Ha manapság szóba kerül a magyar oktatás, sajnos legtöbbször negatív színben beszélünk, hallunk róla. Nem szeretek politizálni, ezért most arra nem térnék ki, hogy az állam ebben milyen szinten és miért felelős, de a tények azt mutatják, hogy nem jó irányba haladunk. A 20. század második felében pedig még kifejezetten jó híre volt a hazai iskoláknak, a tanári pálya pedig magas presztízsértékkel, megbecsüléssel járt. A magyar oktatás egyik erőssége évtizedeken át a matematika, fizika és más természettudományos tárgyak kiemelkedő színvonalú oktatása volt. A jelenben viszont a nemzetközi összehasonlításokban finoman fogalmazva is vegyes eredményeket produkálnak a magyar diákok. Az OECD PISA-tesztjei alapján például a tanulók teljesítménye az olvasás, matematika és természettudományos tantárgyak terén elmarad az európai átlagtól.

Emellett aggasztó az a tény is, hogy a magyar iskolarendszer az egyik legnagyobb terhelést rója a diákokra, különösen középiskolai és érettségi előtti években. Az iskolai tananyag sokszor túlzottan elméleti és lexikális jellegű, ami a tanulók számára nehezen érthető, és sok esetben nem ad elég teret a gyakorlati tudás megszerzésére. A magolás, azaz a tudás szoros memorizálása még mindig központi szerepet játszik az oktatásban, különösen az érettségi és a felvételi vizsgák során. Bár az utóbbi években igyekeznek interaktív eszközöket bevonni a tanórákba, de sok kritika éri a rendszert, hogy más országokhoz képest ebben nagyon el vagyunk maradva. Hozzátenném, hogy természetesen mindez a fejlett országokhoz viszonyítva értendő, a cikkben most csak ezekről ejtek szót.

Magyarországon 6 évesen kezdődik az iskola, Kanadában már 4 évesen

Érdekes kérdés az is, hogy hány évesen kerülnek be a gyerekek az oktatási rendszerbe. A jelenleg érvényes szabályok szerint attól az évtől kötelező az óvodai nevelés – legalább napi 4 órában –, amelyikben a gyermek augusztus 31-ig betölti a 3. életévét. Az általános iskolát ehhez igazodva akkor kell elkezdeni, mikor augusztus 31-ig betölti a 6. életévét. Ha pedig egy gyermek esetében úgy ítélik meg, hogy még nem áll készen az iskolakezdésre, akkor a szülőnek szigorú keretek között kérvényeznie kell, hogy plusz egy évet óvodában maradhasson. Sok olyan ország van viszont, ahol már pár évvel korábban iskolába járnak a gyerekek.

Sosem felejtem el, mikor 10 évesen meglátogattuk a barátainkat Kanadában, és egy baseball mérkőzésen beszélgettem egy helyi apukával. Megkérdezte, hogy hány évesen kezdődik nálunk az iskola, és mikor mondtam neki, hogy 6 vagy esetleg 7, nagyon elcsodálkozott, vissza is kérdezett, hogy biztosan jól értette. Először azt hittem, hogy rosszul mondtam angolul az életkort, de aztán kiderült, hogy azért döbbent le, mert Kanadában már 4 évesen iskolába mennek. Egészen addig azt hittem, hogy a gyerekek világszerte 6 évesen kezdik a sulit (ez 1997-ben volt, amikor még nem volt Google, kevesebb információ ömlött ránk a világból). Bár az első két osztály még kindergardennek hívják, ezért azt gondolhatnánk, hogy az óvodára hasonlít, de nem. Az általános iskola épületébe járnak a kicsik is, és strukturált foglalkozások zajlanak már nekik is, egyfajta iskola-előkészítőként. Mire a Grade 1-be, vagyis első osztályba kerülnek, a legtöbb diák tud számolni, folyékonyan olvasni és írni is. A nyolc osztály elvégzése után következő a középiskola, és érettségi után kerülhetnek be a felsőoktatásba a tanulók, tehát ez hasonló a hazai rendszerhez. További különbség viszont, hogy a tanulók nemcsak passzívan hallgatják az anyagot, hanem gyakran dolgoznak együtt, kutatnak, előadnak, vagy saját projekteket vezetnek.

Kíváncsi vagy, hogyan zajlik a gyerekek oktatása a világ különböző pontjain? Az alábbi galériában 14 ország óvodai és iskolai rendszerét térképeztem fel: