Bár az óvodás és iskolai betlehemes játékokból úgy tűnhet, hogy a háromkirályok rögtön Jézus születése után meglátogatták Józsefet és Máriát, erre valójában csak 12 nappal később került sor. Gáspár, Menyhárt és Boldizsár, vagyis a napkeleti bölcsek (akiket később kezdtek királyként ábrázolni) január 6-án érkeztek meg Betlehembe. Részben hozzájuk köthető vízkereszt ünnepe, amelynek latin neve Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése.

Azért csak részben, mert január 6-án másik két eseményt is ünnepel a keresztény egyház: Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, majd Jézus első csodatételét, amikor a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet. Ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy honnan ered a magyar vízkereszt megnevezés. Vízkereszt három fontos momentumából az évszázadok alatt a római katolikusoknál a napkeleti bölcsek látogatása lett hangsúlyos (a második vatikáni zsinat óta a másik kettő ünneplését különböző napokra helyezték át), a keleti keresztények viszont elsősorban Jézus keresztségét ünneplik január 6-án.

Hogyan ünnepelték vízkeresztet régen?

Vízkereszthez számos vallási hagyomány és népszokás is kapcsolódik. A 16. században alakult ki a csillagének és a háromkirályjárás szokása, melynek lényege az volt, hogy gyerekek bújtak a háromkirályok bőrébe, és eljátszották a betlehemi látogatásukat az utcán vonulva. Az ortodoxoknál pedig vízkeresztkor a papok a folyókat is megszentelik, egyes helyeken pedig fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők beugranak érte a fagyos vízbe.

Jézus megkeresztelésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, amiből a hívek haza is vihetnek. A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítanak ugyanis, ezért régebben az idős családtagokat és az állatokat is megitatták vele. A vízszenteléshez kapcsolódik a házszentelés szokása, melynek során a pap szenteltvízzel áldja meg az otthonokat, a bejárati ajtó félfájára pedig felvési az évszámot és a C + M + B vagy a G + M + B betűket (a betűk a Christus Mansionem Benedicat, magyarul a „Krisztus áldja meg e házat!” kifejezésre, vagy a napkeleti bölcsek nevére utalnak). Ma már ez a szokás kezd kikopni, de főleg vidéken találkozni még ilyen feliratokkal ajtófélfákon.

Miért január 6-án kell(ene) leszedni a karácsonyfát?

A leginkább ismert vízkereszti szokás a karácsonyfa lebontása. Vízkereszttel ugyanis véget ér a karácsonyi ünnepkor, megkezdődik a farsang időszaka, ezért a hagyomány szerint ilyenkor kell leszedni a díszeket, és kivinni a lakásból a fenyőfát. A karácsonyfa tetejére kerülő csillag (mert eredetileg nem hegyes csúcsdísz, hanem csillag fénylik a tetején) különben is a napkeleti bölcseket Betlehembe vezető csillagot jelképezi, ami január 6-án beteljesítette küldetését, vagyis nincs már rá szükség. A babona szerint sem érdemes tovább gyönyörködni a karácsonyfában, mert ha január 6-nál tovább hagyjuk meg, az balszerencsét hoz az előttünk álló évre.

Persze manapság a hagyományokat sokszor felülírják a családi szokások és tennivalók. Az alábbi galériából kiderül, hogy szerkesztőségünk tagjai mikor búcsúznak el a karácsonyfától: