeszik mindent, amit kidobnánk. Megy a moslékba száraz kenyér, a borsóhéj, almacsutka, minden, amit nem lehetett odaadni a kutyáknak, macskáknak, vagy éppen a tyúkoknak. Mert a tyúkok például szeretik a krumpli héját, de a disznók nem. Szóval, ha nincs állat a háznál (vagy a lakásban), akkor is számos dolgot hasznosíthatsz újra. Például a műanyagokat. A nagyim sosem dobott ki semmit, így a tejfölös flakonokat sem, mert ugyebár paradicsompalántákhoz tökéletesek. Ha a házára gondolok, eszembe jut a szerszámosok mellett gúlákban álló poros tejfölös flakonok látványa.

Ma már nem divat a tejes zacskókból horgolt táska, amiben a nagyi a háromkilós kenyereket vitte haza a boltból. Viszont csak némi fazonigazítás, és újra lehetne menő a dizájn. Ja, hogy alig látni már zacskós tejet? Nos, ott vannak még, minden hűtőpultban, és finomabbak is, mint az UHT-s, agyonkezelt készítmények...

Valahányszor megérkeztünk nagyi birodalmába, először a rózsakertje fogadott, egy-egy eltévedt tyúkkal, és rózsatövekre hordott kávézaccal, miközben, mintha a virágoskertnek lett volna akváriuma... a kovászos uborka dunsztos üvegében ringatóztak a kaporlevelek. A kávézaccot ma is fel tudom használni a kiskertben vagy a terasz cserepes növényeinél. Hordóban gyűjtöm az esővizet! Persze a barkácsáruházak az esővizes dézsát is úgy reklámozzák, mintha feltalálták volna kereket.

Amikor valakinek van előkertje, de ott nincs kerti csapja - ahogy a miénkben sincs - akkor különösen hasznos az esővizes hordó. Ám ügyelni kell arra, hogy ne álljon sokáig benne a víz, Különben használtaba veszik a szúnyogok.

Mindent, de tényleg mindent újrahasznosított a nagymamám, még a szalmaszálat is. Ha talált az előkertben néhány szálat, ami egy szalmabálából esett ki szállítás közben, azokat vázában gyűjtötte, és ha málnaszörppel kínált, belerakott egy-egy szalmaszálat. A műanyag szívószálra semmi szükség nem volt. Ha falun jársz, és a nagyszüleidnél tartanak még jószágot, valószínűleg lesz a közelben szalmabála is. Érdemes hazavinned belőle egy jó marokkal, és máris lesz "rusztikus" szívószálatok.

Van kandallód vagy vaskályhád? Nagyszerű! A széttört dió héja remek fűtőanyag, ahogy nagyszerű „gyújtós” kukoricacsutka. Ezt is a nagyitól tanultam, aki elárulta, hogy az ő anyukája még a megszáradt tehénlepényt is eltüzelte. Ha van a közeletekben termelőszövetkezet vagy gazdaság, ahol csöves kukoricát használnak, szerezhetsz néhány zsáknyi csutkát. Könnyű a súlya, lazán be lehet vágni a kocsi csomagtartójába, jól ég, nem kell a drága ún. begyújtó kockákat használni.

Nagyi még a tojáshéjat sem dobta ki, porrá törve újrahasznosította, a benne lévő kalcium jót tett a csontjainak. Ezer és ezer praktikát sorolhatnék fel, ha felidézném azokat a bizonyos vasárnap délutánokat, amikor megszólalt a rádiójában a Szívküldi. Ot vannak például a veteményesének főszereplői, a madárijesztők. Ott vannak a kinőtt, elnyűtt ruhák, a gyerekek is szeretni fogják az új családtagot, másrészt elűzi a galambokat, akik rájárnak a fűmagra. Most, a koronavírus-járvány idején egy lelket sem látni az utcákon, szemetet sem nagyon. Olyan az egész, mintha falun lennék, mondjuk a hatvanas években. Erről is eszembe jut, hogy van mit tanulnunk a vidéki emberektől. Nekem például a nagyanyámtól, aki 91 évet élt, már csak ezért is hiszem, hogy valamit nagyon jól csinált.