Zubor Rozi/Éva: Mindig kíváncsi voltam, hogy készül egy ilyen animációs film. Először a rajz, utána a szinkron/zene hozzá? Vagy pont fordítva?

Jurik Kristóf: Egy animációs film elkészítése hosszú és többlépcsős folyamat, mivel fokozatosan töltjük fel élettel a rajzokat. A kuflik mesekönyv alapján készül, így a történetek és illusztrációk adottak, ezekből indulunk ki. A mesék értelmezése és elemzése után rögtön megszólaltatjuk a figurákat, mert a film esetében lényeges tényező az időbeliség, hiszen más élmény egy könyvet elolvasni és teljesen más ezt mozgóképen megjeleníteni. Először én olvasom fel a szöveget és igyekszem karakterek szerint eljátszani, Pofánkát magas hangon, Fityircet dadogva, Bélabát lassan stb., hogy kipróbáljuk, egy-egy mondat milyen hosszú, az adott szituációban hogyan viselkednek, ebből adódóan hogyan mozduljanak majd meg a szereplők (és a kamera is), amely leginkább kifejezi az adott történet elmesélését. Ehhez készülnek vázlatos rajzok. Ezt a szöveget és a vázlatos rajzokat, gyakran zenéket és hangeffekteket is időbe helyezzük és hetekig variáljuk. Hol elveszünk belőle, mert túl hosszú, hol hozzáadunk, mert többet kíván, figyelve, hogy minden epizód pontosan 7 perc hosszúságú legyen. Így készül el a film tervezete, ami olyan, mint egy ház építészeti rajza.

Ez tulajdonképpen egy érthető, szórakoztató, filmként is működő filmvázlat, úgynevezett animatik. Erre épül minden további munkafázis. Így pontosan tudjuk, melyik jelenetben mi történik, az milyen hosszú, ki mit mond, merre ugrál, hiszen nem léteznek a szereplőink, ezért nem tudjuk velük leforgatni, mint egy élőszereplős film esetében. Az animátorok ezt a vázlatot követve töltik meg élettel a rajzokat és ezekre a jelenetekre épülve készül el a végleges szinkron, hangeffekt és zene is. Tehát

Mennyi ideig készült ’A kuflik és az Akármi’?

Évadonként dolgozunk, 13 epizód készül egyszerre párhuzamosan, amely nagyjából másfél évnyi munka. Tehát a most bemutatásra váró, összefűzött epizódokból álló mozifilmen 2020 januárjában kezdtünk el dolgozni.

Mi volt a legnagyobb kihívás a készítési folyamat során?

A legnagyobb kihívást mindig az jelenti, hogy Dániel András ötleteit és humorát hogyan lehet úgy átültetni filmre, hogy az működjön és a közönség számára tisztán érthető legyen, kuflis is maradjon és persze hozzá tudjunk adni egy kis pluszt, amivel magát a szerzőt is meg tudjuk mosolyogtatni! Ne legyen unalmas képkocka, végiggondolatlan jelenet, maximálisan játsszunk ki minden lehetőséget és tartsuk a határidőket.

Felnőttek készítitek a mozifilmet - de gyerekeknek. Szoktátok "tesztelni" a kész verziót? Van úgymond "fókusz csoport", akivel megnézetitek a végeredményt, és kikéritek a véleményüket?

Azóta eltelt több év és a visszajelzések, nézettségek alapján úgy látjuk, hogy sikerül következetesen megtartani azt a megszólításmódot, amely akkor bevált. Persze a sorozat készítése során mindig szem előtt tartjuk, hogy gyerekeknek készítünk tartalmat és igyekszünk ilyenkor tudatosan átkapcsolni, gyerekszemmel nézni az ötleteinket, megvalósításainkat.

Melyik a kedvenc jeleneted?

Szinte mindegyik jelenet a kedvencem, de leginkább azokat szeretem, ahol ki tudunk szólni a közönséghez. A legizgalmasabb számomra, amikor a kuflik rájönnek, hogy egy filmben vannak, illetve amikor ezzel játszani lehet. Például a mozifilmben a beszélő fatuskó beköszön párszor: "Szevasztok gyerekek, de jó, hogy jöttetek! Nézzünk meg együtt egy újabb mesét, hahahaha!”

És ki a kedvenc kuflid?

Mindegyik kuflit hamar megszerettem, más-más okokból, de a kedvencem Titusz. Ő határozott, mindig előreviszi az eseményeket, belevág a dolgokba, bénán hazudik és szerintem ő a legkuflisabb kufli.

Te gyerekként melyik meséért rajongtál? Íme pár, amiért mi odáig voltunk: