Karácsonykor is remekül megmutatkozik, milyen sokszínű a világunk, hiszen bár ugyanarról az ünnepről van szó, országonként, kultúránként eltérő hagyományok társulnak hozzá. Magyarországon karácsonyfát állítunk szaloncukorral díszítve, halászlét és bejglit eszünk, éjféli misére megyünk, várjuk a Jézuskát és a hóesést. Ausztráliában ezzel szemben — ahol éppen tombol a nyár — a tengerparton mulatnak, mielőtt leülnének az ünnepi asztalhoz. Amerikában a Mikulás hozzá az ajándékokat, aki a kéményből pottyan le december 24-én éjszaka, hogy másnap reggel a gyerekek a kandallóhoz akasztott zoknikban találják a meglepetéseket. Angliában is december 25. a karácsony legfőbb napja, a menü elmaradhatatlan kelléke pedig a karácsonyi puding, amely hasonló a gyümölcskenyérhez, de annál jóval szaftosabb és gazdagabb.

Sőt, nemcsak a szokások, hanem a karácsony időpontja sem egyezik a világ minden táján. Az ortodox karácsony ugyanis majdnem két héttel később van: január 6-ára esik a szenteste, január 7-ére pedig karácsony napja. Az eltolódás oka, hogy az ortodox keresztények még a régebbi, Julianus-féle naptárat használják, a nyugati keresztények viszont a 16. században bevezetett Gergely-naptárat, amiben 13 nappal előrébb került az ünnep. Szentestén az ortodox szokás szerint még a böjti ételeké a főszerep, ezért savanyított káposztát, kompótot, halat és levest esznek. A karácsony napi menü viszont már 12 fogásból áll, amely a 12 apostolt jelképezi.

Világszerte rengeteg szokás kapcsolódik tehát a karácsonyhoz, ám azoknál a nemzeteknél, ahol a kereszténység nem terjedt el, a karácsonyt sem tartják: