1952-ben Kelet-Pakisztánban az urdu lett az egyetlen hivatalos nyelv. Banglades – ami akkor Pakisztán részét képezte – anyanyelve viszont a bengáli volt. A bengáli nyelvi mozgalom február 21-re Dakkában nagyszabású tüntetést szervezett, ami ellen a rendőrség nagyon keményen lépett fel. Az összecsapások tragikusan végződtek, a rendőrök megöltek öt diákot. Bangladesi kérésre ennek az eseménynek az emlékére nyilvánították végül február 21-ét az anyanyelvek nemzetközi napjává, amit először 2000-ben ünnepeltek meg világszerte.

Mi nékünk a magyar nyelv Szent István, Kölcsey és Esterházy Péter hazájában?

Akik Grétsy Lászlón nőttünk fel, és még ha fel is szedtünk némi kritikát a nyelvműveléssel kapcsolatban, például az egyetemen, mégiscsak írásból-olvasásból élünk, zsigerileg kötődünk hozzá, mint az anyatejhez. S mi az anyanyelv a Z és az alfa generáció számára? Megkérdeztük: a kép, ahogy számítottunk rá, nagyon vegyes.

– Apukám nyelvészként dolgozik az egyetemen. Pici koromtól kezdve sokat beszélt róla, hogy milyen fontos a nyelv a közösséghez tartozás szempontjából. Régebben nem vettem ezeket túl komolyan, de most már kezdem érezni, miről beszél, és igaza van. (Blanka, 19)

– Nekem nem sokat jelent a magyar. Jól megtanulok angolul, nemsokára lesz nyelvvizsgám, leérettségizem és húzok külföldre. Programozó leszek, ezen a területen pedig a magyar nyelv nem sokat számít. (Feri, 17)

– Nem érdekel a téma különösebben. Hogy miért? Nem tudom. Csak nem érdekel. (Levente, 19)

– Tesóm Angliában él, és bár a férje angol, ő a gyerekével mindig magyarul beszél. Nagyon sokat számít neki, hogy Boti is jól beszéljen magyarul, és ez a gondolkodás nekem mindig tetszett. Boti úgy is tekint az egészre, mint egy titkos nyelvre, amit mások nem értenek, csak ő és a családunk, és ezt imádja. Ha lesz gyerekem és én is Angliában élek majd – mert ezt tervezem –, akkor ugyanígy fogom csinálni. (Bori, 16)

– Nem szeretnék más nyelvet anyanyelvemnek. Nekem ez a természetes, hogy a magyar az, és ez így is marad. (Lili, 20)

– Szeretnék sok nyelven beszélni, de számomra mindig a magyar marad az első. Ez az anyanyelvem, és még ha nem is rajongok érte annyira, ugyanúgy nem változtathatok rajta, mint a szüleimen. Érted. (Kata, 18)

– A magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon, tök kevesen beszélik, még jó, hogy büszke vagyok rá, hogy én viszont igen! (Réka, 17)

– Művészlélek vagyok, verseket, novellákat írok meg hasonlók, amiket még nem mutatok meg senkinek, de remélem, egyszer lesznek olyan jók, hogy meg merem mutatni. El se tudnám képzelni, hogy angolul vagy németül vagy franciául írjam őket. Ezt csak az anyanyelveden lehet. (Zsófi, 15)

– Csak az angol érdekel igazából, mert azzal lehet boldogulni a világban. A magyar tök nehéz meg felesleges nyelv, tanultuk is töriből, hogy egyszer majdnem eltűnt a süllyesztőben. Engem személy szerint annyira nem rázott volna meg. Talán akkor olyan nyelvet beszélnénk, amit sokkal többen ismernek. (Gergely, 16)

Galériánkban 15 magyar káromkodás, amiben nincs csúnya szó!