Rácsaptam a telefont, mit tud ő erről! Mit tud arról, milyen elveszett vagyok legjobb barátnő nélkül. Mintha egyedül lennék a világban. Már megint olyan vagy, mint egy szerelmes, mondja a húgom rá tíz percre, amikor visszahívott, és én, mivel kicsit lenyugodtam, fel is vettem a telefont. De ez csak pótlék, hidd el. Oké, nem ismerem Dinát, de szerintem nem feltétlenül tiszták a szándékai. Nem véletlen, hogy bár egy éve vagytok sülve-főve együtt, én nem keresem az alkalmat, hogy csatlakozzak. Csak annyit mondok: ne avasd be mindenbe, ne vond be száz százalékig az életedbe. Egyszóval légy óvatos egy picikét.

De én sosem tudtam óvatos lenni, sem szerelemben, sem barátságban. Nekem vagy teljesen kell valaki, vagy nem kell sehogyan sem! Így hát néztem Dina csupasz mellét, és csak annyit mondtam: nahát, nem csodálom, hogy Krisztián él-hal értük. Mutasd te is a tiédet! – mondta erre Dina, ami amúgy teljesen érthetetlen kérés volt, én nem voltam épp egyenlőtlen viszonyokban nős emberekkel, és nem voltak kérdéseim a testemmel kapcsolatban. De azt éreztem, viszonoznom kellene a gesztusát, mert ez nála valahogy a bizalom – igaz, bizarr – jelének tűnt. Tétován kapcsoltam ki a melltartóm pántját, és emeltem fel a pulóverem.

Hogyan került Dina az életembe? Egy könyvbemutató után lépett oda hozzám. Hogy tudja, nehéz nekem most itt lennem, és kimondta Móna nevét. Mónáét, aki akkor épp egy éve volt halott. Első pillanatban nem is tudtam, hogyan kellene reagálnom. Senki nem beszélt előttem Mónáról, és én sem beszéltem róla. Tabu lett, talán attól féltek, elsírom magam, vagy ahogy korábban sokszor, bűn- tudatrohamok törnek rám. Kényelmetlen lettem talán. De nem Dinának, mert hamarosan nyújtotta a kezét, Dina vagyok, mondta, és én azt feleltem, hogy köszönöm a megjegyzését, tényleg Mónára gondoltam épp, és tényleg nehéz most itt, ez még az ő projektje volt, a többiek csak befejezték. Igyunk meg valamit, vetette fel Dina könnyedén és én ugyanilyen könnyedén rábólintottam. Vasárnap este volt, így minden szóba jöhető hely zárva volt a körúton, így hozzám mentünk. Milyen furcsa, néztem a kanapéra rögtön leheveredő Dinát. Móna óta nem volt más barátnő a lakásomban. És Móna is épp így hevert el. Hosszú lába a karfán. Milyen szép volt! Dinának rövid lába volt. De szép harisnya feszült rajta, és formás volt a bokája. Semmiségekről beszélgettünk.

A folytatás és a teljes NOVELLA a már kapható 2023-as tavaszi Éva magazinban olvasható!