– A te történeted nem úgy indult, hogy gyerekkorod óta virágkötőnek készültél. Hogyan érkeztél meg mégis mostanra a Pillevilágba?

– Eredeti végzettségem szerint német nemzetiségű óvó néni vagyok, és egy német óvodában dolgoztam 2012-től kezdődően. 2016-ban született meg a kisfiam, és egyéves kora körül jött az az érzésem, hogy lehet, hogy nem szeretnék visszamenni az óvodába dolgozni. Nem azért mert nem szerettem az ovit, hanem úgy éreztem, hogy annyi energiát elvesz a kisfiam, hogy attól tartottam, túl sok lenne, ha a munkám során is gyerekekkel foglalkoznék. Így másfél éves korában elvégeztem a virágkötő- és kereskedő tanfolyamot, ám akkor még nem volt meg bennem a mersz és a löket, hogy elinduljak a saját vállalkozás útján. Végül úgy alakult, hogy a kisfiam három évesen, évvesztesként kezdte a bölcsit, nekem pedig volt lehetőségem részmunkaidőben visszamenni óvó néninek, és ez jó felállás volt. Aztán 2022-ben, a Covid után jött el az a pont, amikor azt mondtam, most már a virágokkal és magammal szeretnék kezdeni valamit, és kipattant a fejemből a Pillevilág név.

– Miért éppen ezt a nevet választottad, mi az inspiráció mögötte?

– Nem szerettem volna, hogy a virág benne legyen, hogy ne csak a virágokkal azonosítsák, ha esetleg később elindulok valamilyen másik irányba, mert például festeni is szeretek. Szerettem volna, hogy az én világomat tükrözze, így került virág helyett világ a névben.

– A vállalkozás beindítása is olyan könnyen ment, mint a név kiválasztása?

– Nem mondanám, az elején sodródtam. A név után logót terveztem magamnak, felregisztráltam Instagramra és Facebookra, de még közben az oviban is dolgoztam. Aztán ismét várandós lettem, 2023-ban jött világra a kislányunk, és amikor otthon voltam vele, akkor határoztam el, hogy szeretném a virágkötészetet tovább fejleszteni. Szerencsére egyre több megrendelésem, megkeresésem jött, tavaly januárban aztán nagyon nagy terveket szőttem, hogy workshopokat is fogok tartani, de az élet kényszerpihenőre küldött, mert vérmérgezésem lett, ami miatt két altatásos kézműtéten kellett átesnem.

– Megvágtad magad, és elfertőződött, vagy más baleset történt?

– A sóvirágnak a tüskéje már többször belement az ujjamba, ez egy virágkötőnél mindennapos jelenség, mert a kesztyű ugyan véd, de nehezebb benne dolgozni. Szóval korábban is megesett hasonló baleset, kiszedtem a tüskét, és nem volt gond, de ez most valahogy szerencsétlenül alakult. Lehet, hogy nem fertőtlenítettem le rendesen az eszközöket, amikor kiszedtem a tüskét, vagy túlságosan megpiszkáltam a sebet. Szerencsére felgyógyultam teljesen, legalábbis fizikailag, a lelki terhét még mindig viszem magammal. Nehéz megemésztenem, hogy akkor a szoptatást is abba kellett hagynom, és hetekig nem tudtam felemelni, egyedül ellátni a tízhónapos kislányomat.

– Mikor és hogyan tudtál visszatalálni a virágkötészethez ezután a trauma után?

– Májusban elkezdtem újult erővel, szigorúan kesztyűben dolgozni. Korábban utáltam a kesztyűt, de most biztonságérzetet ad. Igyekszem a szúrós alapanyagokat is elkerülni, a sóvirág például tiltólistán van. Amikor alkotok, akkor megszűnik minden más, és csak én vagyok meg a virágok, szóval ha ezt nem csinálhatnám, akkor sokkal rosszabbul érezném magam. Tavaly ugye nagy terveket szőttem, most viszont úgy vagyok vele, hogy hagyom, hogy lépésről lépésre alakuljanak tovább a dolgok.

– A kopogtató ajtódíszek a specialitásod, de ezeken kívül miket szoktál még készíteni?

– Menyasszonyok is meg szoktak keresni, hogy csokrot, hajdíszt, asztaldíszt, virágkitűzőt szeretnének, amiket aztán elrakhatnak emlékbe. De volt már olyan kérésem is, hogy készítsek az ajtódísz mellé fonalas feliratot. Korábban még sosem csináltam ilyesmit, de szeretem a kihívásokat, szóval utánanéztem az interneten, és most már ez is bekerült a repertoáromba. Lett volna már arra is igény, hogy esküvői helyszínt dekoráljak, de azt nem tudom egyelőre vállalni, mert a hétvége nálam a családé. Viszont olyan volt, hogy boldogságkapura készítettem szárazvirág-dekorációt, és az ifjú pár gondoskodott róla, hogy felkerüljön a helyére.

– Kizárólag száraz virágokkal dolgozol?

– Igen, nagyon beléjük szerettem, meg az a jó bennük, hogy nagyon tartósak. Ez egyrészt praktikus a megrendelők számára, másrészt fenntarthatósági szempontból is nagy előny az élővirágokkal szemben. Vannak természetes árnyalatúak és festett száraz virágok is, mindkettővel dolgozom. Művirágot viszont sem használok, pedig azok barátságosak lennének a kezemmel, de nagyon távol állnak tőlem.

– Vannak kedvenc virágaid, alapanyagaid?

– Nagyon szeretem a laugurust, amit nyuszifülnek is hívnak, mert olyan puha, bolyhos. Ennek sokféle színű változatát használom. Az eukaliptusz is mindig megtalálható a műhelyemben, ez az egyedüli, amit frissen is szoktam kötni, mert szépen kiszárad, és isteni illata van. A kedvenceim közé tartozik még a glixia, amelynek rengeteg apró fejű virága van, és szintén sokféle színben kapható a virágpiacon. A sóvirág alternatívájaként pedig felfedeztem magamnak a Broom Bloom nevű virágot.

– Megrendelésre dolgozol kizárólag, vagy ha megihlet valami, akkor megszületik egy alkotás, aminek ezután keresel vevőt?

– Mindkettő. Megrendelés esetén általában az szokott lenni, hogy küldenek egy mintaképet, hogy mi tetszene nekik, vagy elmondják, hogy milyen színvilágot képzeltek el, mi az a fajta virág, amit mindenképp szeretnének bele. Lemásolni sosem szoktam egy már kész alkotást, de mindig törekszem arra, hogy a lehető legjobban megvalósítsam a vevő elképzelését. Ha elkészültem a kompozícióval, akkor küldök egy fotót, és ha tetszik, akkor megtörténhet az átadás. Ezenkívül pedig gyakran megesik, hogy valami megihlet, és nekiállok alkotni. Például volt olyan, hogy amikor még a kislányunk pici volt, a férjem elment kempingezni a kisfiunkkal biciklivel. Én szinte vérig sértve éreztem magam, hogy itthon kellett maradnom, és akkor, amit találtam itthon a készletemben, belekötöttem egy ajtódíszbe, kicsit dühösen. Ezt Kalandnak neveztem el, mert arra gondoltam, hogy a fiúknak mekkora kaland lehetett a kiruccanás. Ez az ajtódísz egyébként azóta is kedvenc a megrendelők között. De sokszor az van, hogy nem is tudom, hogy mit fogok készíteni, hanem csak úgy nekiállok, és közben alakul, visz a flow. Az évszakokhoz szoktam általában igazodni, de a virágkötészeti trendhullámokra nem ülök fel, nem is igazán követem ezeket, megyek inkább a saját fejem után.

– Már köszönget ránk a tavasz. Milyen évszakhoz illő ajtódíszt készítenél most magadnak, ami olyan igazán „pillevilágos”?

– Jobban szeretem, ha félig van kötve a kopogtató, tehát nem az egész körbe, kilátszik az alapja. Magamnak is ilyet készítenék most, fa karika alapra. Érdekes, hogy mindig azt mondom magamról, hogy nem szeretem a rózsaszínt, de aztán mindig valahogy mindig bekerül a díszekbe, főleg amikor jön a tavasz, ami egyébként a kedvenc évszakom. Tehát lenne benne rózsaszín, nem nagyon pink, inkább pasztellesebb, és friss eukaliptuszt is egészen biztos, hogy tennék bele. A barka is nagy szerelem most nálam, szóval azzal is ötvözném, meg a lennel, ami ilyen kis bogyós. Mást nem is tennék már bele, hogy ne legyen túlzsúfolt. A letisztultabb darabok szerintem jobban illenek az évszakhoz, hiszen tavasszal is még csak rügyeznek a fák, a virágok is épphogy elkezdnek nyílni.

– Hogyan tudod összeegyeztetni az anyaságot a megrendelésekkel, a határidőkkel?

– Alapvetően három hétre előre veszek fel rendelést, mert csak akkor tudok dolgozni, amikor a pici alszik ebéd után, és ez eléggé behatárol. Este már nem vonulok el a műhelybe, hiszen a férjemmel is szeretnék lenni. Azzal is számolnom kell, hogy ha esetleg beteg lesz valamelyik gyerkőc, akkor kevesebbet tudok alkotni, de még nem volt abból probléma szerencsére, hogy kicsúsztam volna a határidőből. Arra is igyekszem tudatosan figyelni, hogy ha befut egy üzenet, akkor ne azonnal írjak vissza, mikor éppen a gyerekekkel foglalkozom. Rászoktam arra, hogy ilyenkor csak küldök egy gyors választ, hogy hamarosan jelentkezem, kis türelmet kérek, és majd akkor állok neki egyeztetni, amikor nem a gyerekektől veszem el az időt. A karácsonyi szezon volt egyedül húzósabb, ott a férjem meg anyukám is többet besegítettek, és akkor nem csak alvásidőben kötöttem a díszeket. Szerencsére a férjemnek éppen a karácsonyi időszak lassabb, így tudott itthon lenni, és akkor nemcsak alvási időben dolgoztam. De ezenkívül is sokat segít a férjem. Gyakran ő megy ki a virágpiacra helyettem, mert neki útba esik, és így időt tudunk spórolni. Egyébként is ő a legfőbb támogatóm. Ha ő nincs, akkor szerintem bele se vágok ebbe az egészbe, és azóta is folyamatosan lelkesít. Nemrég például felkértek a konyhakiállításra, hogy dekoráljam az egyik standot, és én kapásból nemet mondtam volna, de a férjem biztatott, hogy vállaljam el, meg tudom csinálni.

– Rengeteg pozitív visszajelzést szoktál kapni a saját oldaladon és a #vegyélhazait csoportban is. Vannak olyanok, amelyek mélyen megmaradtak benned?

– Két olyan visszajelzés is érkezett nemrég, ami nem megrendeléshez kötődött, mégis nagyon megmelengette a szívemet. Azt írták, hogy mennyire inspirálom őket, mármint az, hogy én kisgyerek mellett csinálom mindezt, és ha ők csak lustálkodnának az alvásidőben, akkor eszükbe jutok, és felpattannak. Nem gondolok úgy magamra, mint akire példaképként kéne tekinteni, de korábban eszembe sem jutott, hogy másokat is inspirálhatok, és az annyira jól eső érzés.

Kíváncsi vagy, milyen virág illid hozzád a csillagjegyed alapján? Korábbi galériánkból megtudhatod: