A cikk ötlete valójában egy irodai “vita” során merült fel… Ugyanis nagy szószólója vagyok annak, hogy szerintem a rukkola gumikesztyű ízű és szagú, és el sem tudom képzelni, hogyan lehet nem csupán megenni, de imádni. Ha ebédnél valakinek az van az ételében, egyszerűen az étvágyam is elmegy…

Gyors felmérést is végeztünk arról, hogy a szerkesztőségben milyen arányban vannak a rukkolapártiak és a zöld leveles növény ellenségei. Nagyjából kiegyenlített lett a verseny, nekem pedig rémlett, hogy régen azt olvastam, a genetikánk felelős a jelenségért. Gyors Google-keresés után pedig ismertettem is a kollégákkal, mi is okozhatja ezt, most pedig veletek is megosztom!

A keserűség biológiája

Először arra gondoltam, hogy válogatósságom állhat a dolog hátterében, ugyanis hosszabb listám van az ételekről, amiket kifejezetten nem kedvelek. De az is igaz, hogy az a lista viszont elég rövid, amin olyan ételek szerepelnek, amiket egyáltalán nem bírnék a számba venni. Első helyen a rukkolával. Viszont megdöbbentett, amikor nem válogatós, ámbár szinte gourmet ízléssel rendelkező kolléganőm a rukkolás kérdésemre azt válaszolta: FÚJ. Hmm… még ő sem szereti, pedig biztos lettem volna benne…

Jó hír, hogy válasz nem a válogatósságunkban, hanem a DNS-ünkben rejlik. A rukkola (és rokona, a brokkoli vagy a kelbimbó) úgynevezett glükozinolátokat tartalmaz. Ezek a vegyületek a növény természetes védelmi vonalát képezik a kártevők ellen. Az emberi nyelv receptorai azonban nem egyformán reagálnak ezekre az anyagokra.

A kutatások szerint létezik egy konkrét gén, a TAS2R38, amely meghatározza, mennyire érezzük intenzívnek a keserű ízeket. Akik a „szuperízlelő” kategóriába tartoznak, azok számára a rukkola nem pikáns vagy diós utóízű, hanem szinte elviselhetetlenül fémes és maróan keserű – vagy ahogyan én mondom, egy az egyben gumikesztyű ízű.

Túlélési ösztön a tányéron

Érdekesség, hogy az evolúció során a keserű íz felismerése a túlélésünket szolgálta, hiszen a természetben a legtöbb mérgező növény keserű. Aki tehát nem kedveli a rukkolát, az tulajdonképpen egy ősi, finomhangolt védelmi mechanizmusnak engedelmeskedik: az agya azt jelzi, hogy amit eszik, az „veszélyes”.

Tippek rukkolaellenzőknek, akik megmérettetnék magukat

Ha a genetikánk nem is áll mellettünk, a konyhatechnológia segíthet. A rukkola markáns karakterét remekül ellensúlyozzák a zsírosabb, édesebb vagy savasabb összetevők:

Citrom és balzsamecet: A savak tompítják a keserűséget.

Parmezán vagy dió: A selymes zsírok lágyítják az összhatást.

Édes gyümölcsök: Egy kis eper vagy körte a salátában csodákra képes.

Próbáld meg a rukkolát pesztóként elkészíteni! Rengeteg olívaolajjal, fenyőmaggal és sajttal keverve a markáns aroma megszelídül, és csak a kellemes, fűszeres jelleg marad meg!

Érdemes megkedvelni, ugyanis rengeteg jótékony hatása van, erről itt olvashatsz részletesebben!

Legközelebb tehát, ha az ízlések vitájába bocsátkoznál, gondolj erre a cikkre, és dobd be a beszélgetésbe ezt az érdekes fun factet!