Az volt a célom, hogy tudatosan megszabaduljak a folyamatos online jelenlét kényszerétől, és egy kicsit visszanyerjem azt a figyelmet, amit az okostelefon, a közösségi média és a folyamatos értesítések teljesen szétdaraboltak A detoxom összesen másfél hétig tartott – nem túl sok, és nem túl kevés, úgy gondoltam, első nekifutásra épp elég lesz: nem használtam tehát közösségi oldalakat, nem néztem e-maileket, nem pörgettem a mobilomat, mindössze annyit engedtem meg magamnak – a munkám miatt muszáj volt -, hogy naponta egyszer ránézzek az üzeneteimre, és villámgyorsan válaszoljak, ha szükséges.

Az első napok iszonyú nehezek voltak. Rájöttem – bár eddig is tudtam valahol -, mennyire automatikus az, ahogy nyúlok a telefon után, akár unalomból, akár csak megszokásból, az utcán, a buszon, séta közben. Volt bennem egyfajta szorongás, mintha lemaradnék valamiről – fomo, tudjátok. Aztán, amikor ez a digitális elvonási tünet kezdett csillapodni, talán öt nap után, fokozatosan megjelent valami más is: rég találkoztam vele, nyugalomnak hívják. Már nem éreztem azt, hogy minden percben válaszolnom kell valakinek, és kevésbé zavart, ha nem tudtam róla, mi történik az online világban.

Tudatosan elkezdtem több időt tölteni a szabadban. A buszmegállóban vagy a metrón olvastam mobil helyett, otthon többet főztem, és újra elővettem egy régi hobbimat is, a rajzolást. Érdekes módon az alvásom néhány űzöttebb éjszaka után sokkal jobb lett, és este hamarabb le tudtam kapcsolni az elmémet, mint korábban. Amikor barátokkal találkoztam, nem tettem ki a mobilomat az asztalra (kérdezték is, mi történt velem), hanem tényleg jelen tudtam lenni, nem a képernyőjére pillantgattam közben folyton. További pozitív hozadéka volt az estének, hogy többen követték a példámat és inkább eltették a telefonjukat.

A detox végén nem is akartam azonnal visszazuhanni a régi szokásokba. A digitális eszközök önmagukban nem rosszak, de nagyon könnyű függővé válni tőlük, én pedig már régesrég az voltam. Azóta is próbálom tudatosabban kezelni az online időt, lekapcsoltam például az értesítéseket, és igyekszem előre kijelölt offline órákat tartani minden nap.

Összességében a digitális detox nehéz, de felszabadító élmény volt. Régen, még az online világ előtt nagyon szerettem a csendet, a valódi figyelmet, a koncentrációt, és legalább másfél hétre tökéletesen visszanyertem ezeket. Nincsenek olyan illúzióim, hogy visszatérhetek az offline „Paradicsomba”, de így is sokat tanultam belőle.

Galériánkból megtudjátok, mit válaszoltak a barátaink, amikor megkérdeztük őket, ők hogyan bírnák!