Március 6-tól már kapható az ÉVA Magazin 2025-ös tavaszi lapszáma EGÉSZSÉG melléklettel! Szerezd be az újságárusoknál, vagy ide kattintva!

A tabu szó polinéziai, jelentése: tiltott. A tilalom eredetileg vallási eredetű: bizonyos szavakat nem szabad kimondani, bizonyos állatokra nem szabad vadászni, bizonyos személyekkel nem szabad (meghatározott módokon, vagy sehogy sem) érintkezni, mert a tilalom megszegése valamilyen természetfeletti eredetű büntetést von maga után. A hagyományos hiedelemrendszerekben a tabuszemélyek leggyakrabban a nők közül kerülnek ki. Különösen azok a nők esnek különféle tilalmak alá, akik a biológiai nemiségből fakadó „más állapotokban” vannak: a női tisztátalansági tabuk többsége a menstruáló, illetve a gyermekágyas nőkre vonatkozik. A tisztátalanság ebben az értelemben (mint Csonka-Tanács Eszter néprajzkutatónak a Hagyományos női szerepek c. kötetben megjelent tanulmányában olvashatjuk) azt jelenti, hogy a normálistól eltérő helyzetben levő személynek olyan erőt tulajdonítanak, mely a vele érintkezőkre rossz hatással van. Sőt, e veszedelmes erő járványszerűen tovább is adható, akár tárgyak közvetítésével is.

(menstruáció)

A legelterjedtebb női tisztátalansági tabu a havivérzéshez kapcsolódik. A legszélsőségesebb ország ebből a szempontból Nepál, ahol – annak ellenére, hogy 2018 óta törvény tiltja a chhauppadi nevű szokást – egyes vidékeken a mai napig száműzik otthonaikból a menstruáló nőket: vérzésük idején éjjel-nappal egy elkülönített kunyhóban kell tartózkodniuk, kitéve az időjárás viszontagságainak, a rossz higiéniai körülményeknek és az emberek-állatok támadásainak. Ezzel összefüggésben évente több haláleset történik, 2023-ban például mérgeskígyó mart meg egy mostoha körülmények közé száműzött, menstruáló fiatal lányt. Más áldozatok kihűlés, illetve füstmérgezés miatt haltak meg (amikor megpróbáltak tüzet rakva fűteni az ablaktalan kunyhóban). Ennek ellenére mégis sokan védik a szokást a „hagyomány” nevében.

Más országokban – pl. Indiában – a házból ugyan nem zavarják ki a menstruáló nőt, de nem engedik be a konyhába, nem léphet be a templomokba és nem érhet ételhez. Egyes roma hagyományok szerint, írja Csonka-Tanács Eszter, a menstruáló nő emellett nem érintkezhet férfival és nem érhet annak használati tárgyaihoz. Ortodox zsidó közösségekben a menstruáló nőt még a férje sem érintheti meg, és bizonyos számú nap elteltével rituális fürdőt kell vennie.

A magyar népszokások közt a menstruáló nő elkülönítése nem jellemző, más típusú korlátozások azonban elterjedtek. Egy 1940-ben Szalafőn feljegyzett hiedelem szerint „havibajos nő nem mehet kapálni, mert akkor minden kirohad”. Más vidékeken a tartósítással kapcsolatos munkákat tiltották meg: a menstruáló nőnek tilos befőznie, savanyítania, emellett kenyeret sütnie. Több helyütt tiltották a várandós vagy gyermekágyas nőkkel való érintkezést, pl. „mert sebes lesz a gyerek arca”. A gyermekágyas nőt viszont, ha nem állt rendelkezésre külön szoba, legalább az ágy köré vont függönnyel elszeparálták, mozgását korlátozták, azzal az indokkal, hogy ha a tilalmakat megszegi, „elveri a jég a határt”. Egyes vidékeken a gyermekágyas nő ruháit, ágyneműjét elégették, sőt az általa használt edényeket, evőeszközöket is megsemmisítették.

(házasság előtti szex)

A tabu nem összekeverendő az egyszerű tiltással: számos országban azonban a házasság előtti nemi életet még szóba hozni sem ildomos – főleg ha nők vetemednek rá! Shinta Devi indonéz feminista blogger Simone de Beauvoir A második nem c. művét olvasta munkahelyi szünetében angolul (The Second Sex), mire a kollégái – mivel nem tudták, hogy a „sex” ez esetben nemet jelent, és nem a szexuális aktust – rosszalló megjegyzéseket tettek rá. Nálunk a szex a bűnnel egyenlő, állapítja meg Devi. A szex tabusítása, mint nehezményezi, oda vezet, hogy nem lehet beszélgetést kezdeményezni a szexuális egészségről, a testi autonómiáról, a beleegyezésről vagy a védekezésről. A házasság előtt nemi életet élő lányokat elmarasztaló jelzőkkel illetik, és sokan házasságra is tudatlanul lépnek. Ebben a helyzetben nagyon sok a nem kívánt terhesség, illetve az elhagyott gyerek. Devi tisztában van vele, hogy egy kultúrát nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, de közvetlen környezetét folyamatosan igyekszik edukálni.

(öltözködés)

Számos vallás igyekszik szabályozni a nők öltözködését, ugyanakkor vannak olyan országok, melyek a női ruházattal kapcsolatos előírásokat törvényi erőre emelik. Napjainkban a tálibok túlkapásaitól leghangosabb a sajtó, akik, amióta 2021-ben visszaszerezték a hatalmat Afganisztánban, újabb és újabb törvényekkel korlátozzák a helyi nők olyan alapvető jogait, mint a tanulás vagy a munkavállalás. Emellett előírták a burka viselését, mely ruhadarab a nőket tetőtől talpig beborítja, és egy rácsos szövetdarabbal még a szemüket is elfedi. Az erkölcsrendészet még azokat a nőket is elviszi, akik eltakarják ugyan magukat, de nem eléggé vagy nem megfelelően – a zsúfolt fogdákban pedig verésre, éheztetésre és egyéb atrocitásokra számíthatnak. E társadalmi berendezkedésben a nők alakja, haja, arca tabusítás alatt áll – és legújabb fejleményként a hangjuk is: 2024 augusztusa óta nem szólalhatnak meg nyilvános helyen. Úgy tűnik, mintha a cél a nők teljes elrejtése, eltörlése lenne – miközben ezek a tiltások egyben a nőktől való félelmet is elárulják.

Folytatás és teljes cikk az ÉVA Magazin legújabb lapszámában! Már kapható!