1929-ben a modern kor legnagyobb gazdasági válsága során az emberek hamar rájöttek, hogy addig biztosnak hitt munkahelyeik nem csak bizonytalanná váltak, el is veszítették azokat. A tőzsde összeomlása után a bankok és üzletek bezártak, családok veszítették el otthonaikat, az utcák elhagyatottá váltak. A munkanélküliség mértéke rövid idő alatt közel 25%-ra emelkedett.

Az Egyesült Államok középső részén az aszály alatt a gazdák elveszítették földjeiket, így sokan közülük alkalmi, vándor munkavállalóvá váltak. Otthonaiktól nagy távolságokra járták az országot, hogy munkát találjanak, de a gazdasági válság következményei miatt ez reménytelennek bizonyult. A bankárok, építészek, mérnökök és oktatók hirtelen végtelenségig kígyózó sorokban találták magukat, ahol a legegyszerűbb munkákért versengtek egymással. A férjek és apák ingyen élelemért álltak sorba családjaik számára, így a férfiak gazdasági szorongása teljes érzelmi megrázkódtatássá vált és depresszióhoz vezetett.

Ahogy az emberek sorra járták a városokat, mindenhol plakátokkal és hirdetőtáblákkal találkoztak, amelyek arra szólították fel őket, hogy menjenek tovább, mert a városban nincs munka. Egy idő után az emberek már önéletrajzaikat magukra akasztva járták a városokat, de így sem találtak munkát. A bankválság az 1930-as évekre enyhült, de a munkanélküliség még mindig magas maradt.

A galériánkban jó héhány régi fotót találsz arról, ki milyen hirdetéssel keresett akkoriban munkát: