A pénzemberek paradox módon realistáknak tartják magukat, és nem akarják megérteni, hogy a gazdaság exponenciális növekedése a mi bolygónk véges terében szükségszerűen katasztrófához vezet. Az ökológust, aki előre kiszámítja, hogy milyen hamar következik be a katasztrófa, furcsa módon álmodozónak tartják, aki nosztalgikus illúzióiban zöld erdők és éneklő madarak után vágyakozik.