A TikTok egyelőre egy olyan (egyre nagyobb) területe a közösségi médiának, amihez már úgy érzem, az Y-generáció tagjaként túl öreg és túl elfoglalt vagyok. Instagramra is ritkán van időm posztolni, hát még, hogy minivideókat gyártsak, nem is igazán szoktam böngészni, de azért néhány trend így is elér hozzám, hiszen valahol hozzátartozik a munkámhoz, hogy szemmel tartsam ezeket. A szintén TikTok-on elterjedt oatzempic diétát például még ki is próbáltam (spoiler: borzalmas volt), ahogy az oldalra fordítós pelenkázást is (spoiler 2: kudarc ez is), de a legutóbbi TikTok-trenddel, amibe belefutottam, végre maximálisan tudok azonosulni.

Ashley Chaney tévés műsorvezető és producer volt az első, aki még tavasszal posztolt a #microfeminism (vagyis magyarul mikrofeminizmus) hashtaggel. A videóban elmesélte, hogy ha egy e-mailre egy vezető asszisztensét is rá kell raknia, és az illetőről tudja, hogy nő, akkor mindig az ő címét írja be először. Emellett pedig ha egy e-mailben több embert is meg kell szólítania, akkor mindig a nőket veszi előre. Ezeket az apró gesztusokat nevezete el mikrofeminizmusnak, a videóját pedig azóta már majdnem 3 millióan látták, és közel 300 ezren lájkolták. El is indított egy cunamit, mert azóta több ezer videó készült #microfeminism hashtaggel.

Kis tettek, nagy eredmények

Van, aki arról számolt be, hogy sosem hagyja, hogy prezentáció közben férfi kollégája szakítsa félbe. Más elmondta, hogy a megszokott férfi névmások helyett női névmásokat használ olyan vezetői beosztásban lévő személyekre, akiket nem ismer — ezzel is azt üzenve, hogy nemcsak férfiak kerülhetnek ilyen pozícióba. Mikrofeminizmus az is, ha egy vezető a meetingen ötletelés közben szándékosan a nőket kérdezi meg először, és a férfiak csak utána kerülnek sorra.

De természetesen nemcsak a munka világából hoztak példákat a tiktokkerek. Sok nő hozakodott elő azzal, hogy a gyereknevelés és a háztartási munka megosztásában is alkalmazzák a mikrofeminista hozzáállást. Ilyen apróság lehet például, hogy nem segítségként tekintenek arra, ha a férjük is hajlandó takarítani, bevásárolni és hasonlók, hiszen ez közös felelősség és feladat. „Nem azt mondom a férjemnek, hogy segíts, kérlek, kitakarítani a nappalit, hanem megmondom, hogy én vállalom a konyhát, ő tegye rendbe a nappalit. Fontos a szóhasználat“ — mondta egy amerikai anyuka. Egy másik pedig azzal viccelődött, ha bevásárlás közben összefut egy apuka ismerősével, akkor direkt meg szokta tőle kérdezni, hogy „Hol vannak a gyerekek?“ Az anyukák ugyanis mindig megkapják ezt a kérdést, ha egyedül mennek valahova, mintha nekik mindig a gyerekek mellett lenne a helyük.

Szükség van erre a kifejezésre?

A sok ezer támogató poszt és komment mellett azért persze az ellentábor is felbukkant, akik szerint teljesen felesleges új kifejezéssel illetni ezeket a cselekedeteket, gesztusokat, mert egyébként is sokan már régóta beépítették őket a mindennapjaikba. „Buta trend, ami felfúj egy teljesen apró, jelentéktelen dolgot“ — kommentelte valaki egy TikTok-videó alá. Nos, véleményem szerint bár valóban nem nagy tettekről van szó, és sok tényleg hétköznapinak tűnhet, éppen ezért pozitív dolog, hogy külön elnevezést és elismerést kapott. A mikrofeminizmus remekül megmutatja, hogyan bonthatjuk le a szexizmust a mindennapjainkban kisebb léptékű tettekkel. Nem kell tüntetésekre járnunk, női mozgalmakban részt vennünk, feminista posztokat gyártanunk, de ezek az apró gesztusok, félmondatok erőteljes hatást gyakorolhatnak életünkre.

Mivel mindig is olyan helyen dolgoztam, ahol a nők voltak többségben, a munkahelyemen nem tapasztaltam szexista hozzáállást, de háromgyerekes anyaként a magánéletemben már elég sokszor. Fontosnak tartom, hogy a lányaimnak megmutassam, hogy nem automatikusan a nőkre hárul a háztartásvezetés és a családszervezés minden gondja, baja. Ezért például sosem vasalom ki a férjem ruháit. A mosásért valóban én felelek (ő szerintem a mai napig nem tudja kezelni a mosó- és szárítógépünket, hiába mérnök), behajtogatom a szekrényébe a cuccait, de reggelente ő vasalja ki magának, amit fel szeretne venni. Már leszoktam arról is, hogy emlékeztessem, ha anyukájának, testvérének születésnapja vagy névnapja közeledik, bőven elég, hogy a gyerekek ajándékait én szervezem. Az ebédet megfőzöm, de ha másnap szeretne belőle vinni a munkahelyére, megkérem, hogy szedjen magának belőle dobozba. Cserébe én sem várom el, hogy minden „férfias“ dolog ráháruljon: simán előkapom a fűnyírót, és ha elmegy az áram, sem hívom rögtön őt, mert tudom, hol van és mire való a kismegszakító meg a Fi-relé. Számomra ez is #mikrofeminizmus.

A Barbie babát is sokszor vádolták azzal, hogy nem elég feminista, holott többször is inspiráló nőket személyesített meg: