A szemüveges, esetlennek tűnő vőlegény kezébe veszi a kést, és némi habozás után elkezdi felvágni a tortát. Úgy fest, mint aki még életében nem szeletelt fel semmit, pedig valójában csak próbálja fejben felállítani a képletet, ami alapján kiszámolhatná, hogy a jelenlevők létszámához képest, pontosan mekkorák legyenek az egyenlő szeletek. A tortát belülről támasztó karton azonban kifog rajta. Amikor a menyasszony megérti, mi történik, annyira elkapja a nevetés, hogy képtelen abbahagyni. A jelenet 25 éve zajlott Bill és Melinda Gates esküvőjén. Ha Melinda nem is kacagta végig az elmúlt negyed századot, ez a kapcsolat kiállt már a tortaszeletelésnél nehezebb próbákat is.

Bill, a kocka

Ők ketten a nyolcvanas évek végén találkoztak, miután a dallasi származású Melinda Ann French a Microsoft marketingmenedzsere lett. Egy munkavacsorán véletlenül Bill mellé került, és szóba elegyedtek. „Lenne kedve találkozni velem mához két hétre?” – tette fel a kérdést később a parkolóban a férfi. „Fogalmam sincs, hogy akkor ráérek-e” – felelte Melinda, akinek nem tetszett a „kocka” hozzállás, de azért megadta a telefonszámát. Bill még aznap este felhívta. „Ez már elég spontán?” – kérdezte.

Hét évig jártak, mielőtt 1994-ben a Hawaii-szigeteken a nyilvánosság kizárásával házasságot kötöttek. Két évvel később a katolikus neveltetésű Melinda otthagyta a céget, hogy a családjára koncentráljon. Bill meglepődött a döntésén, felesége azonban úgy gondolta, hogy ha szülőként majd a saját értékeiket akarják átadni, nem bízhatják másokra a gyereknevelést. Két lányuk született, Jennifer és Phoebe, és egy fiúk, Rory John. Tizennégy éves koráig egyikük sem kapott mobiltelefont, és a feltűnés elkerülése érdekében anyjuk lánykori nevén íratták őket iskolába. Melinda azonban nem maradt sokáig háztartásbeli feleség: 2000-ben férjével létrehozta a Bill&Melinda Gates Alapítványt.

Egy milliárdos reggel 7.30-kor

A mesés vagyon és az ismertség ellenére, Bill sosem szállt el, és egyszer sem kapták házastársi hűtlenségen. Konfliktusok persze akadtak, Melinda elmondása szerint a legtöbb problémájuk abból származott, hogy a férj – mielőtt még visszavonult volna a Microsoft éléről – nem nagyon találta meg az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Melinda kedvenc példája az az eset, amikor egy reggel épp mérgezett egérként rohangált a lakásban, hogy mindhárom gyereket időre elkészítse, miközben férje a legnagyobb lelki nyugalommal ült a kanapén, egy Winston Churchillről szóló könyvbe belemélyedve. A pillanat hevében Melinda fejében az is megfordult: nem biztos, hogy ki akar tartani emellett a férfi mellett. Végül válás helyett inkább kiharcolta, hogy Gates kezdje iskolába fuvarozni a gyerekeket. Aki ezzel nem csak a házasságát mentette meg, de egy komplett közösség életére is nagy hatást gyakorolt. Az anyukák ugyanis, látva, hogy egy milliárdos képes minden reggel maga szállítani a gyerekeit, egyre nagyobb számban fogták be a férjeiket a feladatra, mondván: ha az a pasi meg tudja oldani, akkor neked is menni fog!

Örökséged egy jobb világ

A házaspárt 1993-as afrikai látogatásuk indította el a filantrópia útján. Eljegyzésük alkalmából utaztak el a fekete kontinensre, ahol mellbevágó nyomorral találkoztak. Felfoghatatlan volt számukra, hogyan történhet meg a 21. század küszöbén, hogy gyerekek tömegei halnak bele megelőzhető betegségekbe. Ennek kapcsán foglamazta meg Bill Gates egy beszédében, hogy nem a felfedezések jelentik az emberiség legnagyobb vívmányait, hanem az, ha azok előnyeiből mindenki részesedhet. Azt is többször nyilatkozta már, hogy akinek sok pénze van, annak erkölcsi kötelessége azt visszajuttatni a társadalomnak. Rossz nyelvek azonban állítják: az adakozó szupergazdagokat a tetemes adókedvezmények is motiválják, és/vagy az a meggyőződés, hogy ők okosabban is el tudják osztani a pénzüket, mint az állam. A Gates család mentségére legyen mondva, hogy ők egyébként sem rázták soha a rongyot, gyerekeik „mindössze” tízmillió dolláros örökségre számíthatnak, a felső tízezer tagjai pedig állítólag inkább kerülik Billt az elit társasági összejöveteleken, attól tartva, hogy kiselőadást kell végighallgatniuk a maláriáról, a rotavírusról vagy a tuberkulózisról.

Filantrokapitalizmus

Az alapítvány 2000-es létrejöttében valószínűleg az is szerepet játszott, hogy egy évvel korábban az állam – azzal az indokkal, hogy a szoftverbe épített kereső etikátlan módon ellehetetleníti a riválisokat, például a Netscape Navigatort – antitröszt pert akasztott a Microsoft nyakába. Habár Gates tagadta a vádakat, a jó hírnevén csorba esett, amit később kiköszörültek a nagyívű filantróp tervek. A milliárdos eredetileg csak hatvanéves kora után akarta ezeket megvalósítani, de a szükség törvényt bontott... A házaspár új koncepciót talált ki, az úgynevezett filantrokapitalizmust, ami azt jelenti, hogy ők nem csak úgy elosztogatják a vagyonuk 95 százalékát, hanem nyereséges megoldásokat keresnek a hiányokra, ezzel biztosítva projektjeik fenntarthatóságát. Abból indulnak ki, hogy a kapitalizmus előmozdítja ugyan az innovációt, az egyenlőséget azonban nem. A piac azokat, akik nem tudnak fizetni, nem szolgálja ki, és így alakulnak ki olyan abszurd helyzetek, hogy a gyógyszeripar érdekeltebbé válik a kopaszodás elleni harcban, mint a malária elleni oltás kifejlesztésében.

Nincs ingyenajándék?

Az alapítványt és általában a filantrópia koncepcióját bírálatok is érik – leggyakrabban az, hogy a „tűzoltás” csillapítja az indulatokat, így kifogja a szelet a globális gazdasági viszonyokat radikálisan átalakító (és a szegénységet potenciálisan felszámoló) forradalom vitorlájából. Lindsey MacGoey amerikai szociológus Nincs ingyenajándék című könyvében felrója az alapítványnak többek közt az átláthatatlan és szerinte antidemokratikus működést. Ugyanakkor James Surowiecki, a New York Times újságírója jogosan vág vissza: egy ideális világban a filantróp alapítványok feleslegesek volnának. Jelenleg viszont létfontosságúak, mert lehetőségükben áll olyan problémákkal foglalkozni, amelyeket a kormányok nem tudnak vagy nem akarnak megoldani.

A Gates házaspárnak mindenesetre sikerült néhány szupergazdag sorstársat is meggyőzni, hogy vagyonuk oroszlánrészét fordítsák jótékony célra. Milliárdos barátjukkal, Warren Buffettel indították el a Giving Pledge kampányt, amelyhez már 204 adakozó kedvű üzletember csatlakozott, mintegy 500 milliárd dollárnyi összeggel. Hogy ez elég lesz-e a világ megváltására, vagy mégis szét kell feszítenünk a (bármily emberbarát) kapitalizmus kereteit – majd kiderül…

A sztárvilágban több olyan szereplőt is találunk, aki nagyvonalúan adakozik. Vannak azonban olyanok, akik ezt nem verik nagy dobra.