Érezted már valaha, hogy félve ültél be a volán mögé, vagy végig görcsben volt a gyomrod, amikor vezetned kellett? Esetleg átéltél már egy nagyobb balesetet? A vezetés miatti félelemnek és bizonytalanságnak számos oka lehet, de a jó hír az, hogy a vezetés közbeni önbizalom és rutin tanulható.

Árvai Nóri szakpszichológus, tudománykommunikációs szakember, orvosi jövőkutató PhD hallgató, életmódorvos – olvashatjuk a honlapján. Ahogy arról is hihetetlen őszinteséggel ír, hogyan élt túl egy brutális autóbalesetet.

– Visszagondolva hogyan látod most, túl vagy már ezen a baleseten?

– Azt gondolom, túl vagyok rajta abban az értelemben, hogy feldolgoztam és újra merek vezetni, ráadásul örömmel és felhőtlenül teszem. De ha a kérdés arra irányul, hogy ugyanaz vagyok-e, mint aki a baleset előtt voltam, a válaszom nem. Ez egy sorsfordító esemény volt számomra. Szerintem ha valaki átél egy ilyen nagy balesetet, vagy bármilyen traumát, amely akár az életébe is kerülhetett volna, akkor utána nagy eséllyel más emberként áll fel belőle. Fejlődik a személyisége, és én is azt tapasztalom, hogy a baleset óta egyszerre látom az erőmet és a sérülékenységemet. Nyitottabb és kíváncsibb vagyok a világra, és sokkal nagyobb empátiával bírok mások felé. Szóval pszichológusként is abszolút azt érzem, hogy ez az esemény és az abból való felépülés még jobb szakemberré tett.

– A baleset hatására egy egészen új irány, egy vállalkozás ötlete is megszületett benned: ez a Dare to Drive. Milyen céllal jött létre ez a kezdeményezés?

– Alapvetően én a baleset után egy dolgot szerettem volna: hogy én magam újra képes legyek vezetni, tehát eljussak az A pontból a B-be. Arról álmodni sem mertem, hogy ezt az eljutást örömmel és tényleg felhőtlenül tudjam megtenni. Ez a folyamat rengeteg munkát, kutatást és időt vett igénybe. Több évet töltöttem el azzal, hogy kifejlesszek egy olyan metodikát, amelynek segítségével képes lehetek a volán mögé ülni és vezetni. Erről a folyamatról nyíltan beszéltem a barátaimnak, ismerőseimnek és a pácienseimnek, és gyakran találkoztam olyanokkal, akik szintén küzdöttek ezzel a problémával, és a tanácsomat vagy segítségemet kérték. Elmeséltem nekik a saját tapasztalataimat, megtanítottam a saját módszeremet, azt, hogyan lehetnek magabiztosak vezetés közben. De akkor még nem volt különösebb célom ezzel, csak segítő szándékkal fordultam a környezetemben azok felé, akiknek szüksége volt rá.

– Mikor tudatosult benned, hogy ebből a gondolatból akár egy vállalkozás is születhet?

– Nagyon jó visszajelzéseket kaptam mindazoktól, akiknek segítettem, mindenki visszaült a kormány mögé azóta. A végső lökést pedig az adta, amikor Olaszországban, Verona magasságában egy benzinkúton kávéztam és megláttam egy nőt egy autóban, aki rettenetesen sírt. Nagyon megsajnáltam, úgy tűnt, senki sem törődik vele vagy veszi észre, pedig még egy kisgyerek is ült mögötte a kocsiban. Bekopogtam az ablakon, hogy megkérdezzem, mi a baj, adtam neki egy zsebkendőt, és a hölgy elmesélte, hogy nem sokkal azelőtt majdnem autóbalesetet szenvedett. Ez már önmagában felér egy traumával, amire még rájön a pánik érzése: egyszerűen leblokkolt és nem mert tovább vezetni, főleg úgy, hogy a gyermeke ott ült mögött az autóban. Egy hétórás autóút állt előtte, és annyira kétségbe volt esve, hogy nem mert elindulni.

– Mit tettél ekkor, hogyan tudtad kizökkenteni?

– A módszerem legfontosabb gyakorlatait meséltem el neki, tényleg csak dióhéjban, hogy csökkenteni tudjam benne a stresszfaktort. Illetve elvégeztünk néhány vizualizációs gyakorlatot is, amitől sikerült annyira megnyugodnia, hogy útnak induljon. Hét óta múlva kaptam tőle egy SMS-t, ami egyébként mai napig megvan. Az állt benne, hogy nagyon köszöni, minden rendben volt az úton és nagyon hálás nekem. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire értékes lehet mások számára ez a tudás, amely nemcsak nekem és az ismerőseimnek segített, hanem akár vadidegen emberek számára is szinte életmentő lehet. Szóval lényegében ez az eset ültette el a bogarat a fülemben, hogy tényleg ezzel kellene foglalkoznom. Így jött létre a Dare to Drive.

– Több kurzus közül is választhatnak, akik szeretnék megismerni a módszeredet. Mesélsz nekünk róluk bővebben?

– Három kurzust hoztam létre, pont azért, hogy teljesen lefedje az igényeket. A legkomplexebb az Újra a pályán elnevezésű kurzus, mely a leghosszabb is egyben. Ez a nyolchetes képzés kifejezetten azokban szól, akik egy baleset után szeretnének visszatérni a magabiztos és felhőtlen vezetésbe. A különlegességét az adja, hogy sokat beszélünk magáról a traumáról, annak feldolgozásáról, a poszttraumás stressz zavarról és a poszttraumás növekedés lehetőségeiről is.

– Azok is nyugodtan fordulhatnak hozzád, akiknek korábban nem volt ilyen drasztikus élményük a vezetéssel kapcsolatban?

– Persze, a Happy Drive kurzus azoknak szól, akik nem egy baleset miatt, hanem egyéb okból félnek a vezetéstől vagy vált ki szorongást belőlük. Elsősorban azokra gondolok, akiknek van jogosítványa, de valamilyen okból – legyen az egy negatív tapasztalat, mondjuk egy idegesítő, ordibálós oktató vagy negatív, esetleg hozott/örökölt családi minták – nem mernek vezetni. A legkisebb kurzus pedig a Jogsim lesz nevet kapta, ami kifejezetten a kezdőknek szól, akik még csak most tanulnak, de az átlagnál jobban félnek vagy szoronganak a vezetéstől. A képzés során támogatást kapnak ahhoz, hogy mentálisan is felkészülhessenek, és sikeres vizsgát tudjanak tenni.

– Pszichológusként mit gondolsz, mi az a plusz, amit hozz tudsz tenni ahhoz, hogy meghozd a bizonytalan, szorongással küzdők kedvét a vezetéshez? Pontosan milyen módszerekkel dolgozol?

– Gyakorlatilag az elmúlt 14 év szakpszichológiai praxisa alapján alakítottam ki egy különleges koncepció alapján a saját módszeremet, amely az örömteli vezetés elérésben segíthet. Ezt sokáig gyúrtam, javítgattam, évekig teszteltem, így nemcsak élethelyzetre szabott stresszkezelésből, szorongáscsökkentésből és szuggesztív kommunikációból áll össze, de egyfajta életmódbeli orvoslást is jelent, hogy képessé tegye az embereket a vezetésre. A pszichoedukáció eszközeit is alkalmazom, vizualizáció, önbizalomnövelés, kihívások, tippek és trükkök bevonásával, illetve a versenyspórolói múltamnak köszönhető több elemet használok a mentális tréningből is. Szerintem ez egy nagyon komplex, de szerethető, és ami még fontosabb, könnyen elsajátítható módszer.

– Ha pár mondattal kellene bátorítanod azokat, akik félnek a vezetéstől, mi lenne az?

– Ha csak pár mondatot mondhatnék, akkor én azt emelném ki, hogy senki ne azért kezdjen el újra vezetni, mert ciki, vagy mert azt mondta neki valaki, hanem a legfontosabb, hogy keressék meg azt az igazi belső, belülről fakadó motivációt, ami az ő igazi indokuk arra, hogy valóban szeretnének vezetni. A lényeg, hogy nem szabad halogatni és azon gondolkodni, hogy miért nem fog menni, miért ilyen nehéz, hanem meg kell megkeresni a személyes miértet, ami miatt annak az adott személynek igazán fontos és megéri belevágni.

Galériánkban adunk pár tippet ahhoz, hogyan lehetsz még magabiztosabb vezetés közben!