A felvétel, amelyen az a foglalkozás látható, amiből idéztünk, 2017-es. Az eldobott gumikesztyűnek mindig is volt szimbolikus jelentése, de nem olyan erős, mint mostanában.

– A családban apám hegedült, ezt a tudást átültette nagybőgőre, de megtanult autodidakta módon gitározni is. Úgy tűnt, nekem is van hallásom, ritmusérzékem. Nyolcéves koromban kerültem zenei általános iskolába – beszél indíttatásáról Mátyás. – Két évig furulyát tanultam, majd folytattam tíz évig klasszikus gitárral. Nagyon szerettem azt az iskolát. A pályaválasztási tanácsadó zenészi karriert ajánlott, de én elképzelhetetlennek tartottam, hogy naponta több órán át gyakoroljak. Az egyetemen, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán hallottam a zeneterápiáról. Ahogy a Bátor Táborban önkénteskedtem, megtudtam, hogy bár évekig nem gyűlt össze elég jelentkező erre a képzésre, mégis elindul. Még aznap jelentkeztem, mert nagyon fölvillanyozott a lehetőség, hogy lehet a zene úgy is a foglalkozásom, hogy nem kell egyfolytában kotta mellett gyakorolnom. A zeneterápiás képzés nagyon sokat formált rajtam, és örömmel látom, hogy azóta megszaporodott a jelentkezők száma is.

Mátyás megtanulta, hogyan lehet élményszerűen átadni a zene érdekességeit, törvényszerűségeit. 2008 óta tanít ének-zenét egy speciális intézményben, mint a tanulásban akadályozott gyerekek pedagógusa. 2011-ben lett zeneterapeuta – és a Bátor Tábor zeneszakértője –, 2016-ban pedig az ELTE gyógypedagógiai karának oktatója. Szakterülete, a zeneterápia segítő tevékenység, tudományág. – És igazán sokrétű. A terapeuta és a kliens megállapodik, a muzsikát eszközként használják egy célirányos terápiás folyamatban. Ha zenét hallgatnak közösen – akár élőzenét is –, az a receptív zeneterápia. Az úgynevezett aktív zeneterápia általában nagyobb szerepet kap a munkánkban. Ilyenkor a kliens – gyermek vagy felnőtt, egy ember vagy egy csoport – maga kezd el hangot kelteni, zenélni, nem a megszokott módon. Külső szemmel nézve a felnőtteknél ez hasonló egy általánosan elképzelt önismereti terápiához, gyerekekkel pedig inkább egy oldott hangulatú foglalkozásnak tűnhet. Sosem a végeredmény pontossága, tisztasága számít, hanem a közös élmény és az, ahogyan azt a jelenlévők feldolgozzák.

Vihardob és esőbot

A Zenebatyu Élményprogram a zenét, az élményt, a zeneterápiát és a környezettudatosságot ötvözi. Mátyás élete egyik legfontosabb munkájának tartja, 2011-ben indította el. Ennek keretében vannak olyan foglalkozásai, amelyek nem minősülnek zenetarápiának: interaktív, ökohangszer-bemutató előadások. Egy tíz alkalomból álló programban pedig már igazi hangszerekkel is megismerkednek a résztvevők, és közösen zenélnek. Ebben a gyógypedagógia és a zeneterápia összefonódik, a tanulásnak és a személyes élménynek egyaránt jut szerep. Vihardob, esőbot, ukulele, hangtál: mindegyiket saját verssel és a hozzájuk tartozó mozdulatokkal tanítja Mátyás. Ez segít abban, hogy az eszköz tulajdonságait megismerjék a gyerekek. „Üsd meg pajtás, máris rezeg,/ Megcsiklandozza a kezed,/ Simítsd meg, és újabb hang vár,/ Mondjuk együtt, ez a: HANGTÁL!” – Az a tapasztalat, hogy a vers szövegének, a rímeknek és a mozdulatoknak köszönhetően a gyerekek évek múlva is emlékeznek az adott hangszer nevére, tulajdonságaira, ha meglátják – mondja Mátyás.

Honlapján látható egy félperces videón, ahogy leguggol az utcán egy szellőzőrácshoz és a lamellákat ütögetve a Kis kece lányom… dallamát játssza. Vagy törölgeti a tányért mosogatás után, miközben a Bergendy együttes Darabokra törted a szívem című dalát énekli. A tányér kiesik a kezéből – a következő képen öt tányérdarabon, kiskanállal xilofonozva folytatja a dallamot.

A videóért és a cikk folytatásáért KATTINTS IDE!

A zenén kívül az állatok is terápiás erővel bírnak és hogy ez nem új keletű felfedezés, azt a következő régi fotók is bizonyítják!