A tragédia 1978. november 18-án történt Guyanában: ezen a napon több mint 900 ember vesztette életét Jim Jones-nak, az Amerikai Egyesült Államokban alapított Népek Temploma nevű vallási szekta vezetőjének kényszerítésére. A mai napig nehéz felfogni, az egykori lelkész hogyan vehetett rá ennyi embert, hogy eldobják maguktól nemcsak a saját életüket, de a gyerekeikét is.

Jones vezér

Jim Jones szegény családban született, és fiatalkorától érdeklődött az erőskezű politikai vezetők és a vallások iránt. 1955-ben, 24 évesen alapította meg a Népek Templomát Kaliforniában. A lelkész a csoportot kezdetben keresztény szellemiségű, szociálisan igazságos, rasszizmusellenes közösségként hirdette, sokan csatlakoztak is hozzá, akik hittek ezekben a szép eszmékben. Jones eleinte kollektív békéről és szabadságról álmodozott, az évek során azonban a szervezet egyre inkább az általa befolyásolt és irányított szektává változott. A tagok teljesen alávetették magukat a karizmatikus vezető akaratának, Jones paranoiája és kontrollmániája pedig egyre súlyosodott, különösen miután a média és a hatóságok is egyre nagyobb figyelemmel kísérték gyülekezetét.

1977-ben a növekvő nyomás hatására Jones úgy döntött, hogy követőivel Guyanába költözik. A dél-amerikai ország dzsungelének mélyén létrehozott egy zárt, önellátó közösséget, amelyet – a főváros, Georgetown nyomán – Jonestownnak neveztek el. Szép idea volt: egyenlőségen alapuló hatalmas kommuna a természet kellős közepén, távol a kapitalista világ zajától. Az itt élők szinte teljesen el voltak zárva a külvilágtól, az izolációban Jones volt az egyetlen forrásuk, korlátlan uruk és parancsolójuk. Szentként tisztelték, gyújtó hangú beszédeinek és mozgósító erejének hatására 1978-ra a gyülekezet a kezdeti pár tízről 1200 főre duzzadt. (A nyitóképen Jones feleségével, Marceline-nel látható)

A felfoghatatlan tragédia

A hamis csillámporral teleszórt valóság azonban sokkal komorabb volt, mint bárki képzelte volna. A körbekerített, szigorúan őrzött Jonestownban eluralkodott a világvégére várakozás komor hangulata.

Az ott lakók gyakran éheztek, napi 12 órát robotoltak, és nem engedték meg nekik, hogy elhagyják a várost. A családokat gyakran szétválasztották, levelet sem írhattak szeretteiknek, az irataikat elvették, a szökni próbálókat, a szexizmus vagy rasszizmus vélt bűnébe esett tagokat pedig megbüntették.

A bizarr hírek hallatán 1978-ban egy amerikai kongresszusi képviselő, Leo Ryan Jonestownba repült, hogy kivizsgálja a szektával kapcsolatos rokoni és állampolgári aggodalmakat. Barátságosan fogadták, eleinte minden rendben lévőnek is tűnt, másnap azonban néhány szektatag jelentkezett nála, hogy mielőbb szeretne visszatérni az Egyesült Államokba. A szekta látszólag elengedett mindenkit, hamarosan azonban kimutatták a foguk fehérjét: Ryan kongresszusi küldöttségét, a vele tartó újságírókat és a kilépni szándékozó tagokat a repülőtérre felé vezető úton Jones emberei gépfegyverekkel kivégezték.

A szektavezető hamar felmérte, hogy a sokszoros gyilkossággal mindennek vége, és latba vetve minden karizmáját arra utasította a jonestowni híveket, hogy haladéktalanul vessenek véget földi pályafutásuknak. Azok pedig néhány kivételtől eltekintve vakon engedelmeskedtek. Hangfelvételek tanúskodnak róla, ahogy a ciánnal mérgezett italok hatására több mint 900 ember, köztük nők, gyermekek és idősek halnak meg egymás után. Többségük önként fogyasztotta el a mérget, de sokan kényszer alatt cselekedtek, egyes esetekben pedig erőszakkal itatták meg a löttyel a tiltakozókat.

Összesen nyolcvanan élték túl a borzalmakat, Jones méreg helyett a golyó általi halált választotta – állítólag félt a ciántól.