A kegyetlen sorozatgyilkos lidérces rémálmokat változtatott véres valósággá, a közvélemény nem véletlenül illette a „Vérszívó”, a „Pedofil Kannibál” vagy a „Vámpír” elnevezéssel. Bár nem lett annyira hírhedt, mint később felbukkanó elvetemült társai, az Egyesült Államok máig élénken emlékszik tetteire.

Gyermekkor: a szadizmus kezdete

Fish 1870-ben született Washingtonban Hamilton Howard Fish néven. Édesapja negyvenhárom évvel volt idősebb anyjánál, a legfiatalabb gyerek, azaz Albert születése idején nem kevesebb, mint 75 éves volt. A családban Albert előtt is akadt jó néhány mentális betegség: a későbbi sorozatgyilkos egyik testvérét például elmegyógyintézetbe zárták, apai féltestvére skizofréniában szenvedett, és húgánál, Annie-nél is diagnosztizáltak valamilyen „lelki bajt”.

Albert még gyermekkorában elveszítette az édesapját, anyja pedig árvaházba küldte, ahol gyakoriak voltak a testi-lelki bántalmazások. Ebben az időszakban bukkantak fel azok a bizarr viselkedési jellegzetességek, amelyek később gyilkos őrületként törtek felszínre: Albert saját bevallása szerint tulajdonképpen élvezte a szadizmust és a fájdalmat, amit mások okoztak neki. Később anyja ugyan kivette az intézetből, miután sikerült munkát találnia, de ez már vajmi keveset számított.

Az őrület fogságában

Fish felnőttként New Yorkba költözött, ahol egy ideig megpróbált – legalábbis látszólag – normális életet élni: megnősült és gyerekei születtek. Mindeközben a családi fészken kívül kisfiúkat molesztált, férfiakat herélt ki, szörnyű hallucinációk hatására önmagát verte és kínozta, majd hamarosan a gyilkosságot is felvette a repertoárjába.

„Pályafutása” 1919-ben kezdődött, amikor leszúrt egy fiút Washingtonban, majd egyre több és több embernek oltotta ki az életét. Célpontjai főként fogyatékosok, afro-amerikaiak vagy gyerekek voltak, úgy vélte ugyanis, hogy ők kevésbé hiányoznak majd másoknak. 1928-ban egy 12 éves lányt, Grace Buddot szemelte ki áldozatul: őt nemcsak megölte, hanem kilenc nap alatt el is fogyasztotta a holttestét, majd évekkel később küldött a szülőknek egy névtelen levelet, amelyben részletesen beszámolt a tettéről. Mind közül talán ez volt a legelborzasztóbb cselekedete.

Bűnhődés

Ugyanakkor a levél volt az, ami Fish-t rendőrkézre adta: 1934-ben a szülők bejelentése nyomán a hatóságok a gyilkos nyomára bukkantak, és gyorsan le is tartóztatták. A hatvanas éveit taposó joviális bácsi állítólag készségesen, széles mosollyal számolt be a detektíveknek a szörnyű részletekről. Pere 1935. március 11-én kezdődött meg, ahol őrültségre hivatkozva ártatlannak vallotta magát: azt állította, hogy hangok vannak a fejében, amik mindig arra szólítják fel, hogy gyerekeket gyilkoljon és szörnyű bűnöket kövessen el. Annak ellenére, hogy számos pszichiáter valóban elmebetegnek minősítette Fish-t, az esküdtszék egy tíznapos tárgyalás során épelméjűnek és bűnösnek találta. Áramütés általi halálra ítélték, és végül villamosszékben halt meg 1936. január 16-án.

Galériánkban a legszörnyűbb légi katasztrófákról olvashatsz a műszaki hibától a kiterjesztett öngyilkosságig!