A Latte Liverpoolban című könyved megjelenésekor gondolom fel se merült benned, hogy hamarosan mennyire aktuálissá válik a regényed legfontosabb üzenete. Mi is ez pontosan?

Ha be is fejeződik egy háború, azzal az elszabadult indulatoknak messze nincs vége. Egy dolog, hogy a fegyverek elhallgatnak és a békekötés papírján megszárad a tinta, a hétköznapokban attól még a rengeteg trauma, a félelem ott marad az emberekben, akár hosszú évtizedekre is. Ezeknek a feldolgozása pedig nem megy egyik napról a másikra. Viszont nem is lehetetlen.

Ha megnézzük a történelmet, azt, hogyan alakultak a dolgok az első és a második világháború után, látszik, hogy nem lett másnapra, varázsütésre szép és békés a világ. Gondoljunk bele, Magyarországon is milyen volt az élet a negyvenes-ötvenes években. A regényem múltbeli szála – a nagymama révén - pontosan ebben az igen küzdelmes időszakban gyökerezik.

Az itt rejtőző súlyos titkokat kell megismernie Hannának, a főszereplőnek, hogy aztán 2020-ban képes legyen felszabadulni a családi traumáktól, és rálelhessen igazi, szabad és boldog önmagára.

Hogyan jelenik meg a transzgenerációs trauma a regényedben?

Hanna, a főhősöm egy véletlen folytán ismerkedik meg családja történetével, amikor a járvány idején Liverpoolból hazaköltözik az addig elhagyatott, vidéki szülői házba. Olyan iratok és naplók kerülnek hozzá, melyekből felsejlik előtte a múlt. Az is kiderül, hogy Hanna nagymamája sem egészen az, akinek addig hitte. Egy 20. századi kitelepítéstörténet bomlik ki mögötte, kelet-magyarországi származással. Ahová az idős hölgy azért nem akart visszatérni, mert elviselhetetlen gyerekkori fájdalmaira emlékezteti a táj. Nem volt képes ezt a múltbeli traumát feldolgozni, de a külvilág ebből csak annyit lát, hogy ő egy nagyon zárt, kívülről hidegnek tűnő asszony.

Számára azonban a múlt megismerése elhozza a feloldozást: elindulhat a saját útján, megszabadulva a családi traumák erős köteleitől.

Mi történik akkor, ha ebben a folyamatban valaki elakad, mert nem tud mihez kezdeni a múltbéli sérelmekkel, traumákkal?

Azért is szerettem volna megmutatni ezt a főhősömön keresztül, mert hiszek abban, hogy, ha valaki elkezd ezekkel foglalkozni, ha dolgozik egy traumán és kinyitja azt, akkor el lehet indulni egy másféle élet útján. A regényemben egy olvasmányos, élvezhető történetben szeretném azt közvetíteni, hogy van út a béke, és van út a szív felé! A mai háborús helyzetben mi is traumatizálódunk, igaz másodlagosan, a hírek által. Elveszett a biztonságos, békés világba vetett hitünk. Pedig most már tarthatnánk ott is, hogy a második világháború traumáit feldolgozva, egy szebb világot élhetnénk. Empátiával és örömmel kapcsolódhatnánk a világban. De most benne vagyunk egy új, traumatizáló időszakban, és ezért életbevágóan fontos, hogy tudatosítsuk: a traumákat csak a szeretet ereje oldhatja fel!

Tudatosan építetted fel a regényedet eköré? Előre eldöntötted, hogy a transzgenerációs traumák feldolgozását állítod a középpontba?

Terápiás regényt akartam írni, de maga a transzgenerációs kifejezés eszembe sem jutott - már a könyvesboltokban volt a könyv, és érkeztek az első olvasói visszajelzések, amikor magamnak is kimondtam: a Latte Liverpoolban egy transzgenerációs történet.

Azt sem tudtam, hogy a főhősöm, Hanna, Móricz Zsigmond szülőfalujából származik, egyszerűen így alakult a történetmesélés során. A regény legelején szóba kerül Móricz “Míg új a szerelem” című regénye (Hanna irodalmárként ezzel a szöveggel foglalkozik), ami kétfelé is megnyitja Hanna élettörténetét. Egyrészt, hogy mitől és hogyan lehet boldog egy szerelem, másrészt, hogy egy nőnek (és persze egy férfinek is) meg kell találnia a gyökereit ahhoz, hogy nyitott szívvel, bizalommal tudjon kapcsolatokat megélni.

Mi a legfontosabb üzeneted az olvasónak?

A Latte Liverpoolban történetében egy színes, utazós, szerelmes regénybe rejtettem azt az üzenetet, amit

A pusztítás nem méltó az emberhez. Az építés, az alkotás az emberi. Hanna és Ádám a regényben vágyakból, álmokból, cselekvésekből új életet építenek - és nyernek. Amikor Hanna kenyeret süt, vagy Ádám pálinkával koccint, akkor a békét építik, mert kapcsolódnak egymáshoz, a körülöttük élőkhöz. A béke a szeretet áramköre. Néhány hónappal a regényem megjelenése után most már világos, hogy ezért írtam meg, hogy ezt kimondhassam. Hogy az olvasóimat is a béke áramkörébe hívjam meg.

A Latte Liverpoolban egy példányára licitálhatsz most Te is Végh-Fodor Mónika szerzői, közösségi felületein (Instagram és Facebook oldalán). Az ebből befolyó összeget az írónő a beregszaszi reformatus gyülekezethez juttatja el, az ukrán-orosz háború menekültjeinek megsegítésére.

Galériánkban további 15, olyan könyvet mutatunk, amiket kár lenne kihagynod!