A nő, aki még mindig vastüdőben él: 71 éve rabja a gépnek

Az 1950-es évek rettegett betegsége volt a járványos gyermekbénulás, amit a poliovírus okoz. Nevét onnan kapta, hogy többségében gyerekek között terjedt, a súlyosabb esetekben pedig tartós paralízissel vagy akár a beteg halálával jár. A fertőzöttek nagy része tünetmentes marad vagy enyhe panaszokat észlel (lázat, torokfájást, fejfájást). Ám ha a poliovírus bejut a vérkeringésbe, megtámadja a központi idegrendszert és gyulladást okoz. Ennek következtében a gerincvelőben elhalnak a mozgató idegsejtek, és attól függően, hogy melyik idegszakasz az érintett, tartós bénulással is járhat a betegség. Általában az alsó végtagok károsodnak, de a legsúlyosabb esetekben a tüdő izomzata, illetve az agytörzs is, így a betegek nem képesek lélegezni.
A poliovírus már az ókorban is létezett, de csak a 20. század elején kezdett járványos méreteket ölteni. 1952-ben az Amerikai Egyesült Államokban soha nem látott léptékben fertőzött, több mint 57 ezer járványos gyermekbénulásos esetet regisztráltak, és közülük 3000-en meghaltak. Magyarországon – Európa többi országához hasonlóan – 1931-ben, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány. Mivel a paralízis nem visszafordítható, a megelőzésre fektették a hangsúlyt, és az 50-es évek végén kifejlesztettek ellene kétféle vakcinát. Világszerte megindult az átfogó immunizálás, amivel sikerült visszaszorítani, sőt a legtöbb régióban teljesen elpusztítani a poliovírust. Hazánkban is a kötelező védőoltások közé tartozik.

Vastüdőt először 1928-ban alkalmaztak, a gyermekbénulásos járvány idején pedig már ezreket kezeltek vele.
Ötéves kora óta vastüdővel él
Martha Linnard azonban még azelőtt született, hogy létezett volna vakcina a járványos gyermekbénulás ellen, hiszen 1948-ban jött világra. 1953. június 8-án az ötödik születésnapját ünnepelte egy oklahomai vidámparkban, ahol megfertőződött a poliovírussal. Egy héttel később arra ébredt, hogy fáj a torka és a nyaka, szülei kórházba vitték, ahol hamar diagnosztizálták a betegséget. Mivel a fertőzés a légzését is érintette, ezért őt is vastüdőbe helyezték, mint akkor sok ezer gyereket. A vastüdő ugyanis negatív nyomás alkalmazásával képes működtetni a legyengült tüdőt, így akkoriban ez volt az egyetlen módja, hogy életben tartsák a legsúlyosabb állapotban lévő gyerekeket. Martha összesen 6 hónapot töltött kórházban, de a gépi lélegeztetésre azután is szüksége volt.
Bár idővel nem kellett egész nap a vastüdőben feküdnie, a mai napig használja az eszközt, abban alszik. Immáron 71 éve tölt el napi több órát a vastüdőben, és mivel élete nagy részében a monstrumhoz volt kötve, rengeteg olyan dolog kimaradt a mindennapjaiból, ami másnak természetes. Gyerekként nem játszhatott szabadon, nem kirándulhatott, magántanuló volt az otthonában. Dolgozni sosem tudott rendesen, ezért napjait általában otthonában bezárkózva tölti festegetéssel és filmnézéssel.
Életben, de kiszolgáltatva
Ma már ugyan léteznek modernebb, kényelmesebb lélegeztetőgépek, Martha mégis ragaszkodik a vastüdőhöz, mert mint mondja, számára ez a leghatékonyabb eszköz. Még akkor is, ha már többször meggyűlt vele a baja. Előfordult például, hogy egy jeges vihar miatt áram nélkül maradt, a generátora is elromlott, miközben a vastüdőben feküdt. A telefonvonalak nem működtek, ezért nem tudta tárcsázni a segélyhívót, a fűtése is kikapcsolt, hosszú ideig fagyoskodott, mire végre telefonálni tudott és a segítségére siettek. Erre az esetre úgy emlékszik vissza, mintha élve eltemették volna a hatalmas gépben.
Az ilyen balesetek mellett a gép szervízeltetése is egyre több kihívást okoz számára, hiszen vastüdőt és az alkatrészeit régóta nem gyártanak, hiszen a kórházak sem alkalmazzák már. Rajta kívül egyetlen személy élt még vastüdőben, Paul Alexander, de a férfi idén tavasszal elhunyt, így Martha maradt az utolsó, akinek a mai napig vastüdőre van szüksége. Sokáig a Philips Respironics nevű vállalat szervizelte Martha eszközét, de ma már ők sem tudnak segíteni neki. A nő, amennyire csak tud, vigyáz az életét jelentő vastüdőre, de bizonyos részeit rendszeresen cserélni kell újra: a belső bölcsőt félévente, a motort 12 évente, a nyaki gallérokat pár havonta, a szíjakat pedig néhány hetente. Mivel gyártótól már nem lehet ezeket beszerezni, Martha néhány éve felvásárolta az összes elérhető darabot, viszont ezekből is kezd kifogyni, így nap mint nap azon izgul, hogy vajon a teste vagy a vastüdeje adja fel előbb a küzdelmet.