Ami különösen fájó, hogy nem egy elavult, idejétmúlt épület pusztulásáról beszélünk. Hanem arról, amely egykor a modern világ ígéretét hordozta magában. Egy helyről, amelyet nem leváltottak, hanem egyszerűen magára hagytak.

A lepusztulás természetesen nem egyik napról a másikra történt. Apró mulasztásokból épült fel: elmaradt karbantartásból, ideiglenesnek szánt megoldásokból, amelyek végül állandóvá váltak. Mára azonban az állapotok tarthatatlanná váltak. Nemcsak esztétikailag rombolók, hanem a biztonságérzetet és a közérzetet is aláássák.

A Déli pályaudvar története messze túlmutat önmagán. Nem csupán egy épületről szól, hanem arról, hogyan bánunk a köztereinkkel, a közlekedéssel, és mindazzal, amit közös városi örökségnek nevezünk. Arról, mit hagyunk veszni anélkül, hogy valódi döntést hoznánk.

A következő képek nem dramatizálni akarnak. Egyszerűen dokumentálnak. Repedezett falakat, elhagyatott tereket, funkciójukat vesztett elemeket. Egy lassú, de következetes hanyatlás nyomait, amely mellett nap mint nap elmegyünk, mert már megszoktuk, pedig egy percig sem maradhatna így tovább...

Retró képek az egykor modern Déli pályaudvarról!