Milyen volt valójában az udvarhölgyek élete az európai királyi családokban?

Borítókép: Milyen volt valójában az udvarhölgyek élete az európai királyi családokban? Forrás: whitemay / Getty Images
A kosztümös sorozatok, filmek sokszor teljesen téves képet festenek az udvarhölgyek mindennapjairól. Tényleg kiváltságos hivatásnak számított, amire áhítoztak a lányok, vagy utálták a feladataikat, mert ki voltak szolgáltatva a királynő (és a király) kedvének? Utánajártunk!

Az udvarhölgy magyar kifejezés nem annyira sokatmondó, mint például az angol lady-in-waiting vagy a spanyol dama de compañía megnevezés, amelyek utalnak arra, hogy ezek a nők a királynő mellett álltak, őt kísérték szinte mindenhova. Sőt, nem is helyes múlt időben beszélni róluk, hiszen az uralkodó családok többségében a mai napig jelen vannak az udvarhölgyek, bár szerepük sokban alakult az elmúlt évszázadok során.

II. Erzsébet királynő uralkodása alatt az udvarhölgyei a személyi asszisztensei és a közeli bizalmasai voltak, akik segítettek a mindennapi teendőkben, például az öltözködésben, a levelezés kezelésében és a hivatalos eseményeken való részvételben. Többségében arisztokrata családokból származtak, és életük végéig szolgálták az uralkodót. Lady Mary Russell például, aki részt vett a királynő 1953-as koronázási ceremóniáján, 2022. szeptember 18-án, egy nappal II. Erzsébet temetése előtt hunyt el. Kamilla királyné, III. Károly király felesége, a modernizáció jegyében azonban szakított ezzel a régi hagyománnyal. Úgy döntött, hogy nem tart hagyományos értelemben vett udvarhölgyeket, hanem hat közeli barátját kérte fel, hogy kísérjék el hivatalos eseményekre, cserébe pedig jelképes díjazást kapnak. Őket nem udvarhölgyeknek, hanem a királyné társainak (Queen’s Companions) nevezik.

Forrás: Max Mumby / Indigo / Getty Images
II. Erzsébet 2021-ben egy lovasbemutatón. Mögötte egyik társalkodónője, Annabel Whitehead.

Arany kalitka vagy fényes lehetőség?

Manapság tehát az udvarhölgyek inkább közelebb állnak a társalkodónői pozícióhoz, de régebben ez teljesen másképp volt az európai uralkodó családokban. A kísérés, öltöztetés és a levelezés intézése mellett feladataik közé tartozott a titkos diplomáciai ügyek lebonyolítása, olykor a kémkedés és megtévesztés is – és bizony néha intim szolgáltatásaikat fel kellett ajánlaniuk a királynak vagy más főnemesnek, ha az udvar érdeke úgy kívánta. Ha esetleg megtámadták volna a királyi párt vagy a palotát, az udvarhölgyeknek a saját életük árán is védeniük kellett a királynőt. Mondhatni munkaköri leírásukban szerepelt, hogy először biztonságba kell helyezniük a királynőt egy titkos átjárón keresztül, ezután pedig magukra kell vonniuk az ellenség figyelmét, hogy időt nyerjenek számára.

De nemcsak vészhelyzetek esetén kellett szigorú szabályok szerint eljárniuk. Az udvarhölgyek élete látszólag fényűző volt, hiszen a királyi palotákban éltek, drága ruhákat viselhettek, részt vehettek bálokon és ünnepségeken, ugyanakkor kiszolgáltatottak is voltak a hatalmi játszmáknak. Az udvarhölgyek gyakran rangos férfiakhoz mentek feleségül, és házasságuk sokszor politikai érdekek mentén köttetett. Sokszor a királynő jelölte ki számára a férjüket, akit nem utasíthattak el. Ha pedig esetleg titokban próbáltak volna frigyre lépni valakivel, azért életükkel fizettek. Ez is mutatja, hogy bár közel álltak a királynőhöz, bizalmasai voltak, nem voltak valódi barátnői, hiszen az udvarhölgyek nem rendelkezhettek saját sorsuk felett.

Forrás: brandstaetter images / Envato
Sissy, Erzsébet császárné és magyar királyné megkövetelte udvarhölgyeitől, hogy jó állóképességgel és lovaglótudással rendelkezzenek, hiszen gyakran túrázott és lovagolt.

Kiből lehetett udvarhölgy?

A filmekben és sorozatokban gyakori toposz, hogy egy szegény családból származó lány bekerül a királyi udvarba udvarhölgyként, de erre a valóságban igen ritkán került sor. Az udvarhölgyek ugyanis többnyire nemesi vagy előkelő családok leányai közül kerültek ki, hiszen az udvarban betöltött pozíciójuk nemcsak tisztséget, hanem presztízst és befolyást is jelentett. A Habsburgoknál például kitétel volt, hogy kizárólag olyan nemesi családok lányaiból válhattak udvarhölgyek, akik fel tudtak mutatni legalább nyolc nemesi őst apai és anyai ágon.

A családok számára megtiszteltetés volt, ha lányukat az uralkodó felesége vagy egy hercegnő mellé választották. Gyakran politikai vagy diplomáciai megfontolásból kerültek be az udvarba, családjuk szinte feláldozta őket, hogy jobb pozícióhoz jussanak. Az udvarhölgynek kijelölt lányok gyakran már 15-16 évesen arra kényszerültek, hogy elhagyják családjukat, és a palota legyen az otthonuk. Innentől kezdve szüleiket is csak ritkán láthatták– többnyire hivatalos eseményeken –, hiszen a palota területét nem hagyhatták el, a nap 24 órájában a királynő rendelkezésére kellett állniuk. Természetesen a háztartási alkalmazottak fölött álltak rangban, de szabadságuk ugyanúgy korlátozva volt.

Korábbi galériánkban azt szedtük össze, milyen apró részletekre kell ügyelnie az angol királyi család tagjainak: