Soha nem volt aktuálisabb téma a fenntarthatóság, mint 2020-ban. Csak sajnos a hiányáról több tapasztalásunk van egyelőre, mint a meglétéről: ilyen például a 40 százalékkal drágább gyümölcs vagy az augusztus-szeptemberre csúszott nyár. Ha a széleskörű fenntarthatóság hiánya miatt így változik az éghajlat, a 21. század közepére az egy főre jutó fogyasztás akár 20 százalékáról is le kell mondanunk a túlélés érdekében. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek az élet minden területén.

Pedig már 2015-ben elfogadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) mind a 193 tagállama – köztük Magyarország – az „Agenda 2030” keretrendszert, amely a szegénység megszüntetéséhez, az egyenlőtlenségek leküzdéséhez, Földünk környezeti rendszerének megóvásához vázol fel elképzeléseket 17 célhoz rendelve. Vagyis immár létezik a szabályozás, csak mintha az alkalmazása túl lassan gyűrűzne le kormányzati szinttől a vállalatokhoz. Ahhoz, hogy megelőzzük a várható klímakatasztrófa okozta válságot, a termelői-gazdasági folyamatokra a másik irányból, a fogyasztók felől is nyomást kellene gyakorolni. Ezek volnánk mi.

De vajon mi lesz gyermekeink, unokáink szükséglete?

„Különösen problematikus az igények fogalma, hiszen egyrészről nem ismerjük sem a jövő generációk igényeit, sem pedig azt, hogy ezek megvalósításában milyen képességeik lesznek és milyen erőforrásokra lesz szükségük” – írja Málovics György, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kutatóközpont docense A fenntartható vállalatok értelmezéséről című könyvében. Tudatos tervezés, illetve „kellemetlen szembenézés helyett a »fenntartható fejlődés« sokértelmű fogalmát hangoztatva ugyanazt tesszük, mint eddig, legfeljebb valamivel több figyelmet fordítunk a környezetre” – idézi Vida Gábor ökológust.

A fenntarthatóságnak és hiányának is egyik legfontosabb ismérve, hogy globális jellegű: nem szűkíthető le egyetlen kisebb földrajzi térségre sem, a személyek és vállalatok fogyasztásának és tevékenységének akár onnan több ezer kilométerre is lehet hatása – ez a pillangóhatás. A hiányra példa, ha egy ország szénerőművekkel termeli az áramot, akkor a kibocsátott légszennyezés miatt savassá váló eső a szomszédos ország erdeit pusztíthatja ki – noha meglehet, ott napelemekkel, fenntartható módon végzik az áramtermelést.

Csakhogy a kár ennél nagyobb: a környezet-gazdaságtan szemlélete szerint egy erdő nem pusztán fák összessége, hanem a társadalom számára kézzelfogható és nem kézzel fogható hasznokat nyújtó ökoszisztéma-szolgáltatás. Ilyen haszon lehet a termeléssel összefüggő szolgáltatások (például élelmiszerek, nyersanyagok, takarmányok), a szabályozó szolgáltatások (pl. klímaszabályozás, árvizek elleni védelem, beporzás), a kulturális szolgáltatások (pl. oktatás, rekreáció, művészeti inspiráció) és a támogató szolgáltatások (pl. a tápanyag-körforgás) (forrás: Millennium Ecosystem Assessment, 2005).

A felfokozott fogyasztás, a túlzott gazdasági növekedés következtében ezek sérülhetnek, ami beszűkítheti a jövőbeni lehetőségeket, mert sok ökoszisztéma-szolgáltatás egyszerűen nem helyettesíthető mással, int Málovics György. Próbálkozhatnak Kínában a virágzó gyümölcsfák kézzel, ecsettel történő beporzásával, az nem lesz ugyanolyan, mint amit a méhek és más rovarok végeznek.

Itt jönnek a képbe a már jelenleg is fenntarthatóságra törekvő vállalatok. Ahogy egyre többen és többen lesznek, reménykedhetünk, hogy elérik azt a kritikus tömeget, amely már valós mértékben hozzájárulhat a világméretű környezetpusztulás és a klímaválság mérsékléséhez. Minősítésükben, fejlesztésükben és megismertetésükben itthon fontos szerepet játszik a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH), amely a svájci székhelyű Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (World Business Council for Sustainable Development, WBCSD) társszervezete. A svájci alapítók meglátása az volt, hogy sem a természet, sem a társadalom kizsákmányolása nem vezethet hosszú távú üzleti eredményekhez. Összefogásukkal élére akartak állni a változásoknak úgy, hogy közben maguk is tanulnak.

A szervezetnek Magyarországon már száz tagvállalata van – köztük nemzetközi cég leányvállalatától a háromfős kisvállalkozásig –, ezeket segíti, hogy zöld megoldásokkal növeljék versenyképességüket, egyben hozzájáruljanak a magyar gazdaság és társadalom fenntartható fejlődéséhez. Igazgatója, Márta Irén szerint az „értékteremtő” sokkal jobb szó lett volna az angol „sustainable” kifejezés magyarra való átültetéséhez, mint a fenntartható. Úgy látja, eleink pontosan tudták, milyen a fenntartható élet: nem élték fel a család, a közösség természeti vagyonát, csak annyit fogyasztottak el, amennyire szükségük volt. Hiszen egyszerre csak egy széken tudunk ülni, egy tányérból enni – valójában nagyon kevés számú dolog elég ahhoz, hogy (pszichés értelemben) jóllétben éljünk.

„Jelenleg egy olyan folyamat zajlik, amelynek során megpróbálunk elmozdulni a fogyasztói társadalomból a jólléti társadalom felé. Nem az a lényeg, hogy minél többet fogyasszunk, hanem a meglévő javakat úgy használjuk, hogy az mindenki jóllétét szolgálja. Ehhez gondolkodásváltásra van szükség”, fejtegeti Márta Irén a fenntarthatóság első lépéseit. A Google a „fenntarthatóság” kifejezésre magyar nyelven jelenleg (2020 szeptemberében) 3,5 millió találatot hoz fel, ami jelzi a téma iránti érdeklődést, nyitottságot.

A fenntarthatósághoz hozzátartozik a társadalmi életminőség, ami azt jelenti, hogy a cég olyan munkakörülményeket teremt, amelyek közt a dolgozó fizikai és mentális jólléte, egészsége is biztosított. Tehát csak annyi feladatot kap, amennyit képes is megoldani, ehhez megfelelő támogatásban részesül, segítik az élethosszig tartó tanulásban, fejlődésben, például élethelyzetének vagy életkorának megfelelő átképzéssel. A jó cég nem engedi el a jó dolgozó kezét.

A BCSDH évente díjjal ismeri el a fenntartható magyarországi vállalatokat, a díjra pályázni lehet. „Úgy érezzük, megérdemlik az elismerést ezek a vállalatok, amelyek a napi ügymeneten túl pénzt, energiát fektetnek abba, hogy felelősen működjenek. A díjjal két célunk is van, egyrészt megjutalmazni ezeket a cégeket, másrészt példát mutatni azoknak a vállalkozásoknak, amelyek még nem fenntartható módon működnek.” A BCSDH a pozitív jutalmazáson és motiváción keresztül szándékozik emelni az iparági sztenderdeket: ami most elismerésre méltó, talán pár éven belül már elvárás lesz. Épp ezért díjazottak tevékenységét nyomon is követik.

Ha tudatos fogyasztóként fenntartható terméket szeretnénk választani, egyelőre nem könnyű a dolgunk: jelenleg több mint harmincféle minősítés létezik, nincs egységes rendszer. Ez már csak azért is fontos kérdés, mert a fenntartható módon készült termékek drágábbak lehetnek, jó lenne biztosítékot kapni minőségükről a vásárláskor.

A BCSDH azon dolgozik, hogy legalább a vállalati fenntarthatósági teljesítményt (tehát nem a terméket vagy szolgáltatást) minősítő mérőszámrendszer-ajánlást összeállítson. Bátorítják tagvállalataikat, hogy a fordítsanak figyelmet a fogyasztói szemléletváltásra, lényegében tanítsák a fogyasztóikat. Ez igenis működik: amiként Magyarországon a rendszerváltás után felépítették a fogyasztói társadalmat, mostantól ugyanúgy fel lehet építeni a fenntartható társadalmat. Idő kérdése, de már elindult a folyamat, például egyre több reklámban lehet hallani a „megosztani” kifejezést, bizakodik Márta Irén.

Úgy látja, a Z-generációnak (mostani 10-25 évesek) szerencsére egyre kisebb az igénye a birtoklásra, fontos számukra a környezetvédelem ügye. Elvégre bármely háztartásban biztosan találunk egy sor eszközt, amelyet nem is kellett volna megvásárolni, ha lehetne bérelni. Így nem lenne szükség tárolásra, rendszeres szervizelésre, ami komoly anyagi teher. A közösségi megosztás révén kevesebb eszköz gyártása is elegendő lenne, amivel nyersanyagokat, energiát és üvegházhatásúgáz-kibocsátást takarítunk meg. Erre szolgálnak az autó- vagy elektromosroller-megosztó szolgáltatások, de a közösségi mosodák is.

A bérlésben, megosztásban gondolkodó cégnek az az érdeke, hogy minél kevesebb szervizeléssel biztosíthassa hosszú távon a szolgáltatást. Ezt úgy érheti el, hogy az átlagosnál jobb minőségű, hosszabb élettartamú, vagyis drágább termékeket nyújt az ügyfeleinek, akiknek ezeket nem kell megvásárolniuk. Így mind a két fél jól jár, és a környezetet is kevesebb terhelés éri.

Sajnos egyelőre sok kapacitás hiányzik a hazai fenntarthatóság elterjedéséhez számos területen, mindenki összefogására van szükség, összegzi Márta Irén. Itt van például az egyszer használatos műanyagtermékek betiltása: 2021 januárja után gondban leszünk, mert a helyettesítésük egyelőre nincs minden területen megoldva, illetve a műanyagok újrahasznosításához jelenleg nincs elegendő gyártói kapacitás.

A PwC nemzetközi könyvvizsgáló és gazdasági tanácsadó vállalat évente készít fenntarthatósági felméréseket

2019-ben 31 ország 1141 vállalkozását vizsgálták meg fenntarthatósági szempontból: az derült ki, hogy a vizsgált cégek alig 1 százaléka alkalmaz stratégiájában fenntartható elemeket, már amennyiben az ENSZ által meghatározott célkitűzéseket vesszük figyelembe. „Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vállalatok nem tettek lépéseket a fenntarthatóságért – mondta Vincze Miklós, a PwC Magyarország szakértője. „Ám tevékenységeik, illetve azok hatása mérésére nem alkalmaznak elégséges megoldásokat, nem tudnak ezekről jól beszámolni.”

Az Európai Unió szabályozása kötelezővé teszi, hogy a nagyvállalatok nyilvánosságra hozzanak bizonyos információkat a társadalmi és környezeti kihívások kezeléséről. Ezt az irányelvet Magyarországon a számviteli törvény ülteti át, de a beszámolás konkrét tartalmára, szerkezetére, alkalmazandó mutatókra nem tartalmaz előírást. Ennek oka, hogy a fenntarthatósági stratégia minden vállalat számára más és más, mivel nem ugyanaz lesz fenntarthatósági szempontból lényeges egy banknak, mint egy olajvállalatnak. Ám ez csak az érem egyik oldala.

A jelentéstételre kötelezett cégek zöme ugyan elismeri a környezeti és társadalmi problémák létezését és fontosságát, valamint saját felelősségüket ezek kiküszöbölésében, de ritkán határoznak meg konkrét problémákat, kockázatokat, még kevésbé tűznek ki mérhető célokat. A vállalatok a társadalmi felelősségvállalást sokszor csupán jótékonysági és adományozási akciókkal azonosítják, ezekről számolnak be.

Általánosságban elmondható, hogy annál a hazai vállalatnál magasabb a fenntarthatósági iránti bevonódás szintje, amelynek külföldi anyavállalata is előrébb jár ebben. Más cégek viszont még mindig nem tudják, mit kellene tenniük az Agenda2030-célokért, vagy esetleg csak odáig jutnak el, hogy áttekintik, tevékenységük során miképpen támogathatnák egyes célok megvalósulását, összegzi Vincze Miklós.

Vagyis visszajutottunk oda, ahol elkezdtük: rajtunk, fogyasztókon múlik, mennyire vagyunk tudatosak vásárlásaink során. A termékeken keresnünk kell a fenntarthatóságot igazoló jelzéseket, a vállalatok tekintetében pedig az interneten elérhetjük a fenntarthatósági beszámolókat. Egyre több eszközünk van a tájékozódáshoz és a döntéshez, de élnünk is kell velük, ha érvényre akarjuk juttatni az igényeinket.

#vegyélhazait: öt magyar tisztítószer, aminek a fenntartható háztartásban is helye van: