Azt a jelenséget nevezzük konvergens evolúciónak, amikor egymástól független fajok ugyanazon a fejlődési (rész)folyamaton mennek keresztül. Egyszerűbben mondva: a darwini természetes kiválasztódás többször is létre tud hozni ugyanolyan élőlényeket vagy testi jellegzetességeket.

Az evolúcióban a mutáció véletlenszerű, de a kiválasztódás szinte biztosan nem. Ahhoz, hogy egy új adaptív jellegzetesség létrejöjjön, számtalan meghiúsult kísérletre is szükség van. A túlélésért folytatott harc az egyetlen döntőbírója annak, hogy melyik mutáció bizonyul hasznosnak és melyik nem.

Az élőlények számára csak véges számú hasznos mutáció lehetséges. Ezt a csoportot fizikai és biológiai korlátok, illetve a környezet gyakorolta nyomás alakítja ki. Néha megtörténik, hogy két olyan faj, amik nem állnak egymással rokoni kapcsolatban, sőt akár más korban és térben élnek, ugyanabban az ökológiai helyzetben találják magukat, vagy ugyanolyan evolúciós kihívásokkal kell megküzdeniük. Ilyenkor az evolúció a már bizonyítottan hasznos mutációk közül fog választani egyet, és így nagy eséllyel egy olyan új fajt hoz létre, ami egyszer már létezett.

A németeknek van egy remek szavuk az eltérő fajok közötti hasonló testi jellegzetességek összegzésére, ez a Bauplan. Ezt magyarul „testterv”-nek vagy „építésterv”-nek fordíthatnánk. Ez szépen megragadja a konvergens evolúció egyik kulcsfontosságú elemét: az alaktani egyezést idegen fajok között. Egyszerűbben mondva, hogy két különböző állat szinte teljesen ugyanúgy néz ki.

Íme a nyolc kedvenc példánk erre a jelenségre!

A delfin és az Ichthyosaurus

A modern kori delfin és a kora jura földtörténeti időszakban élő Ichthyosaurus Bauplan-ja azonos vagy legalábbis nagyon hasonló. Pedig a két élőlény teljesen eltér egymástól, az előbbi emlős, az utóbbi hüllő. Ez egy remek példa a konvergens evolúcióra, hiszen jól láthatjuk, hogy az azonos ökológiai körülmények és evolúciós kihívások olyan hasonlóságokat eredményeztek, mint az elevenszülés, a melegvérűség és az alapvető kinézet.

A modern kori cápák és a delfinek hasonló tulajdonságai, például az áramvonalas test és a háromszögletes hátuszony is a konvergens evolúció eredményei, azonban közöttük számos jelentős eltérés is van.

A kazuár és a Corythoraptor

2017-ben paleontológusok egy szokatlan küllemű dinoszauruszt fedeztek fel Dél-Kínában, amely a Corythoraptor Jacobsi nevet kapta. A kései kréta időszakból származó kétlábú oviraptorid megdöbbentően hasonlít napjaink kazuárjaira, akik Ausztráliában, Queenslandben őshonosak.

A testalkatuk mellett szembetűnő hasonlóság a két faj fejtetőn lévő taraja, amit sisaknak nevezünk, és ami feltehetőleg a párválasztásban játszik fontos szerepet.

A denevér és az ambopteryx

A denevérek, a repülő mókusok és más kihalt pterosaurus-ok hártyás szárnyait egy speciális csont, a styliform tartja össze. Már ez is konvergens evolúciónak számít, azonban új kutatások szerint már egyes dinoszauruszok is alkalmazták ezt a technikát. A szuperhosszú ujjaikat bőrhártya fedte be, így hozva létre a szárnyakat.

Tavaly fedezték fel az Ambopteryx Longibrachium-ot, egy apró jura kori dinoszauruszt. Az Ambopteryx szárnyszerkezete megdöbbentően közel áll a modern denevérekéhez, ezzel egy újabb példát hozva a több százmillió éves távolság ellenére működő konvergens evolúcióra.

Az erszényes és a méhlepényes vakondok

Az evolúció hihetetlenül diverz, és közben elképesztően határolt is. Minden fajnak figyelembe kell vennie alapvető fizikai és vitathatatlan biológiai korlátokat (például sosem fogunk látni olyan állatot, aminek kerekei vannak... bár ki tudja?). Ugyanakkor az evolúció gyakran azonos megjelenés felé sodor eltérő fajokat. És ez néha annyira jól sikerül, hogy a két faj teljesen ugyanúgy fog kinézni.

Ha kíváncsi vagy további négy meglepő hasonlóságra az állatvilágból, kattints a galériánkra!