„Hiányoznak a gyerekek!” – tanárok a digitális oktatásról

online,oktatás,karantén Forrás: Getty Images
Sokat beszéltünk róla, de érdemben nem igazán történt semmi. Aztán beütött a krach, és néhány nap alatt beindult az iskolákban a digitális átállás. Mi szülők, nyögünk. De hogyan élik meg ezt a tanárok?

A fiam alsó tagozatos, a tanulás mindig is úgy ment, hogy egy felnőtt felügyelte a munkáját. Felügyelte, javította, és noszogatta. Nem voltak reményeim, hogy ez a digitális oktatással se lesz másképpen. Az viszont meglepett, hogy már a második napon megkaptuk, hogy milyen rendszeren keresztül küldik a tananyagot, a harmadik naptól pedig be is indultak az órák. Tudom, nagyon vegyesek most a szülők tapasztalatai, de nálunk jól működik a rendszer.

Az Újpesti Homoktövis Általános Iskola igazgatója, Földesiné Gyöngyösi Klára az átállásról beszélt.

„Nem volt újkeletű a gondolat, hogy egyszer majd digitálisan is oktatunk. Mint ahogy mindenki, mi is a fokozatos átállásban gondolkodtunk, de a járvány kész helyzetet teremtett. Az előnye egyértelmű: a bátortalanabbak is rákényszerültek, hogy kipróbáljanak sok korszerű módszert, hátránya viszont, hogy túl hirtelen szakadt a nyakunkba rengeteg új ismeret, és nem biztos, hogy mindig a legjobb megoldást választjuk. Mikor kiderült, hogy teljesen egészében átállunk a digitális oktatásba, az első reakcióm a felfokozott izgalom volt. Tudtam, hogy mit kell tennünk, de nem voltam benne biztos, hogy a teljes nevelőtestület mellém áll. Szerencsére fantasztikusan összetartónak bizonyult a kollégák közössége, mindenki vállalta, hogy az általunk kiválasztott platformon dolgozik majd, pedig sokan nem ismerték azelőtt. Az Oktatási Hivatal több programcsomagot ajánlott, és ránk bízták, hogy melyiket választjuk. Szakmai segítséget több helyről is kaptunk."

Nem kell egyből megváltani a világot

Az első időszakban még rengeteg levelet kaptunk a tanároktól, és érezhető volt a feszültségük is. A mi tanárnénink nem titkolta, hogy teljesen elveszett a rendszerben, és úgy érzi, nem is fogja soha átlátni.

„Nagy munka ez a tanároknak – erősíti meg Földesi Klára. Saját magához képest mindenki óriásit fejlődött az elmúlt időszakban. A kommunikáció általában nem jelent gondot, közösen gondolkodunk, keressük a megoldásokat – jelenleg online megbeszéléseken. Ez hol kiscsoportos, hol a teljes nevelőtestület részt vesz rajta, máskor csak ketten beszéljük meg az adott problémát. Tudom, hogy sokan elveszettnek érzik magukat, néha szinte pszichológusként kell velük beszélgetni. Ez most kétszemélyes chatbeszélgetéseket jelent, sokszor az is elég, ha csak elmondhatják a gondjaikat. Mindig elmondom, hogy nem kell egyből megváltani a világot. Megteszünk mindent a gyerekekért, de saját testi-lelki egészségünk legalább olyan fontos. Az elmúlt időszak kimerítő volt mindannyiunk számára, én is rengeteg támogatást kaptam kollégáimtól és a szülőktől. Átértékelődnek a dolgok – magyarázza az igazgató. Alapérzés a hiány: hiányzik a ricsaj, az iskolai nyüzsgés, még a rosszaságok is. És ezt mondják a kollégáim is: jaj,de hiányoznak a gyerekek."

Háromszor annyi munka

A Deák téri Evangélikus gimnázium tanára, Tasi Zsuzsanna matematikát, kémiát és számítástechnikát is oktat. Az utóbbi egyértelművé teszi, hogy neki könnyebben ment az átállás. De nagyon pozitívan viszonyul az új helyzethez.

„Tudtuk, hogy egyszer el fog jönni ez az idő, csak azt nem, hogy az átállásra kb. huszonnégy óránk lesz. Mégis minden várakozásomat felülmúlta az átállás, mind tanári, mind a diákok oldaláról. A gimnazistáknál már nem hárul annyi teher a szülőkre, a gyerekekre annál inkább, de emelem a kalapom, pillanatokon belül regisztráltak, online bekapcsolódtak, a kis digitális agyukkal könnyebbé tették mindenkinek a döcögős kezdést. Azt hittem, majd sok kollégámnak kell segítenem az elején, esetleg sokan panaszkodni fognak, ehhez képest még az idősebb pedagógusok is be tudtak kapcsolódni a munkába már az elején. Sőt, még azok is, akik eddig váltig állították, hogy a spirálfüzet mindennek az alfája és az omegája. Pikk-pakk letették a spirálfüzetet és ma már hanganyagokat, teszteket, videókat gyártanak. A munka az persze rengeteg, minimálisan kétszer annyit dolgozunk. Az első hetekben talán még ennél is többet. De azzal, hogy nálam a napi három óra utazás megszűnt, egész jól sáfárkodom az időmmel. Ha nem is szeretnék mindig így tanítani, azért annak is megvan a varázsa, ha tanítás közben néha bekortyolsz a kávédba, amit nem vesz a kamera."