Ez a cikk az ÉVA Magazin 2017-es 5. lapszámában jelent meg először „Ha nem most, majd máskor!" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Kevesen viselik jól azokat a helyzeteket, amiknek kétséges a kimenetele, legyen szó munkahelyi változásokról vagy magánéleti nehézségekről. A University College London pszichológiai kísérlete bebizonyította, hogy az elektrosokk elszenvedésének valószínűsége sokkal magasabb stresszhormonszintet eredményezett, mint ugyanennek a teljes bizonyossága. Vagyis azok az alanyok, akik biztosra tudták, hogy áramütés fogja érni őket, kevésbé stresszeltek rá, mint azok, akiknek azt mondták, hogy vagy megcsípi őket az áram, vagy nem. Egyszerűen így van huzalozva az emberi agy: a bizonytalanság állandó riadókészültségben tart bennünket. De akkor vajon miért van az, hogy egyesek sokkal jobban viselik ezeket a megpróbáltatásokat? Személyiségükből fakad vagy menet közben sajátították el ezt a képességet?

ISMERJÜK FEL, HOGY MINDIG LESZ KÖVETKEZŐ ALKALOM

Többéves nemzetközi modellkarrierem során volt részem bizonytalanságban dögivel. Sőt, igazából csak abban volt részem. Az olyan alapvető „apróságoktól” kezdve, mint hogy melyik városban ébredsz következő nap, egészen az olyan sorsfordító eseményekig, hogy vajon megkapod-e azt a fontos munkaszerződést, amire már csak ketten vagytok versenyben – én valóban sosem tudhattam, mit hoz a másnap. Tépelődésre hajlamos lelkemet valószínűleg villámgyorsan felőrölte volna ez az életforma, ha nincs mellettem már a kezdetektől a nálam jóval lazább és optimistább portugál barátnőm, aki egyetlen frappáns mondattal söpörte el mindig az aggodalmaimat: „if not now, next time”, azaz, „ha nem most, majd a következő alkalommal”. És valóban. Minden elbukott megméretés után adódott újabb alkalom, újabb lehetőség és ezek a lehetőségek olykor sikereket is hoztak magukkal. Ezek a sikerek pedig erőt adtak, felvérteztek az újabb bizonytalanságok és csalódások ellen is. A bizonytalanságban nyilvánvalóan az a legaggasztóbb, hogy a negatív végkifejlet lehetősége is ott lebeg felettünk. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy lesz következő alkalom, ha átérezzük a „ha nem most, majd máskor” igazságát, máris könnyebben állunk a kihívások elébe. Hadd hangsúlyozzam: kihívások!

TEKINTSÜK KIHÍVÁSNAK A BIZONYTALANSÁGOT

Ajánlatos mélyrehatóbban elemezni hozzáállásunkat a bizonytalan helyzetekhez: pszichológusok szerint, ha olyan mintát hozunk magunkkal, amely arra edzett bennünket, hogy egy felelősségteljesen gondolkodó embernek aggódnia kell a kiszámíthatatlanság miatt, akkor felnőttként sokkal rosszabbul tűrjük ezeket az eseményeket. Sajnos én magam is olyan közegből jövök, ahol a – nincs rá jobb szó – sopánkodás az elfogadott norma, így én is gyorsabban veszem észre a rosszat, mint a jót. New Yorkban töltött éveim alatt szembesültem azzal, hogy a kétséges szituációk pozitívan is felfoghatók – az amerikaiak többsége ugyanis kihívásnak éli meg ezeket, nem pedig problémának. Persze ez a mentalitás igencsak távol áll a miénktől, de mégis... Ha megpróbálunk így közelíteni hozzá, talán sikerülni fog magunk mögött hagyni az észvesztett, kényszeres pánikolást és egyszerűen csak racionálisabban, távolságtartóan közelíteni a témához.

GAZDÁLKODJUNK OKOSAN AZ INFORMÁCIÓKKAL

Enyhe kontrollmániásként hajlamos voltam minden felmerülő kérdést túlanalizálni. Képtelen voltam döntést hozni anélkül, hogy a lehető legtöbb információt össze ne bogarásszam hozzá. Ezzel nemcsak hogy elment egy csomó időm, de végül még inkább elbizonytalanodtam. Erre először Kata barátnőm világított rá, aki súlyos endometriózisa miatt rengeteg időt töltött kórházban, az ő életének mind a mai napig meghatározó eleme a bizonytalanság. Ő hamar felismerte, hogy van hasznos tudásszerzés és van teljesen értelmetlen, sőt, káros információgyűjtés. Az első műtéte előtt például alaposan utánaolvasott és -kérdezett annak, hogyan is zajlik pontosan a beavatkozás, mit kell vinnie a kórházba, hány napig lesz bent, hány személyes szobában helyezik el, milyen megkötések vannak a látogatási idővel kapcsolatban, de nem kezdte el végigböngészni a nemzetközi fórumokat horrorsztorik és lehetséges műhibák vagy negatív következmények után kutakodva.

Csak a jó kérdéseket szabad feltenni, az első és legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnunk, az pedig a következő: vajon segít-e nekünk ez az információ abban, hogy a lehető legjobban süljön el a dolog? Ha a megfelelő kérdésekre keressük a választ, azok hozzásegítenek, hogy kidolgozzuk a helyzet által megkívánt legoptimálisabb stratégiát.

KONCENTRÁLJUNK ARRA, AMI FÖLÖTT VAN BEFOLYÁSUNK

Azzal, hogy összegyűjtöttük a megfelelő információkat, már meg is találtuk a kiszámíthatatlanban a kiszámítható pontokat, amiket viszont érdemes gondosan, jó előre megtervezni. Mialatt modellként dolgoztam, gyakran előfordult, hogy egyik óráról a másikra kellett vonatra, repülőre szállni és elutazni egy fotózásra. Épp ezért mindig be voltak készítve a bőröndömbe a legszükségesebb dolgok (pipereholmi, töltők, gyógyszerek, tiszta alsónemű), amihez csak néhány ruhát kellett bedobálni attól függően, hogy mennyi időre, illetve hogy meleg vagy hideg helyre utazom-e. Ugyanígy, bár nem tudhatjuk, milyen kérdéseket kapunk egy állásinterjún, vagy hogy le fogjuk-e nyűgözni a tárgyalópartnerünket, ha idejében utánanézünk, melyik a leggyorsabb útvonal a találkozó helyszínéhez, vagy előző nap kitaláljuk, hogy mit veszünk fel, kiiktatjuk a legesélyesebb zavaró tényezőket, és tényleg összeszedettek lehetünk a kérdéses szituációban. Motiváló és megnyugtató is, ha úgy érezzük, mi mindent megtettünk az ügyért, ami csak a hatalmunkban állt – bármennyire kevés is legyen az. Köztudott, hogy Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója mindennap szürke pólót és farmert visel, így eggyel kevesebb döntést kell meghoznia, és ennyivel több energiája marad a nagy horderejű kihívásokra. Csoportosítsuk mi is okosan az energiáinkat és az időnket.

HALLGASSUNK AZ ÖSZTÖNEINKRE

Nehéz döntés előtt vizsgáljuk meg figyelmesen, mik azok a tényezők, melyek a leginkább befolyásolnak bennünket. Barátok, szülők véleménye?

LEGYEN B-TERVÜNK

A pozitív hozzáállás mellett persze azt is megtanultam, hogy csak akkor tudom megfelelően kezelni a bizonytalanságot, ha amellett, hogy a legjobbat remélem, a bukás eshetőségével is szembenézek. A legnagyobb vezetők, azok, akik mesterien „zsonglőrködnek” az előre nem látható végkimenetelű helyzetekkel, mindig tisztában vannak azzal, hogy a döntés, amit meghoznak, végül hibásnak bizonyulhat. Épp ezért minden esetben van egy B-tervük, készülnek egy másik forgatókönyvvel is, mielőtt lépnének valamerre. A sikeres emberek vállalják a hibázás lehetőségét, és ha ez bekövetkezik, levonják belőle a leghasznosabb következtetéseket, amik segíthetnek nekik a jövőbeli döntésekben, majd továbblépnek. Nem rágódnak rajta.

FOGADJUK EL, HOGY MINDIG MINDEN VÁLTOZIK

Joggal feltehető a kérdés, hogy mégis hogyan készüljünk B-tervvel, ha tényleg fogalmunk sincs, mi fog történni, ha tényleg nincs uralmunk az események alakulása felett. Mégis, még így is van lehetőség arra, hogy legalább jól kipárnázzuk a fenekünket, hogy minél puhábbra essünk. Én például mindig tudtam, kik azok a barátaim, akik szívesen befogadnak a kanapéjukra, ha esetleg úgy hozná a sors, hogy nem tudom tovább fizetni az albérletemet. Ha elég edzetté válunk, rájövünk, hogy minden egyes bizonytalan helyzet változást hoz magával, a változásban pedig ott a növekedés, fejlődés lehetősége. Kihívás, motiváció, növekedés: igen, ez bizony mind-mind benne van a bizonytalanságban – a mi dolgunk, hogy észrevegyük. „A sikeres emberek vállalják a hibázás lehetőségét.”

Galériánkban arra találsz példát, a túlaggódó emberek hogyan nehezítenek az életünkön!