Nevezetesen, hogy mi van előbbre, az otthon vagy az igazság? Ahol a haza, ott a csalás? Mi az, ami megengedhető? Mi az, ami már túlmegy a tűrőképesség, az ép erkölcsi érzék, a fair play semmibe vételének határán, még ha a mi kutyánk kölykéről van is szó? A választ máig nem tudom.

Apám gyakran nézett focimeccset, én is betársultam időnként mellé a kanapéra. Megtanultam a sportág szabályait, tökéletesen átéltem a pályán zajló drámákat, szinte a hisztérikusságig szurkolóvá váltam. Apám, ahogy egy szülőhöz illik, ügyesen kombinálta az élvezetet a didaxissal, a szórakozást a gyerekneveléssel. Dicsérte a pályán futkosó csapatok küzdőszellemét, a kitartást, a sportszerű harcot, mindazt, amit a jövő generációjának – azaz nekem – átadni szándékozott. Ugyanakkor soha nem mulasztotta el megdorgálni a játékosokat, amikor azok szabálytalankodtak. Mert hazudni, csalni csúnya dolog. Nem juthatunk úgy előnyökhöz, ha jogtalanul, csak a sikeres akciót és a győzelmet szem előtt tartva elgáncsoljuk, lerúgjuk az ellenfelüket, nem trükközhetünk és színészkedhetünk, nem bukhatunk orra láthatatlan akadályokban, nem produkálhatunk mozifilmes műeséseket, nem rázhatjuk az öklünket a bíró felé, ha az a sárga lap történetesen jár nekünk.

Alaposan megtanultam a leckét a tisztességről. Egy ízben, amikor valamiért apám távol volt és én egyedül néztem focimeccset, a magyar csapat pedig megállás nélkül szabálytalankodott, annyira felháborodtam ezen a morális fertőn, hogy száműztem a kegyeimből mind a tizenkettőt. Szívből szurkoltam az ellenfélnek – már nem emlékszem, kik voltak -, tapsikoltam a góljainkon, és amikor a végére alaposan elpáholták a csaló magyar válogatottat, elégedetten vonultam ki fogat mosni. A világ morális rendje helyreállt.

Apámnak másnap reggel eldicsekedtem rettenthetetlen erkölcsi szilárdságommal, és vártam, hogy büszke legyen rám. Ehelyett elképedt. De hát magyarok vagyunk, mondta. Akkor is a hazánk csapatának kell szurkolni, ha csalnak. Megzavarodva néztem rá. Akkor is? De hát hazudni, csalni csúnya dolog… a győzelemnek nem lehet hazugság az ára. Nem? Miért szurkoljak becstelen embereknek? Mert így van, és kész, válaszolta, bár némi zavar suhant át az arcán. Soha nem drukkolunk azért, hogy a magyarok kikapjanak. Egyszerűen nem illik.

Tanulság? Nincs.

Galériánkban a Beckham családot látod focimeccsen!