Tényleg butábbak a mai fiatalok? Az okoseszközök hatása az intelligenciára
Aki most a harmincas-negyvenes éveiben jár, valószínűleg megkapta matektanárától, hogy muszáj megtanulnia fejben számolni az egyjegyű számokon túl is, hiszen a számológép nem lesz mindig kéznél. Ehhez képest manapság a számológép mindig ott lapul a zsebünkben/táskánkban a mobiltelefon formájában. Ez persze praktikus a mindennapokban, sokunk életét megkönnyíti és meggyorsítja, de ki lehet jelenteni, hogy ha kevesebbet számolunk fejben, az együtt jár a butulással? Többek között is ezt is tárgyalták a CEU Határtalan tudás — Tényleg butábbak a mai fiatalok? című eseményén.
Pléh Csaba pszichológus, nyelvész (nem mellesleg az MTA rendes tagja és a BME Kognitív Tudományi Tanszékének alapítója) kifejtette, hogy mindennek a számolás folyamatán túlmenő következménye az, ami igazán érdekes és fontos probléma. A fejszámolás ugyanis egy állandó emlékezeti gyakorlat, és ma még nem látjuk, hogy milyen hatásai lesznek annak, ha a technológia révén elhagyjuk ezt a folyamatos elmepróbát. Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy nem kell teljesen pesszimistán szemlélni a digitális világ térnyerését, mert „mindig az eszközeinkkel együtt érvényesülünk. Az ember maga és az eszközei mindig együtt oldották meg a feladatokat.“
Kell matekot tanulni, csak másképp
Bár ez az előadáson nem hangzott el, de szerintem nem is a legnagyobb veszélye annak, hogy kevesebbet számolunk fejben, hogy csökkennek az értelmi képességeink, hanem hogy még nehezebb motiválni a diákokat a matektanulásra. A mai gyerekeknek ugyanis már teljesen természetes a digitalizáció az élet szinte minden területén, így gyakran felmerül a kérdés részükről, hogy minek bajlódjanak az osztás-szorzás, törtek, másodfokú egyenletek tanulásával, ha azt a telefonjuk vagy akár már az órájuk is bármikor megoldja helyettük? Persze a matematikatanulás nemcsak a számolásról szól, hiszen többek között fejleszti a logikus és az absztrakt gondolkodást, valamint a problémamegoldó képességet is. Ezeket a készségeket a számológép és az infokommunikációs (IKT) eszközök nem fogják elvenni, de azt, ahogyan elsajátítják, vitathatatlanul átalakították.
Ahhoz, hogy a tanárok bevonzzák a diákok érdeklődését, és fenntartsák a figyelmüket, manapság elengedhetetlen a multimédia használata. A kislányom például idén kezdte az első osztályt, és a hagyományos tankönyvek, füzetek és munkafüzetek mellett a digitális eszközök is részét képezik a tanárok repertoárjának. Izgatottan mesélte például, hogy a digitális táblán „játszottak“ alakzat és számfelismerős gyakorlatot. Ezen most biztosan sokan felhúzzák a szemöldöküket (talán rosszallóan össze is ráncolják), azt gondolva, hogy miért kell a matektanulást elbutítani, és már ide is behozni a számítógépes játékokat, animációkat. De a mai diákgeneráció számára ez kifejezetten hasznos és ösztönző tud lenni, már amennyiben megfelelő platformot és helyes arányban alkalmaznak.
Egyre népszerűbb például a mateking.hu e-learning platform is, már több mint 600 iskola közel 6000 tanárja építi be az órai anyagba. „A mateking célja, hogy a matematika közelebb kerüljön a fiatalokhoz, lebontsa a tantárgyat övező sztereotípiákat, csökkentse a mumusként kezelt matematika okozta szorongást és megmutassa: a matek egyszerre lehet könnyen érthető, szórakoztató és inspiráló. Bizonyítottan képes a diákok matekfóbiáját csökkenteni, és a matematikát könnyebben érthetővé tenni. Ezért egy olyan eszköz lehet a tanárok kezében, amely segíthet támogatni a diákok tanórai fejlődését. A vizuális elemek, humoros magyarázatok, a laza stílus és az interaktív feladatok együttesen mind azt erősítik, hogy a diákok az élményszerű tanulás révén könnyebben és szívesebben sajátítsák el az anyagot” – fogalmazott Mosóczi András matematikatanár, a mateking.hu alapítója.
Agyunk helyett a Google a memóriánk
De kanyarodjunk vissza a CEU eseményére, mert kicsit csapongtam, ami egyébként a szakemberek szintén a digitalizáció egyik következménye. Susan Greenfield neurológus szerint például az internetes és digitális tartalmak fogyasztásakor a rendezetlen, felületes (angol szakszóval mindless) információfeldolgozási mód jellemző ránk. Több információ áll rendelkezésünkre, mint korábban, de sokkal felületesebben dolgozzuk fel ezeket. Ezzel egyetért Koren Yefet, az Endgame Akadémia diákja is, de elmondta, hogy szerinte tanulás során továbbra is a rendezett, mindful információfeldolgozási mód kapcsol be. Az internet pedig nemcsak zúdítja ránk az információt, hanem tárolja is azokat, ezzel sokszor átvéve a memóriánk funkcióját. Ez a pesszimista tábor szerint butítja az embereket, de az optimista álláspont szerint csupán az agyunk adaptálódik a technológiai fejlődéshez, és válogat, hogy mi az az információ, amit saját maga kell tároljon, és mi az, amire tökéletesen megfelel a netes kereső.
Jó kérdés persze, hogy egyáltalán mi az alapja azoknak a kijelentésnek, hogy butul az emberiség, vagy hogy a mai fiatalok butábbak. Az értelmi képességek skálázására és összehasonlítására alapvetően az IQ szolgál. Megfigyelhető volt, hogy a 20. században, a fejlett országokban folyamatosan nőtt az IQ-tesztek eredménye, a növekedés évtizedenként kb. 3 IQ-pont volt. Ezt Flynn-effektusnak nevezték el, a felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi politológusról, és az oka a jobb egészségi állapotra, egészségesebb táplálkozásra, a magasabb iskolázottságra és a javuló munkakörülményekre vezethető vissza. A Flynn-hatás azonban az elmúltkét-három évtizedben csökkeni, sőt megfordulni látszik, mert a jómódú országokban kevésbé jól teljesítenek az IQ-teszteken.
Beszélgetés nélkül rengeteg információ elveszik
Az a mai napig vita tárgya, hogy miért csökken a Flynn-effektus, sokan a technológia fejlődését teszik felelőssé, aminek köszönhetően kevesebb időt töltünk intellektuális feladatokba elmélyülve. Ugyanakkor valószínűleg a táplálkozás általános hanyatlása (gondoljunk csak a rengeteg feldolgozott élelmiszerre) is hozzájárul mindehhez, és emellett a migráció tényezőt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az elmúlt években tömegével költöztek nyugati országokba fejletlenebb államokból, ahol az oktatás is elmaradott. Az IQ-tesztek létjogosultságát is egyre többen megkérdőjelezik, mert túlságosan egyoldalúan, leszűkítve vizsgálják az értelmi képességeket, ezáltal nem adnak valós, teljes képet.
Boross Ottilia, pszichológus előadásában azt is elmondta, hogy maga a tudás is folyamatosan fejlődött az emberiség történelmében. Míg a homo sapiens korában a nyelvi tapasztalásmód volt jellemző, és közvetetten tanultunk, majd később kialakult az objektív tudás, amikor már könyvekből, ellenőrzött forrásokból tanulhattunk, mostanra a kognitív fejlődésünk elért a digitális tudáshoz, amire az információkra jellemző való korlátlan hozzáférés jellemző. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar személyiségpszichológia tanszékének adjunktusa inkább a pesszimisták közé tartozik, már ami a jövőképet illeti, szerinte a digitalizáció legnagyobb veszélye, hogy negatív hatással van a szociális interakciókra, kommunikációnkra és nyelvünkre. Jókai műveit hozta fel példaként, aki hosszú, szövevényesen tekergőző mondatokban fogalmazott, ma már viszont emojikban üzengetünk, és pár oldalas szövegeket sem olvasunk figyelmesen. „Az emberi kultúra is a beszélgetéseken keresztül alakult ki, tehát nem szabad elveszíteni az élő kapcsolatokat, az interakciót. Ha nem személyesen beszélgetünk élő emberekkel, elvész egy csomó információ“ — figyelmeztetett a szakember.
Kétségtelen, hogy tudatosabban kéne figyelnünk rá, hogy okoseszközök nélkül tornáztassuk az agyunkat, ne folyton ezekre támaszkodjunk. Ugyanakkor nem szabad csak a negatívat látni a digitalizációban. Daniel Bennett filozófus szavai, akit Pléh Csaba idézett előadásában, szerintem remekül összefoglalják mindezt: „Egy olyan evolúciós átmenetben vagyunk az új technológiáknak köszönhetően, ahol nekünk embereknek vissza kell vennünk a kontrollt, meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel a rendszerekkel. Egy új típusú dinamikát fogunk kialakítani. Nem butulunk, hanem máshogy fogunk együtt élni a saját magunk által teremtett rendszerek világával.“