Már megvásárolható a 2024-es őszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

KIS MÓDOSÍTÁSOK, NAGY VÁLTOZÁSOK

A világ élelmiszerrendszerei nem működnek megfelelően. Jelenleg az élelmiszerek előállításának, fogyasztásának és értékesítésének módja káros hatással van mind az emberek, mind a bolygó egészségére. 2022-ben az élelmiszerválság a világ népességének körülbelül 30 százalékát érintette, s az alultápláltság és az elhízás aránya szintén rekordmagasságban van. A jelenlegi élelmiszerrendszereink hozzájárulnak az ökológiai válsághoz, az üvegházhatású gázok kibocsátása, az édesvíz túlzott felhasználása, a biodiverzitás csökkenése pedig tovább veszélyezteti a globális élelmezésbiztonságot. Ezért olyan megoldásokra van szükség, amik mindkét válságot kezelik, és megóvják gyerekeink jövőjét. Jelenleg 418 millió gyermek kap ételt az iskolákban naponta, így az iskolai étkeztetés egyedülálló lehetőséget kínál számos, az élelmiszer-ellátó rendszert érintő kihívás kezelésére, mivel a világ legkiterjedtebb élelmezési rendszerei közé tartozik. A fenntartható, bolygóbarát modellek bevezetése hatalmas lehetőség arra, hogy mérsékeljük az élelmezés okozta környezeti károkat. A Világélelmezési Program Titkársága alatt működő Iskolai Étkezési Koalíció egyik egysége, a prof. Donald Bundy igazgató által vezetett Kutatói Konzorcium tavaly a Dubajban megrendezett klímakonferencián mutatta be bizonyítékokon alapuló tanulmányát Iskolai Étkezés és Élelmiszerrendszerek: Gondoljuk újra az éghajlatra, a környezetre, a biodiverzitásra és az élelmiszer-szuverenitásra vonatkozó következményeket címmel, amiben ajánlásokat tettek a kormányok számára.

- Változtatni kell a gyerekek ételekkel kapcsolatos szemléletmódján, hiszen az iskolában felvett étkezési szokásaik befolyásolják az étellel való kapcsolatukat és az egészségüket, ami hatással lesz az egész életükre.

- Át kell alakítani a menüket, jobban figyelembe véve az egészséges táplálkozás szempontjait. Kevesebb húst, több halat és növényi alapú élelmiszert kellene beiktatni az étrendbe, ami nagy hatással lenne az üvegházhatású gázok kibocsátására.

- Módosítani kell a főzési módszereken a tisztább és hatékonyabb energiafelhasználásért. Sok afrikai iskolában még mindig nyílt tűzön főznek, ami nemcsak az erdőirtáshoz járul hozzá, hanem hosszú távon egészségkárosodást is okoz. Az energiatakarékos tűzhelyekre való átállás csökkentené a környezeti károkat, és elősegítené, hogy az iskolai szakácsok tiszta levegőjű munkakörnyezetben dolgozhassanak.

- Az élelmiszerek egyharmadát kidobjuk. Ha a konyhák felére tudnák redukálni a pazarlást, az összességében körülbelül 12 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását világszinten.

- Az iskolai étkeztetésben eszközölt változások hatással vannak a mezőgazdasági termelésre is. Ösztönözhetik a gazdálkodókat, hogy őshonos növényeket termesszenek, ami bolygóbarátabb és hosszú távon hozzájárul az élelmezés-biztonsághoz is.

Vannak olyan országok, amik már most a bőrükön érzik a klímaválság hatásait és felismerték a változtatás szükségességét, ezért olyan megoldásokhoz folyamodtak, amik révén bolygóbarátabb iskolai étkeztetést tudnak biztosítani.

NEPÁL

Mivel az 5 év alatti gyerekek több mint egynegyede alultápláltságban szenved, a Világélelmezési Program (WFP) által támogatott iskolai étkeztetési program valódi áttörést jelent az országban. A WFP Home-Grown School Feeding (HGSF) kezdeményezése keretében az ebédhez szükséges alapanyagokat helyi kistermelőktől szerzik be, és azt is szem előtt tartják, hogy őshonos terményeket vásároljanak. Nepál helyi vetőmagfajtáinak mintegy 40 százaléka eltűnt az ország hegyvidéki régiójából, ahol egykor sok őshonos növény termett. A mezőgazdasági szektor egyre inkább szenved a szélsőséges időjárástól, például az egyre súlyosbodó aszálytól, ezért mezőgazdasági szakértők szerint az őshonos növényekbe való befektetés biztosíthatja az ország élelmiszer-ellátásának fenntarthatóságát, mivel ezek a növényfajták ellenállóbbak az időjárási változásokkal szemben.

„A mezőgazdaság, és ezáltal az élelmiszer-biztonság az a tevékenységi kör, amit rendkívül érzékenyen érint az éghajlatváltozás, ezért olyan programokba kell befektetni, amik fenntarthatóbbak, inkluzívabbak és ellenállóbbak a klímaváltozással szemben” – állítja Robert Kasca, a WFP nepáli képviselője és országigazgatója. Az iskolai étkeztetési program részeként 2018 és 2021 között a WFP olyan kísérleti programokat vezetett be a sík- és hegyvidéki területek településein, melyek keretében a kistermelőket arra ösztönözték, hogy a helyi, őshonos vetőmagokat használják. Ezen növények közül számos Future Smart Foods (FSF) néven vált ismertté, mert nagy a tápanyagsűrűségük, jobb az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességük, gazdaságilag jövedelmezőbbek és központi szerepet játszanak az éhség és az alultápláltság elleni küzdelemben. Ilyen például a csupasz árpa, ami az egyik legrégebben termesztett gabona, és összetett szénhidrátforrás. Más gabonaféléket és álgabonaféléket is azonosítottak, mint például a hajdina, ami több mint kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint a szokásos rizs- vagy kukoricafajták, emellett jól alkalmazkodik a tengerszint feletti magassághoz és a különböző időjárási változókhoz.

A marshi rizs is olyan helyi rizsfajta, ami magasabb fehérje-, mikrotápanyag- és antioxidáns-tartalommal rendelkezik a népszerűbb rizsfajtáknál, amiket Nepál más régióiban termesztenek, valamint egyedülállóan alkalmazkodik a régió szélsőségesen hideg éghajlatához és a tengerszint feletti magassághoz. Az ujjköles és a tehénborsó is ilyen szuperélelmiszer, hiszen gazdagok vasban és egyéb makro- és mikrotápanyagokban, valamint magas stressztűrő képességük miatt mostohább körülmények között is megteremnek, és a szegény emberek táplálékának tartják őket számon az országban. A zöld amaránt szintén gazdag esszenciális aminosavakban, rostokban és ásványi anyagokban. Egy másik alulhasznosított növény, ami gyomként nő a gazdaságokban, a libaparéj, aminek a levelei esszenciális aminosavakban gazdagok, és jelentős mennyiségben tartalmaznak kalciumot és A-vitamint. Ezen növények közül az amaránt és a köles is himalájai szuperélelmiszerként vált ismertté ökológiai és tápanyag-tulajdonságaik miatt. „Mivel nehezen megközelíthető területen élünk, ahol kevés az élelem, keményen dolgozom azon, hogy a birtokomban lévő kis földterület elegendő termést hozzon a családom számára” – mondja Krishna Maya, helyi gazdálkodó, aki hagymát, tököt, lopótököt és epret is termeszt.

Mint a legtöbb nepáli gazdálkodó, Krishna is kevesebb mint egy hektárt művel meg, ami épphogy biztosítja a családja megélhetését. Ha van felesleges terménye, akkor azt egy női szövetkezeten keresztül értékesíti az iskolának, így egy kis pluszjövedelemre tesz szert. „Az iskolákhoz történő beszállítás stabil piacot jelent a helyi gazdálkodók számára, hiszen növeli a bevételeiket és erősíti a helyi gazdaságot. Ez különösen a nők számára fontos, akik a földeket művelik: az eladás révén saját pénzt keresnek, és nagyobb lesz az önbecsülésük is” – mondja Suman Tamang, a Kakani vidéki önkormányzat elnöke.

FÜLÖP-SZIGETEK

A Fülöp-szigetek, hasonlóan sok más feltörekvő gazdasághoz Délkelet-Ázsiában, étrendi, táplálkozási és egészségügyi átmeneten megy keresztül, ami azt jelenti, hogy a lakosság egyre kevesebb gyümölcsöt és zöldséget és egyre több húst, zsírt, tejterméket és cukrot fogyaszt, ami hozzájárul ahhoz, hogy a filippínó gyerekek egészségi állapota egyre rosszabb.Az elhízás aránya az iskolás korú gyerekek körében nőtt az évek során, 9 százalékról (2013) 14 százalékra (2021), és a Fülöp-szigetek az ázsiai csendes-óceáni térségben az ötödik helyen áll az alultápláltság tekintetében, 2021-ben ez 27 százalék volt.

A gyerekek és a közösségek kapcsolata a családi gazdaságokkal, ahol ennek hagyományosan nagy szerepe volt, eltűnőben van. A nagyszülők, akiknek az étkezésére a sokféleség volt jellemző, nem adják át ezen tudásukat az új generációnak. A gyerekek és a fiatalok már nem ismerik a vadon vagy a hagyományos gazdaságokban termő, tápláló zöldségeket, gyümölcsöket, dióféléket és magvakat.

Felismerve, hogy fenntartható élelmiszerforrásra van szükség az iskolai étkeztetéshez, a Fülöp-szigeteki Oktatási Minisztérium elindított egy országos iskolai kertészeti programot, aminek egyik célja, hogy az állami iskolákban és a helyi közösségekben egyaránt növeljék az élelmezés-biztonságot. „Sem a tanárok, sem a diákok nem ismerik az iskolai kertekben elültetett őshonos gyümölcsöket és zöldségeket – mondja Gina, az egyik iskola táplálkozási szakértője. – Van egy dal a zöldségekről, amit mindenki énekel, mégse tudta senki, mik ezek a zöldségek. De most a kertek révén volt lehetőségünk megismertetni őket velük. A kert továbbá lehetővé teszi számukra, hogy gyakorlati munkát végezzenek, azonosítsák a növényeket és a kerti eszközöket, és elmerüljenek a kertészkedésben. Nemcsak könyvekből tanulnak, hanem tapasztalati úton is.” Az általuk megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket iskolai étkeztetésre is felhasználják, így a gyerekek zöldségfogyasztása megnövekedett.

„A tanulók nagyon aktívan öntözik és távolítják el a gyomokat a szabadidejükben. Látva azt, hogy a munkájuk révén egészséges gyümölcsök és zöldségek teremnek, még inkább ösztönözve vannak, hogy több mindent ültessenek – mondja Vincente Erojo, egy iskola igazgatója. – Az iskolai kert élő laboratóriumként szolgál a diákok számára, és a könyvekből tanult leckéket a való életben is alkalmazni tudják, továbbá azt is szeretnénk, hogy kialakuljon bennük a környezettudatosság.” Az iskolai kertek valóban a legjobb eszközök arra, hogy népszerűsítsék a biodiverz mezőgazdaságot, a víztakarékosság fontosságát, megőrizzék a helyi növényfajtákat, valamint a diákok megismerjék, hogyan függ össze az éghajlatváltozás a mezőgazdasággal. Az iskolai kertekből származó termények rendszerint gazdagok rostban, mikrotápanyagokban, vasban, kalciumban és magnéziumban, valamint mentesek a gyomirtó és rovarirtó szerektől, mivel a legtöbb esetben az őshonos növények ellenállóbbak a kártevőkkel szemben. A kert nem csak az iskolásoké: a közösség tagjai is részt vehetnek a kertészkedés minden aspektusában az ültetéstől a betakarításig. A program keretén belül vetőmagokat is kapnak, hogy saját kertet létesítsenek otthon. „Az iskolai kertek jelentős mértékben hozzájárulnak a gyerekek egészséges táplálkozási szokásainak kialakításához, és bizonyos mértékig a közösségi és a nemzeti szintű élelmiszer- és táplálkozásbiztonsághoz is” – mondja Gil Saguiguit Jr., a Délkelet-ázsiai Regionális Mezőgazdasági Tanulmányi és Kutatási Központ (SEARCA) igazgatója.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin nyári lapszámában olvasható! Már kapható!