Mikor van a nyári napforduló?

A Szent Iván-éj nemcsak az egyik legrégebbi, hanem az egyik legmisztikusabb hagyomány Európában. Eredete az ókori napkultuszokig vezethető vissza: az emberek évszázadokon át megfigyelték a Nap mozgását, és különleges jelentőséget tulajdonítottak a nyári napfordulónak, vagyis az év azon napjának, amikor a leghosszabb a nappal, legrövidebb az éjszaka. A fény győzelmét, a bőség kezdetét és az élet megújulását ünnepelték ekkor, különféle tűzgyújtási és termékenységi rítusokkal. A tűz szimbolikája különösen fontos volt: megtisztulást, védelmet és az isteni erők közelségét jelentette.

És most jön a csavar: bár a nyári napfordulóhoz kötődik, Szent Iván éjszakája ma már néhány nappal utána következik a naptárban, mivel a csillagászati nyári napforduló jelenleg június 21-ére esik. Ennek oka, hogy a szoláris és a naptári év hossza eltér egymástól, és a középkorig használatos julián naptár túlkorrigálása miatt szükségessé vált a naptárreform. XIII. Gergely pápa 1582-ben bevezette a Gergely-naptárt, amely helyreállította az évszakokhoz igazodó dátumokat, ez viszont azt eredményezte, hogy Szent Iván-éj június 23-ára tolódott.

Hogy jön Ivánhoz Keresztelő Szent János?

A kereszténység megjelenése után bevált gyakorlat volt, hogy a vallás terjesztésének érdekében a népszerű pogány ünnepeket becsatornázták az egyház alá. Nem véletlen, hogy ha utánaolvasunk, azt látjuk, hogy a legtöbb vallási ünnep pogány gyökerekkel bír – így kapcsolódik például a húsvéti nyuszi is Jézus feltámadásához. Szent Iván-éjhez is találtak egy keresztény párhuzamot, így lett ez a vallásban Keresztelő Szent János ünnepe, aki felkészítette az embereket Jézus eljövetelére, és a hit szerint fényességet hozott a sötétségbe. Mivel „az Úr útját készítette elő”, ezért ő lett az egyetlen szent, akinek nemcsak a halálát, hanem a születését is ünnepli az egyház, méghozzá pontosan hat hónappal Jézus előtt, vagyis június 24-én. A Szent Iván-éj tehát gyakorlatilag megelőzi Keresztelő Szent János ünnepét, de a keresztény hagyományok miatt összemosódott a kettő. Az Iván név ráadásul a János szláv változatából ered, így az ünnep elnevezése is kapcsolódik a keresztény kultúrkörhöz.

Bár az ünnep keresztény keretek közé került, a pogány eredetű rítusok tovább éltek, mivel Szent Iván-éj különlegesnek számított. Őseink úgy tartották, ezen az éjszakán megnyílik a világ a természetfeletti előtt. Boszorkányok, tündérek és szellemek mozgolódnak, a gyógynövények varázsereje megsokszorozódik, és aki ilyenkor virágot, páfrányt vagy harmatot gyűjt, az szerencsét és szerelmet vonzhat magához. Szent Iván-éj romantikus és misztikus atmoszférája pedig nemcsak a néphitben, hanem az irodalomban is visszaköszön. William Shakespeare talán legismertebb vígjátéka, a Szentivánéji álom éppen ezen az éjszakán játszódik, egy erdő mélyén, ahol halandók és tündérek fonódnak össze a szerelem és a varázslat erejével.

Az alábbi galériában összegyűjtöttük, milyen népszokások társulnak a Szent Iván-éj ünnephez, amelyeket sok helyen a mai napig őriznek: