Még kapható az ÉVA magazin aktuális, téli lapszáma, központban a slow life, a címlapon pedig a csodálatos Maráz Zsuzsanna ultrafutó! Kattints ide, hogy megtudd, hol szerezheted be a magazint, itt pedig akár online is megvásárolhatod!

Amikor írni kezdtem magamban ezt a cikket (friss Nobel-díjasunk, Krasznahorkai László inspirált, aki Friderikusz Sándor podcastjében elárulta, regényei első mondatait mindig fejben formálja meg, és csak azután veti őket papírra), szóval amikor, ha nem is krasznahorkais, kilométeres, és távolról sem olyan jó, de mégiscsak kezdőmondatomat fogalmazni kezdtem egy októberi reggelen, a hőmérő 2 fokot mutatott, és a tájban épp csak oszladozni kezdett a vaksötét. Később, kora délután, amikor az írás befejezéséhez közeledtem, még mindig bőven 15 fok alatt volt a hőmérséklet. Nehéz volt hát belehelyezkednem a témába; nem volt könnyű elképzelnem, hogy alig két hónappal korábban 30-40 fok is tombolt Magyarországon, és az ilyen napok derekán reflexszerűen vetődik fel sokakban: ideje lenne nálunk is bevezetni a szieszta intézményét.

Egyre rövidebb az ősz és a tél

Pedig a legújabb mérések szerint nálunk is egyre melegebbek az évek, és korántsem csak nyár közepén magasabb a hőmérséklet, mint néhány évtizede. Szeptemberben a Válasz-online ismertette az ELTE éghajlatkutató meteorológusainak számításait, amelyekből kiderül, hogy az egy emberöltővel ezelőtt még érvényes évszakfelosztás mára meghaladottá vált. Vagyis már nem igaz, hogy az ősz szeptember elején kezdődik, majd menetrendszerűen következik a tél, március elején a tavasz, június elején pedig a nyár.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakemberei szerint az ősz Magyarországon jelenleg szeptember 17-én kezdődik, és egészen december 18-ig tart, vagyis a nyár jelentősen kitolódott a 45 évvel ezelőtti klímaátlaghoz képest. A legfrissebb évszakeloszlás pedig a következőképpen néz ki: az évből 32 százalékot foglal el a tavasz, szintén 32-t a nyár, míg az ősznek 25, a télnek pedig 11 százalékkal kell beérnie. Vagyis az év kétharmadát a nyár és a tavasz teszi ki.

Van, ahol délután 3-kor véget ér a munkaidő

Ez a változás számos negatív következménnyel jár a mezőgazdaságban, vagy épp az aszályra, az ország növényvilágára, állatállományára nézve. De felveti azt a kérdést is, mikor jön el az idő, amikor az egyre hevesebb hőhullámok miatt a megnyúlt nyári időszakban – hasonlóan Dél-Európa, Ázsia és Dél-Amerika egyes területeihez – szinte lehetetlenné válik a munkavégzés a nap legforróbb óráiban. A szieszta szokása ugyanis éppen ezért alakult ki: a leginkább Spanyolországban, de (persze más elnevezéseken) Olaszországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban és Görögországban is követett hagyományos protokoll szerint a munkanap korán reggel kezdődik, majd nagyjából délután két óráig tart. Ekkor következik egy két-három órás szünet, és a munka ezután, körülbelül délután öttől este nyolcig-kilencig folytatódik. A nyelvészek szerint a szieszta szó a latin „sextá”-ra vezethető vissza, ami hatot jelent. Vagyis: a délutáni pihenés a napfelkelte utáni „hatodik óra” táján kezdődik. A római korban széles körben elterjedt szokás volt a napközbeni pihenés a birodalom naposabb vidékein.

Hagyományos protokoll, írjuk, mert az iparosodó, globalizálódó társadalmakban, a nagy cégek és gyárak térnyerésével, az egyre növekvő városokban mind nehezebb betartani ezt az ősi napirendet. Ezt Spanyolországban néhol úgy oldják meg, hogy a dolgozók munkaideje kora reggeltől délután háromig tart, így, ha némileg eltolva is, de a nap kétharmadánál beiktatható a sziesztaidő, ami után a munkavállalóknak már vissza sem kell menniük dolgozni. Számos helyen azonban máig tartja magát a szokás – ezt a kora délutáni órákban a déli, az idegenforgalomra kevéssé építő kisvárosokban tanácstalanul ténfergő turisták is meg tudják erősíteni –, hogy a boltok, a vendéglátóhelyek néhány órára lehúzzák a rolót a nap legmelegebb időszakában.

A szieszta egészségügyi előnyei

A szieszta – ami a voltaképpeni délutáni alvást jelenti – egészségügyi szempontból is felettébb hasznos szokás. A Manchesteri Egyetem 2006-os kutatása állítja: az ebéd utáni szunyókálás teljesen természetes dolog, és testünk valósággal követeli is. Az agysejtek – a neuronok – ugyanis, állítja a tanulmány, evés után figyelmeztetnek is bennünket a szünet beiktatásának szükségességére. „Azt eddig is tudtuk, hogy az emberek és az állatok elálmosodnak és kevésbé aktívak étkezés után, de azt nem, az agy ezért felelős jelzései hogyan működnek” – fogalmaztak a kutatók, akik kimutatták, hogy az ételekben található cukor, vagyis a glükóz miként akadályozza az agysejteket az ébrenlétre figyelmeztető jelzések termelésében.

Egy görög tanulmányból pedig kiderül, hogy a délutáni alvás amellett, hogy pihentető és segít a stressz ellen, csökkenti a szívbetegség okozta halál kockázatát is. A tudósok hat éven át 23 ezer embert vizsgáltak, és arra jutottak, hogy az aktív munkavállalóknak még jobbat tesz a szieszta, hiszen a dolgozók körében 64 százalékkal csökkent a szívvel kapcsolatos rendellenességek kockázata (ez az arány a nem dolgozók körében csak 36 százalék).

Hiába ilyen jó és hasznos, a már említett okokból Dél-Európában is egyre kevesebben élvezik a nap közepi pihenést – az Economist idevágó cikke szerint egy spanyol kutatásból az világlott ki, hogy az ország lakóinak 60 százaléka már egyáltalán nem sziesztázik, aki mégis, inkább a szabadnapjain hódol a csodás szokásnak. Noha a globalizáció minket – a sziesztára csak áhítozó, és az egyre melegebb nyarak miatt lassanként rászoruló magyarokat – is érint, nem valószínű, hogy szembemenve a világon és a déli országokban mutatkozó trendekkel, a délutáni alvás egyhamar polgárjogot nyer. Kár.

Folytatás és teljes cikk az ÉVA magazin 2025-ös téli lapszámában! Még kapható!