Az 1900-as párizsi olimpiai volt az első, amikor női sportolók is részt vehettek a versenyeken: a 997 olimpikonból 22 volt nő, akik mindössze 5 versenyszámban indulhattak. Az első női olimpiai bajnok a svájci Hélène de Pourtalès lett, aki a vegyes nemű vitorlás csapat tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Az első egyéni női olimpiai bajnoki címet pedig az angol Charlotte Cooper szerezte meg, aki a teniszversenyen győzedelmeskedett.

De tekerjük előre az idő kerekét 124 évvel… a helyszín ismét Párizs, ezúttal a 33. olimpiai játékot rendezik meg itt (bár ténylegesen csak a 30. nyári olimpia, hiszen három elmaradt háborúk miatt). A hivatalos közlemény szerint az idei olimpián induló 10500 sportoló 50 százaléka nő, és az érmek eloszlása is majdnem egyenlő, mivel 152 aranyérmet osztanak ki női, 157-et férfi és 20-at vegyes versenyszámokban. Kétségtelenül nagy előrelépés mindez, de azt állítani, hogy egyenlőség van a férfi és a női sportolók között, szerintem továbbra sem lehet.

Az öt karika és a piros betűs napok

Minden nő tudja, hogy a hormonok összjátékának köszönhetően a ciklusa során ingadozik a hangulata, mentális és fizikai állapota. Mi, hétköznapi halandók ebből annyit veszünk észre, hogy bizonyos napokon majd’ kiugrunk a bőrünkből, szinte szárnyalunk, a hajunk fényes, a bőrünk ragyog, míg a hónap másik szakaszában ingerlékenyek vagyunk, zsírosodik az arcunk, fáradékonyabbak vagyunk, puffadunk. A sportolóknak pedig ezek mellett a teljesítményüket is befolyásolja a ciklusuk, ami az élsportban érmeket, helyezéseket jelenthet.

A sportolóknak persze fejben is készülniük kell a versenyekre, tehát elviekben nem hátráltathatja őket, ha „bal lábbal“ keltek fel, nem érzik topformában magukat, de a biológiát őt sem tudják legyűrni teljesen. A sportorvosok és tudósok ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy egyéni szinten vizsgálni tudják, melyik sportolónak milyen hatással van a teljesítményére és a fizikumára a ciklusa. Ma már… merthogy nem is olyan régen, a menstruáció tabunak számított a sport területén. A riói olimpián nagy port kavart, mikor Fu Jüan-huj kínai úszó a 4x100 méteres vegyes váltó szám után azt nyilatkozta, hogy előző este megjött a menstruációja, ezért nem tudta a legjobb formáját hozni. Nem is csoda, mert még a riporter is megjegyezte, hogy láthatóan erős fájdalmakkal küzd, az úszó válasza közben össze is görnyedt.

Persze mondhatnánk, hogy elég bevenni egy fájdalomcsillapítót, hogy elmúljanak a görcsök, de van, akinél olyan erős a fájdalom, hogy a gyógyszer sem használ igazán. A fájdalom és a hormonok hatása mellett pedig a vérzés sem segíti a versenyzőket, akár a vízben, akár szárazföldön kell helytállniuk. A nagy sportesemények beosztása annyira szigorú, hogy ha éppen akkor menstruálnak, gondot okozhat akár a tamponcsere, és az sem lehet túl kellemes, hogy azon kell izgulniuk, vajon átázik-e az alsójuk. Amikor olyan brutális nyomás helyeződik rájuk, mint egy világversenyen, nem szabad ilyenen gondolkozni. A férfiaknak ugye nem is kell…

Várandós pocakkal és szoptatós anyaként az olimpián? Igen!

Mindezek miatt sok női sportoló mesterségesen (általában fogamzásgátló tablettával) igazítja a ciklusát úgy, hogy lehetőleg ne a nagyobb sporteseményeken menstruáljon. De ez sem fair, mert egyre több kutatás van arra vonatkozólag, hogy a hormonális beavatkozás hosszú távon káros hatásokkal járhat, például nehézséget jelenthet a családalapításnál. És ha már itt tartunk, a női sportolóknak sokáig az is ott lebegett a fejük felett, hogy a gyermekvállalás véget vet a pályafutásuknak. Mondjuk a terhesség és a gyereknevelés szinte minden területen megnehezíti a nők munkavállalását, de a sportolók esetében ez különösen igaz. Nem kell ahhoz nőgyógyásznak lenni, hogy belássuk, miért van így.

Szerencsére az elmúlt években ezt a gátat is kezdik leküzdeni a sportolónők. Egyre több édesanya tér vissza a sporthoz, és ér el sikereket szülés után is, amit nagyon inspiráló látni. De éppen emiatt szembesültek egy újabb akadállyal: korábban nem volt lehetőség arra, hogy az olimpiára magukkal vihessék babájukat, kisgyereküket. Az pedig, hogy esetleg meg is szoptassák őket a versenyzés szüneteiben, tényleg elképzelhetetlen volt. A 2024-es párizsi olimpia ebben is előrelépést jelent, ami nagyban Clarisse Agbegnenou francia cselgáncsozónak köszönhető. A 31 éves versenyzőnek ugyanis még nincs 2 éves a kislánya, és szerette volna magával vinni, ezért év elején a francia elnökhöz fordult. Ennek eredményeképpen egy szoptatós szobát hoztak létre az olimpiai faluban, ami 9 és 21 óra között várja az olimpikon anyukák babáit. Ez is szuper kezdeményezés, de az érdem továbbra is az édesanyáké, akik teljes erőbedobással gondoskodnak gyermekükről, és mindeközben a sportban is elképesztő teljesítményt nyújtanak.

Végül még egy momentum a párizsi olimpiáról, ami a témához kapcsolódik. Yaylagul Ramazanova azerbajdzsáni íjász hat és fél hónapos terhesen versenyzett. Gömbölyödő pocakos fotója bejárta a világsajtót. „Mielőtt ellőttem volna az utolsó nyilamat, éreztem, hogy rúgott a baba. Aztán lőttem egy 10-est“ – nyilatkozta a versenye után. A képet elnézve arra gondolok, hogy én is viszonylag jól viseltem a terhességeimet, de az emberfeletti fizikai és mentális erőnlétről tanúskodik, hogy valaki várandósan ott van a legjobb sportolók között. Újabb bizonyíték, hogy a nőkre egyáltalán nem lehet mondani, hogy a gyengébbik nem lennének, és ezért sokkal hangosabb taps jár minden női olimpikonnak, sportolónak.

Az alábbi galériában pedig még több olyan híres női olimpikont gyűjtöttünk össze, akik anyaként is helyt tudtak állni a sport világában: