Evolúciós fejlődésünk során a sok "véletlen" között bizony itt-ott megbújnak még érdekességek. Párválasztásunkban is megköttetik egy-két rajtunk kívül álló döntés. Véletlen lenne, hogy hasonlít a párunk az egyik szülőnkre? Nem.

Ennek oka abban keresendő, amit a tudósok már több fajnál is megfigyeltek: a madarak, a halak és az emlősök is a szüleikhez hasonló társat keresnek maguknak. Ezt pozitív szexuális lenyomatnak nevezik.

Azok a kiskecskék, akik a juh anyával nőttek fel, ivarérett korukban a juhokat környékezték meg, szexuális célzattal, míg a kecskemamával felnövő juhok kecskéket szemeltek ki maguknak.

Az embereknél a pozitív szexuális lenyomat a következő módon jelenik meg:

• az apához hasonló test-, vagy arcfelépítésű, hajszínű, vagy testszőrzettel (például szakállal) rendelkező párt választ magának egy nő
• a férfi a nőben észrevétlenül meglát olyan tulajdonságot, mely az édesanyjában is megvan
• számít továbbá az iskolázottság és a rassz is

További kutatásokat végeztek örökbefogadott nőkkel is. Esetükben is működött a pozitív szexuális lenyomat: a nevelőapjukhoz hasonló párt választottak maguknak. A párválasztást továbbá még az is befolyásolhatja, hogy melyik szülővel volt bensőségesebb a kapcsolatunk. Ez a szeretett viszony így még képes felborítani azt a rendet is, mely szerint a gyerekek az ellenkező nemű szülők mintáját keresik leendő párjukban.

A témához kapcsolódóan fontos még megjegyezni a testvéri viszonyra jellemző mintákat is. Két testvér azért nem vonzódik egymáshoz, mert a szexuális vonzódás kikapcsolódik bennünk azokkal szemben, akikkel kicsi korunk óta állandóan együtt voltunk, illetve annak emléke, hogy anyukánk ringatta, babusgatta testvérünket, szintén kiiktatja bennünk a szexuális igényt, mely erősen köthető univerzális fajfenntartási igényünkhöz.

A cikk forrása:ITT és ITT

Galáriánkban a boldogság 6 titkát áruljuk el nektek, persze szigorúan csak tudományos megközelítésben!