Nem a dorbézolás, hanem a tanulás és a szigor jellemezte

Alapvetően a szultáni háremek világa mindig rejtelmes volt, mivel a hétköznapi emberek számára abszolút el volt zárva a külvilág elől, így már akkoriban is rengeteg legenda terjedt arról, hogy miként élték a háremhölgyek.

A szultán legnagyobb palotája, a Topkapi szeráj volt, amely négyszáz éven keresztül volt az Oszmán Birodalom központja. Itt nők ezrei éltek együtt az úgynevezett háremben, elzárva a külvilágtól, a hárem szó maga az arab harim („tiltott”) szóból ered. Az első és legfontosabb tévhit az, hogy a hárem szexuális dorbézolásra alkalmas hely volt. A valóságban voltaképpen egy külön rezidencia volt, amely egyfajta nőneveldeként funkcionált. Ugyan tény, hogy a hárembe kizárólag a kívánatos külsejű hölgyek kerülhettek be, akik új nevet kaptak, és az életkoruk szerint helyezték el őket a lakosztályokban.

Több síkon történt a hölgyek kiválasztása, voltak olyanok, akiket gyermekkoruktól arra készítettek fel, hogy a szultán ágyasai legyenek, előfordult, hogy országok tisztségviselői ajándékozták lányaikat a szultánnak diplomáciai célból, de még gyakoribb volt, hogy a hadjáratok során raboltak el szép lányokat, különösen a mai Ukrajna, Lengyel- és Oroszország területén portyázó krími tatárok vagy az Észak-Afrikába betörő török kalózok hozták a szultán számára az értékes portékát.

A lányokat minden esetben először alaposan megvizsgálták, ugyanis a szultán háremébe kizárólag a legszebb nők kerülhettek be. Majd természetesen azt is megvizsgálták, hogy a hölgy szűz-e. Ezt követően – a tévhitekkel ellentétben – nem csupán az volt a feladatuk, hogy szexuálisan kielégítsék a szultánt, hanem jelentős képzésen kellett keresztülmenniük. Ugyanis komoly oktatás kezdődődött, a magasabb rangú háremnők megtanították őket az iszlám vallásra, el kellett sajátítaniuk az udvari etikettet, a török kultúrát. Ezentúl megtanították őket társalogni, írni-olvasni, hangszeren játszani, táncolni. A képzés végeztével először ágyas, majd szolgáló, majd mester lehetett belőlük.

A hárembe a szultánon kívül nagyon kevés ember léphetett be, hiszen nem láthatták a szultán ágyasait az egyszerű emberek, sőt még a rangosabb tisztségviselők sem. Éppen ezért nagyon szigorú őrizetnek volt alávetve a hárem, amelyet fekete eunuchok őriztek, természetesen annak érdekében, hogy a hölgyek valóban csak a szultáné legyenek, ezeket az őröket kasztrálták, bár ez nem jelentette azt, hogy teljesen elvesztették a szexuális vágyukat. Ezentúl hálótermeken belül is hatalmas figyelmet fordítottak a fegyelemre, ahol felügyelők – úgynevezett kalfák – ügyeltek a rendre. Innen is tökéletesen látható, hogy a filmekben megjelenített fejetlen dorbézolás abszolút nem állja meg a helyét. A hölgyek csak nagyon ritkán, különleges esetben, kísérettel hagyhatták el a palotát, így életük jelentős százalékát bent, a falak között töltötték. Ezentúl a bejárás is nagyon szigorú volt, kizárólag az orvosok és a bábák, és ritkán zenészek jöhettek be a palotába.

Azonban tény, hogy a palota olyasfajta luxust adott a hölgyek számára, hogy talán el is feledtetette a hölgyekkel a külvilágot. Valóban előkelő lakosztályok, fantasztikus díszkertek, csodálatos csempék, díszkutak jellemezték a palota kialakítását. A hárem központjában pedig egy hatalmas pavilon állt, amely óriási udvarral, medencével rendelkezett.

Sokakkal soha nem hált a szultán

A hölgyek élte nagyrészt inkább volt magányos, mint izgalmas, ugyanis napjuk egyetlen fénypontja az volt, ha a szultán kiválasztotta őket, ez azért is volt nagyon fontos, mert kizárólag így tudtak előrébb jutni a ranglétrán. Természetesen ebből kifolyólag nagyon gyakori volt az, hogy a hölgyek egymás között rivalizáltak, esetleg fúrták egymást. Minden ellenkező híresztelés ellenére, valójában a legtöbb lány soha nem került a szultán ágyába, ezért kénytelenek voltak más módon kielégíteni a vágyaikat.

Alapvetően a háremhölgyek kiválasztása is egy kissé bonyolult feladat volt, ugyanis a szultánnak mindig a látogatást kellett tenni a főfeleségnél, aki természetesen mindent megtett, hogy marasztalja az uralkodót. Azonban, ha a szultán ezt megelégelte, akkor indult kiválasztani a kiváltságos hölgyet. A szerencsés kiválasztottat a többiek készítették fel az aktusra, ami nem is volt egy egyszerű folyamat. Ugyanis először megmosdatták a hölgyet, majd megmaszírozták, ezt követően eltávolították a testéről a felesleges szőrszállakat, majd olyan illatszerekkel kenték be a testét, amelyek szintén hozzájárultak a vágy fokozásához, végül a haját is elkészítették, és csak ezek után, kísérettel mehetett a szultánhoz. Az aktust követően a szultán fürödni ment, majd mire visszaért, a hölgyet elvezették és feljegyezték a lány nevét és az aktus időpontját, az esetleges teherbeesés miatt. Ezt követően a hölgy már egy másik lakrészbe került, ahol könnyebben tudott előre jutni a ranglétrán, hiszen itt már sokkal kevesebb hölggyel kellett rivalizálnia, itt már kizárólag azok voltak, akik háltak már a szultánnal. Az új lakrész előnye volt, hogy már sokkal kevesebb hölggyel kellett megosztania a szobáját, és várhatta, hogy hátha sikerült teherbe esnie. Ez azért volt olyan lényeges, mert az, aki fiút szült az uralkodónak, az saját lakrészt és kíséretet kapott. A legmagasabb rangú feleség pedig az volt, aki az elsőszülött fiát szülte a szultánnak, ugyanis jó eséllyel ő lett a következő szultán édesanyja, és még abban a kiváltságban is részesült, hogy az uralkodónak minden péntek éjszakát vele kellett töltenie.

Gyermekek nevelése

Alapvetően a gyermekeket is külön lakosztályban nevelték, míg a lánygyermekekre nem igazán jutott mesés élet, hiszen a későbbiekben házasságra kényszerítették őket diplomáciai okokból, azonban egy-két szerencsés hölgy muszlim férfi felesége lett, azok miután magasabb rangúak voltak, parancsolhattak a férjeiknek, és szabadon el is válhattak. Azonban ez a hatalmas függetlenségük mindössze addig tarthatott, ameddig a szultán élt, ezt követően azonos rangba kerültek a többi feleséggel.

A fiú trónörökösök azonban egészen más sorsra voltak hivatottak. Alapvetően úgy fogták fel, hogy egy fiú gyerek születése hatalmas öröm, azonban veszélyt is jelent a jelenlegi uralkodóra, illetve a fiútestvérekre is, hiszen az örökölte a trónt, aki a lehető legrátermettebb volt, nem véletlen, hogy rendszeresek voltak a belső viszályok. Ez olyannyira igaz volt, hogy a hatalomra kerülő fiú megölette a fiútestvéreit is, nehogy veszélyt jelentsenek rá.

Az egyik legfontosabb pozíció a birodalomban a szulatna volt – vagyis a szultán anyja – ő volt a palota irányítója, illetve az asszonyok vezetője is, sőt, sok esetben politikai hatalommal is rendelkezett, ugyanis kiskorú szultánok helyett sokszor anyjuk intézte a birodalom ügyeit. Halála után ezt a címet a szultán felesége töltötte be, aki mint már említettük, saját lakrésszel rendelkezett, illetve saját személyzettel.

Összeségében egyértelmű, hogy a háremhölgyek élete abszolút nem csak az erotikus aktusok körül mozgott, sőt az sem biztos, hogy egyáltalán valaha eljutott addig a pontig, hogy lefeküdt a szultánnal, sokszor csak szimplán együtt élt a többi hölggyel, és elsajátította az iszlám vallást, kultúrát. Helyzetük inkább volt kiszolgáltatott és magányos, mint kívánatos és mesebeli.

Az alábbiakban további tévhiteket hoztunk az arab háremhölgyek életéről!