Az örök optimista közösségépítő, akinek a mosolya a legnagyobb fegyvere

Borítókép: Az örök optimista közösségépítő, akinek a mosolya a legnagyobb fegyvere
Erős nőkkel, példaértékű elhivatottsággal, a mindennapokban is találkozhatunk. Akik bár nem a reflektorfényben élik az életüket, mégis mindent megtesznek azért, hogy segítsenek és kiálljanak mások érdekeiért. Tökéletes példa erre Földesi Erzsébet, aki ugyan egy kis faluban látta meg a napvilágot, ám azóta hatalmas utat tett meg: a hazai és a nemzetközi fogyatékosságügyi mozgalom fontos alakjává vált, emellett a Mozgássérültek Egyesületének tiszteletbeli elnöke lett.

Szerinte annál hatékonyabb az üzenet, minél hitelesebb szereplő közvetíti azt. A szintén fogyatékossággal bíró asszony számára nincs akadály, erején felül küzd többek között azért, hogy bebizonyítsa, mindenki egyenértékű és csak az számít, hogy mit csinál. Nagyon büszke arra, hogy sikerült létrehoznia egy olyan intézményt, amelyet kevés országban találhatunk meg. Az Egyetemes Tervezés Központ megalapításával Erzsébet innovatív módon próbál hozzájárulni a társadalmi befogadáshoz.

Már gyerekkorában is érvelt, küzdött, tett a közösségért?

A Bakonyban nőttem fel egy kis faluban. Apukám vájároktató volt, fontosnak tartotta, hogy tanuljak. Hamar felismerte, hogy akinek a fizikai adottságai gyengébbek az átlagnál, annak máshol kell erősnek lenni. Az életünk során meghatározó, hogy milyen családból jövünk, mekkora önbizalommal és milyen tudatossággal éljük az életünket. Az ’50-es években az engem is elérő járványos gyermekbénulás érintettjeinek többnyire a bentlakásos intézetet kínálták megoldásként. A szüleim viszont meg voltak győződve arról, hogy nekem otthon van a helyem. Végül tényleg megoldottak mindent, az iskolában például földszinti osztálytermet kaptam, az osztályközösségem pedig szeretett, és mindig segítségemre volt. Itt éreztem meg először, hogy egyedül nem, de csoportos összefogással sok mindent el lehet érni, így lehet a jogainkat érvényesíteni.

Innen egyenes út vezetett az aktivista szerepvállaláshoz?

Nemzetközi példákon keresztül láttam, hogy mennyivel hatékonyabb egy üzenet, ha hiteles szereplők közvetítik: ha a fogyatékos emberek vezetik a fogyatékos emberek nemzetközi mozgalmát. Az 1980-as évek végén kezdtem el foglalkozni a mozgalmi munkával. Nemzetközi munkámat nagyban segítette az a hierarchiamentes, egymást egyenragúként kezelő, bizalmon alapuló sorstársi környezet, légkör, amelyet 2004 óta az Európai Fogyatékosügyi Fórumban végzett munkám során alelnökként és a mai napig elnökségi tagként megtapasztaltam. A megszerzett tudással gazdagítottam a hazai mozgalmat.

Női vezető, aki fogyatékossággal él. Ez a meghatározás sértő önnek?

Mondjuk inkább úgy, hogy felelős vezető. Valószínűleg van bennem egy erős vágy, szeretném bebizonyítani, hogy egyenértékű vagyok, és hogy az számít, amit csinálok, nem pedig az, hogy nő vagyok, aki történetesen fogyatékossággal él.