Meg kell mutatni, mennyi lehetőség rejlik bennünk - beszélgetés Vass Julianna meseterapeutával

Borítókép: Meg kell mutatni, mennyi lehetőség rejlik bennünk - beszélgetés Vass Julianna meseterapeutával Forrás: Getty Images
Vass Julianna művészet- és meseterapeuta. Egészen különleges élmény a csoportjaiban, az alkotás felszabadító folyamatában feloldódni és újradefiniálni helyzeteket. Mind a felnőtteket, mind a kamaszokat megcélzó csoportjai rendkívül népszerűek. Naszvadi Judith interjúja.

Eredetileg bölcsész szakon végeztél, mi vezetett Téged a különböző egyedi terápiák elsajátításához és gyakorlásához?

Valaha tanárként képzeltem el a szakmai jövőmet, de ez végül nem valósult meg. Viszont a lelki dolgokkal, a közösségi tevékenységekkel, fejlesztéssel, fejlődéssel kapcsolatos érdeklődés mindig is megvolt bennem, a tanári pálya is ezért került szóba. A meseterápia korábban is érdekelt, és amikor egy iskolai könyvtárban dolgoztam, úgy gondoltam, ezt majd be fogom tudni építeni az ottani munkámba is. Onnan mentem tovább a művészetterápia felé. Az Antalfai Márta jungi analitikus kiképző pszichoterapeuta által kidolgozott módszerekben képződtem (Kincskereső Meseterápia és Katarzisz Komplex Művészetterápia), és saját tapasztalataim vezettek ahhoz, hogy fontosnak érezzem a tudásom megosztását másokkal.

Meseterápia. Laikus ember azt gondolná, hogy ez a program gyerekeknek szól, pedig évek óta vezetsz felnőtt csoportokat. Mesélnél erről, miben más, miért jó ez?

Az önismeret fontossága kezd tudatossá válni, de sokan még ma is csak passzióként tekintenek rá. Ugyanakkor az életben megélt nehézségek, elakadások számtalanszor jelzik, hogy lenne feladat, de a túlélésre hajtva csak robogunk tovább. Sokaknak nincs lehetőségük hosszabb elköteleződésre vállalkozni, egyéni terápiára járni. A mese- és a művészetterápia talán kevésbé tűnik riasztónak azok számára, akikben az munkál, hogy terápiára csak az jár, akivel komoly baj van. Aztán megtapasztalják a csoport támogató erejét és az alkotás örömét, és ahogy a felismerések, a kapcsolódások a tagokkal, az életút tapasztalatainak új szempontú rátekintési lehetőségei elkezdenek munkálni, illetve ahogyan a csoportalkalom kiszabadítja a hétköznapi fásultságból, kap valami olyat, amit talán már rég nem érzett. Ma, amikor az alkotástól egyre távolabb kerülünk, és megjegyezhetetlen nevű virtuális munkafolyamatokat végzünk, üdítő élmény megfogni a krétát, belemászni két kézzel a festékbe, létrehozni valamit, aminél nem számít, hogy hogyan néz ki, az egyetlen cél maga az alkotás folyamata, annak megélése, illetve azon keresztül önmagunk megismerése.

Az egyik fókuszterületed a kamaszokkal való munka. Hogyan látod, milyen problémákkal küzdenek a jelenkori tinédzserek?

Ugyanazokkal, amikkel napjaink felnőtt tagjai, csak még kevesebb eszköz van a kezükben. Ez nagyon fontos életszakasz, és éppen ezért ezt a kritikus, sérülékeny időszakot jó lenne nagyobb önismereti lehetőségekkel megtámogatni. A kiismerhetetlennek tűnő világ helyett meg kellene mutatni nekik, mennyi lehetőség rejlik bennünk, mennyi értékes kapcsolat létezik, hányféle módja van annak, hogy egy másik emberrel kapcsolatot alakítsunk ki, hogy hogyan tudunk odafigyelni önmagunkra, felismerni a szükségleteinket, a vágyainkat, meglátni a társaink működését, a különbözőségeinket és hasonlóságainkat is.

Milyen területeken nyújthatnak segítséget az alternatív terápiás lehetőségek?

Az önismeretben, a tudatosabb életvezetésben, a kapcsolatainkra, saját működésünkre való teljesebb kép felfedésében, a kiégés, a stressz, a feszültségoldás témáiban - vagyis minden olyan helyzetben, amivel a ma embere küzd, és amikre a klasszikus terápiákat is használjuk.

Forrás: Vass Julianna

A magánéletben, kétgyermekes családanyaként is hasznosítottad a munkád során használt technikákat?

Magukat a technikákat nem, de a szemléletet igen. Szülőként egyszerűen csak szerettem volna jobban működni, és elhagyni azokat a mintákat, amiket magam teherként éltem meg. Ez indított el az önismeret útján. Az első találkozásom a meseterápiával az volt, amikor anyaként a mesékben rejlő tudásról olvastam, például hogy miért ne rövidítsük le, és miért ne hagyjuk ki azokat a részeket belőlük, amikről szülőként azt hisszük, a gyermekeink majd félni fognak tőlük. Ezek a szülőségembe, anyaságomba, saját emberi fejlődésembe fektetett energiák otthon nem konkrét eszközként jelentek meg, csak igyekeztem a fejlődésemet a közös életünk szövetébe beledolgozni.

Mit ad neked egy-egy művészetterápiás foglalkozás?

Minden alkalom feltölt, jó látni, ahogy megtörténik az oldódás akkor is, amikor egy kamasz csoportban azt jelzik vissza, hogy nem történt semmi. Ugyanakkor közben látni lehetett, hogyan füstölt a kezükben a porpasztell, hogyan csapkodták az agyagot, és miként csendesedtek le, nyugodtak meg a foglalkozás végére. Amikor valamelyik tag vagy akár az egész csoport miatt nehezebb egy-egy alkalom, akkor is mindig eljutunk a nyugvópontig. Ebben sok erő van, komoly motivációt ad a folytatáshoz, és inspirációt jelent a további belső munkához is, akár a sajátomról, akár másokéról van szó.

Azt vallom, hogy minden pillanata és megnyilvánulása értékes az életnek. Meg azt is, hogy nehéz helyzetekben is meg lehet találni a fogódzókat, amelyek kisegítenek a gödör aljáról. Ilyen fogódzó lehet egy baráti beszélgetés, egy kellemes zene vagy éppen egy igazi, tartalmas szöveg elolvasása. Olyané, amely érzelmeket vált ki belőlünk, ami megérinti a bensőnket.

Az emberi dolgok érdekelnek. Legyenek nagyok vagy egészen aprók. Ha Téged is, kövesd az oldalamat ITT!

Vagy írj nekem ide!

Galériánkban híres sztárokról olvashatsz, akik terápiára jártak!