A világhírű festő, aki egy életnagyságú babával élt együtt
Alma Mahler rengeteg zeneszerző, festő és regényíró életét inspirálta, köztük első férjét, Gustav Mahler zeneszerzőt, második férjét, Walter Gropius építészt, harmadik férjét, Franz Werfel írót és végül, de nem utolsó sorban, Oscar Kokoschka osztrák expresszionista festőt is.
Alma viharos kapcsolatot ápolt Kokoschkával. A művész 1914-ben készült Szélmenyasszony c. festményét is Alma ihlette. Mivel nem tudta elfelejteni múzsáját és szeretőjét, 1918 júliusában Kokoschka megrendelte Alma életnagyságú mását Hermine Moos müncheni babakészítőtől.
Július 22-én a művész visszaküldte a baba fejét, és további változtatásokat kért rajta. Kokoschka részletes rajzokat és életnagyságú olajvázlatokat adott Moosnak, hogy ezzel segítse a munkát. 1918. augusztus 20-án azt írta Moosnak: „Tegnap elküldtem Önnek egy életnagyságú rajzot a szerelmemről, és kérem, másolja ezt le a legelővigyázatosabban, és alakítsa át a valósággá. Fordítson különös figyelmet a fej és a nyak méretére, a bordára, a farra és a végtagokra. Vegye figyelembe a test körvonalait is. A belső réteghez használjon finom, göndör lószőrt; ehhez vásárolnia kell majd egy régi bútort; ezt követően fertőtlenítse is le a lószőröket. Ezután egy gyapjúval töltött tasakot használjon a mellek kialakításához. Decemberben Kokoschka már a következők felől érdeklődött Hermine Moos-tól: „Nyitható a szája? Belül megtalálhatók a nyelv és a fogak? Remélem így lesz."
A baba csak 1919 februárjának második felében készült el. Megérkezett a csomag, amiről Kokoschka így írt: „Olyan lázas várakozással bontottam a csomagot, mint ahogyan Orfeusz hívta vissza Euridikét az alvilágból. Ahogyan a fényre emeltem Alma mását, életre kelt az a kép, amelyet az emlékeimben őriztem róla.”
Kokoschka végül mégis csalódott volt az eredményben. Arra panaszkodott, hogy a bozontos szőnyegszerű bőr nem volt elég élethű. Mindezek ellenére a baba a művész hű társává és múzsájává vált, így Kokoschka elkezdett festményeket készíteni róla. Pár hónap után Kokoschka úgy döntött, hogy elengedi fétisét. Az Opera kamarazenekarával kerti partin vettek részt, ahol mindenki meglehetősen illuminált állapotba került, így a baba feje az est során végül leszakadt, majd vörösborban landolt, és ezzel ért véget Kokoschka és Alma Mahler szerelmi története.