A mai napig élesen emlékszem rá, amikor egyszer Anyu munkahelyén "parkoltunk" az öcsémmel – felteszem kényszer megoldásként, valamilyen iskolai szünet idején – és meglehetősen untam magam. Aztán egyszer csak a kezembe került egy jófajta filctoll, hogy alkoholos volt-e, azt nem gondolnám. Szerintem ilyen menő cuccok nem voltak még akkoriban, no de nem is ez a lényeg. Mi mást is tehettem volna vele, mint fogtam és rajzoltam a csuklómra egy „szép” órát, jó nagy számlappal; amit aztán büszkén toltam Anyukám orra alá. Arra, hogy milyen hatással volt rá a látvány, már nem emlékszem, viszont az érzés, hogy akkor és ott nagyon büszke voltam magamra a kreativitásomért, határozottan megmaradt.

Kicsit csalódott is voltam, amikor felnőtt fejjel szembesültem vele, hogy ez rajtam kívül aránylag sok kortársamnak eszébe jutott akkortájt, a nyolcvanas évek derekán.Az órarajzoláson túl viszont felrémlett még jó néhány olyan dolog, amit gyerekként előszeretettel műveltem: volt, amit egyedül, de olyan is, amit az öcsémmel, akkori első számú tettestársammal együtt főztünk ki.

6 vicces, ám enyhén bosszantó dolog, amiket lehet, hogy te is műveltél gyerekként