Májusi eső aranyat ér? Közmondások nyomában

Ezek a tömör nyelvi bravúrok nemcsak mély életbölcsességeket hordoznak, de évszázadok történelmét, kultúráját és gondolkodásmódját is híven tükrözik, és gyakran népi megfigyelésekből, történelmi eseményekből vagy mindennapi tapasztalatokból táplálkoznak. Egyszerű, közérthető formában fontos életigazságokat ismerhetünk meg belőlük, és nem elhanyagolható, hogy kiemelt szerepük van a mindennapi kommunikációban, az irodalomban és a pedagógiában is.
Megőrzésük nem csupán nyelvi, hanem kulturális örökségünk ápolása is, érdemes tehát őket tanulmányozni és továbbadni a következő generációknak: tanítanak, szórakoztatnak és összekötnek bennünket a múltunkkal.
Most összegyűjtöttünk néhány ismert közmondást, hogy együtt nézzük meg eredetüket, jelentésüket.
Aki nem dolgozik, ne is egyék
Ez a közmondás a Bibliából származik, méghozzá Pál apostol második tesszalonikai leveléből: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék!” A magyar nép ajkán viszont idővel saját közmondássá vált, ami az erkölcsös munkamorált hirdeti: a mondás szerint mindenkinek ki kell vennie a részét a közösségi életből, már amennyiben annak előnyeit is élvezni akarja.
Ajándék lónak ne nézd a fogát
Köztudomású, hogy a ló fogából megállapítható a kora, így a mondás arra utal, hogy ha valaki ajándékot kap, ne legyen válogatós, ne keresse benne mindenáron a hibát. Már a római korban is létezett ennek latin változata: "Noli equi dentes inspicere donati" – vagyis „Ne nézd az ajándék ló fogát”.
Kutyából nem lesz szalonna
Ez a szólás az emberi természet változtathatatlanságára utal, az ember hűséges társa ugyanis itt a haszontalan, rossz szokásokkal rendelkező személy metaforája, a szalonna pedig értékes, hasznos dolgot jelképez. A mondás valószínűleg a paraszti világból ered, ahol a kutyát nem tenyésztették a húsáért, szemben mondjuk a disznóval.

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
Ez a közmondás az álszentség vagy képmutatás kritikája: ugyan a bagoly és a veréb is madár, de a bagoly feje jóval nagyobb, így ha ő vádolná ezzel a verebet, az igencsak nevetségesen venné ki magát. A mondás a középkor óta ismert, és ma aktuálisabb jelentése van, mint valaha: ne bíráljunk másokat olyan hibáért, amely bennünk is meglehet.