Bár általában a legtöbb feladatomat sikerül időre elvégeznem, az odáig vezető út nem nevezhető éppen zökkenőmentesnek. Két forgatókönyv létezik: vagy sikerül rögtön elkapnom a fonalat és hatékonyan haladni, minek következtében szuperembernek érzem magam, aki mindenre képes és bármilyen akadályt leküzd. Az esetek többségében viszont combos különbség van a munka érdemi részével töltött idő és az „ezt a cikket még elolvasom”, „de szépen besüt a nap”, „át kéne festeni végre a lakás falait fehérre” típusú gondolat foszlányokra fordított percek között.

Az, hogy mikor melyik verzió következik, nagyjából megjósolhatatlan, én pedig sosem tudtam eldönteni, hogy a kreatív dolgoknál ez műfaji ártalom - hiszen vagy van ihlet vagy nincs - vagy pedig figyelem csakúgy, mint egy puhány bicepsz, a tréningelhető.

Emlékszem a vizsgaidőszakok gingko biloba őrületére, próbálkoztam azzal, hogy teljes csöndben vagy komoly zenére végzem a munkám, sőt kísérleteztem pomodoro módszerrel is, de szignifikáns változást egyikkel sem értem el. Nemrég viszont belebotlottam egy cikkbe, ami arról mesél, hogy egy bizonyos frekvencia segítségével pillanatok alatt olyan állapotba lehet kerülni, amitől kis túlzással egy ültő helyedben megírsz egy könyvet.

MI az a binaurális ütem?

1839-ben egy porosz fizikus-meteorológus, Heinrich Wilhelm Dove fedezte fel a jelenséget, szélesebb körben viszont csak több, mint 100 évvel később keltette fel a tudósok figyelmét. A dolog lényege, hogy egy sztereo fejhallgató két végébe két egymáshoz közeli, de különböző frekvenciájú hangot sugárzunk, aminek hatására a különbséggel megegyező hangképzet jön létre az agyban, ami képes stimulálni azt.

A frekvenciák sűrűsége szerint különböző agyhullámokat (béta, alfa, théta, delta) különíthetünk el, amik különböző állapotokhoz kapcsolódnak. A béta hullámokhoz hasonló, magas frekvenciaszámú binaurális hangok segítenek a fókuszált állapot gyors elérésében és megtartásában.

A "trükk" különösen akkor működik jól, ha zajszűrős fejhallgatóval hallgatunk binaurális ütemeket, ami a külvilágból érkező hangok kizárásával még intenzívebbé teszi a koncentrációt.

Tapasztalatok első kézből

Eleinte nagyon szkeptikus voltam, főleg mivel a gyors keresés alapján Youtube-on talált zenék elsőre kifejezetten idegesítettek. A monoton hangtól valamilyen erőltetett spiritualitás érzése tört rám, nagyjából fél perc után mégis érzékeltem valamilyen pozitív változást. Arra lettem figyelmes, hogy a hasonló, meditációt segítő zenékkel ellentétben nem nyugalmat érzek, hanem valamilyen energia löketet, ami teljesen különbözik attól, amit egy jó kávé ad. A külső ingereket, amik korábban simán elterelték volna a figyelmem, észrevettem ugyan, de nem éreztem késztetést arra, hogy "elcsábuljak" vagy bárhogy reagáljak rájuk.

A feladatom végeztével gyorsan kikapcsoltam a zenét, mert kezdtem úgy érezni, hogy zsong a fejem, de biztosan fogom még alkalmazni ezt a technikát.

Ezekkel a trükkökkel próbálkoztál már?