Bemutatjuk nektek Dina Sanichart, vagy másik nevén „az indiai farkas fiút”, aki a 19. században élt, és farkasok nevelték fel – emiatt is sokan azonosítják őt Kipling legendás könyvének Maugliával. Annak ellenére is, hogy története koránt sem olyan szórakoztató, mint inkább tragikus.

Sajnos Indiában nem ment ritkaságszámba az állatok – a farkasok mellett párducok, kutyák, vagy éppen csirkék – által felnevelt elvadult gyermekek története. Dinára vadászok bukkantak, miközben ő négykézláb közlekedve egy farkasfalkát követett a barlangjukba. Az egész jelenség egyszerre volt érdekes és rettentő a vadászok számára. Mivel a fiú felkeltette a vadászok érdeklődését, elhatározták, hogy elfogják. Hogy kicsalogassák felgyújtották a barlangot. A kimenekülő farkasokat lelőtték és foglyul ejtették a fiút.

Mikor megérkezett az árvaházba nem akart főtt ételt enni és csontokon akarta élesíteni a fogait. Annak ellenére, hogy nem nagyon mutatott emberi vonásokat, mégis szert tett egy emberi barátra. Az árvaházban volt egy másik elvadult gyermek is, akit szintén állatokkal nőtt fel. Mivel mindketten a vadonban nőttek fel, így nehezen alakítottak ki kapcsolatot más emberekkel, és feltehetően ez volt az oka, hogy kötelék alakult ki közöttük. Ay árvaház vezetője feljegyezte, hogy a szimpátia különös köteléke fűzi össze a két fiút és az idősebbik tanította meg az ifjabbat, hogyan kell pohárból inni.

Sajnos az egyik nagyon is emberi szokást, a dohányzást, igencsak hamar elsajátította Sanichar. Többen is azon a véleményen vannak, hogy ez vezetett ahhoz, hogy kialakuljon nála a tüdővész. 10 éves emberek közötti nevelkedése nem volt normálisnak mondható. Szorongott és ideges volt, alig nőtt meg 150 centiméter magasra, hatalmas fogai és alacsony homloka volt. Tekintettel arra, hogy a gyermekkora nagy részét farkasok között töltötte, úgy érezhette magát mint egy földönkívüli, akit erőszakkal elválasztottak a saját otthonától.

Dina 1985-ban halt meg tuberkolózisban, 29 évesen.

Abban az időben, mikor Dinát megtalálták, további négy hasonló esetről adtak hírt, az évek során pedig ezek száma csak nőtt. Hasonlóan híres eset volt a két lány, Amala és Kamala története. Őket is farkasok közül „mentették ki” az 1920-as években. Megtalálójuk szerint a holdat ugatták, négykézláb közlekedtek és csak nyers húst voltak hajlandóak fogyasztani.

Ezek a történetek a vadon nevelkedő és élő gyermekekről sok író fantáziáját megmozgatták. Egyikőjük volt Rudyard Kipling is, a Dzsungel könyvének szerzője. Az író sosem emelte ki, hogy Maugli történtét Dina Sanichar élete inspirálta, de az a rész, ahogyan a karakter megszületett, tökéletesen megfelelt Dina életútjának. Az idővonal is passzol, tekintettel arra, hogy a könyv 20 évvel Dina felfedezését követően jelent meg.

Bár Mauglival ellentétben Dina nem önszántából hagyta el a dzsungelt és inkább visszakényszerítették a társadalomba. Ezzel együtt sohasem tudott megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, ami nem is csoda, hiszen élete első hat évét a dzsungelben töltötte, így eleve kudarcra volt ítélve az a vállalkozás, hogy valódi emberré alakítsák vissza.

Forrás