„Comparison is the thief of joy.” vagyis magyarul „Az összehasonlítás az öröm tolvaja” – mondta egykor Theodore Roosevelt amerikai elnök, és ez ma, a közösségi média korában különösen igaz. A legnépszerűbb social media felületet, a Facebookot világszerte több mint 3 milliárdan használják, a magyar felhasználók száma ebből legalább 7 millió, és az Instagramot, valamint a TikTok-ot is sok millióan pörgetik rendszeresen. Nem szeretném csak a negatív hatásaikat kidomborítani, mert azért valljuk be, hogy rengeteg pozitív hozadéka van életünkben a közösségi oldalaknak. Könnyebb a kapcsolattartás, információátadás, kinyitja a világot a felhasználók számára – az már más kérdés, hogy ezen a tágra nyitott ajtón mit és kit engedünk be az online, majd az offline életünkbe.

A stepfordi feleségek az Instára költöztek

Már bőven a húszas éveimben jártam, mikor regisztráltam Facebookra, Instagramot pedig sokáig csak a munkám miatt böngésztem. A kezdetektől fogva tisztában voltam vele, hogy ott egy erősen filterezett valóságot látok, nem hasonlítottam magam a modellekhez, influenszerekhez, nem akartam például olyan feneket és szájat, mint a Kardashian-testvéreké. De aztán, miután anya lettem, és valahol ezzel egy időben elszaporodtak az anyuka-influenszerek (momfluencerek), vagy lehet, hogy korábban is sokan voltak, csak az algoritmus akkor még nem öntötte rám őket tömegével. A momfluencerek veszélye pedig abban rejlik, hogy sokszor úgy állítják be, teljesen hétköznapi, átlagos életet élnek, de ami számukra mindennapi, az nekünk, földi halandóknak vágyálom.

A rosszat senki nem rakja ki az ablakba – vagy a közösségi oldalakra

Ezrével vannak olyan felhasználók, akiknek mindig katonás rend van az otthonukban, akik sosem kiabálnak a gyerekeikkel, akik majdnem mindennap finom fogásokat főznek, akik otthona mindig az évszaknak megfelelő dekorációban pompázik, akik évente többször eljutnak nyaralni, akinek még a reggeli rohanásban is van ideje sminkelni, fésülködni… és a listát még hosszasan lehetne sorolni. A momfluencerek egy része csak szimpla magamutogatásból csinálja, mások saját bevallásuk szerint tanácsokat, praktikákat szeretnének megosztani a követőikkel. Azonban szerintem ezeket a szűrt, mesterségesen beállított, állandóan idilli posztokat nézve maximum idegbajt lehet kapni.

Az a baj, hogy ezek a tartalmak kevés kivételtől eltekintve sosem mutatják meg a mindennapi élet nehézségeit, kihívásait. A közösségi oldalakra általában mindig a legjobb fotókat, a legérzelmesebb pillanatokat, a legnagyobb sikereket rakják ki, a külső szemlélő pedig előbb-utóbb elkezdi összehasonlítani a saját életével, ami természetesen alulmarad. Ez az érzés pedig alattomosan be tud kúszni az offline életünkbe is, amivel elégedetlenek lesz, unalmasnak látjuk, magunkat pedig rossz anyának, eredménytelennek érezhetjük. A megoldás pedig nem az, hogy az elérhetetlent hajszoljuk, hanem abbahagyjuk az összehasonlítgatást, kevesebbet nézzük azokat a tartalmakat, amelyek negatív érzéseket keltenek bennünk. Egy újévi fogadalom, amit nem nehéz betartani, és amitől garantáltan több örömöt lelünk majd az életünkben anélkül, hogy nagyot változtattunk volna rajta.

Az alábbi galériában pedig további inspirációt találsz, ha idén nem szeretnél óriási, eleve kudarca kárhoztatott fogadalmakat tenni: